Túlzás lenne „sorozatnak” nevezni a Kurír lajhárokkal foglalkozó írásait, de szerkesztőségünk kitartó erőfeszítéseket tesz, hogy olvasóinkhoz közelebb hozzuk ezeket a kevéssé ismert állatokat. Ezúttal egy újabb emlékezetes lajhársztorit ajánlunk figyelmükbe. A lajhár nem lusta csak megfontolt.
A lajhárok Kolumbusza
Nemrég a háromujjú lajhárok és környezetük csodálatra méltó együttéléséről írtunk egy sajtóhír kapcsán. A lajhárokról csak legendás lassúságuk jut a legtöbb ember eszébe, pedig az egy félrevezető klisé. Ezek az állatok sok szempontból érdemesek a figyelmünkre.
Ellentmond mindannak, amit a lajhárokról gondolunk, az az eset, amely Ecuadorban történt meg. Autópályán száguldó autósok és a rendőrség figyelt fel egy kétségbeesett, rémült lajhárra, mivel az állatka valahogy épségben eljutott az egyik autópálya-szegély-elemig, és onnan már egy tapodtat sem mozdult.
Hogy kerülhetett egy békében, biztonságban, őserdei otthonában éldegélő állatka ilyen helyzetbe? Első gondolatunk, hogy mi voltunk azok, akik felbolygattuk a környezetét, és elsősorban miattunk vesztette el az őseit még megbízhatóan vezérlő támpontokat.
Azt a bátorságot pedig nagyon tisztelhetjük, ami rávette azt a lajhárt, hogy belevágjon a nagy kalandba. A bátorsága azonban szerencsére nem párosult esztelenséggel, amit az bizonyít, hogy a forgalmas úton csapdába esve időben befejezte életveszélyes kirándulását, és megvárta a mentőcsapatokat.
Az autósok előbb-utóbb felfigyeltek a szerencsétlenre, és értesítették az autópálya-felügyeletet, akik állatvédelmi hatóság segtségével visszavitték a világlátott kis állatot az otthonos őserdei közegbe.
