Nagyon ráérnek-e mostanában a háziorvosok? Rossz tanácsra ne hallgassunk – Lapzsemle

Megfogadjuk-e az ismert rádiós műsorvezető javaslatát, ha egyre elkeseredettebben várakozunk oltásra? Heti lapzsemle arról, mit mondott pontosan a Klubrádióban Kun Zsuzsa.

Egy stúdióbeszélgetés

A rezsim által fojtogatott Klubrádió adománygyűjtő hetének egyik napján a Megbeszéljük című műsor stúdiójába ült Kun Zsuzsa (a Klubdélelőtt ismert műsorvezetője), hogy Bolgár Györggyel együtt fogadja a hallgatók telefonjait. Történt valami a több órás műsorban, amit érdemes pontosan idézni. Egy idős betelefonáló arról beszélt, hogy nagyon elkeseredett, mert nem átlátható számára az oltás rendje, nem tud érdemi információt szerezni arról, hogy mikor juthat védettséghez. Ugyanarról a káoszról számolt be, amit sokan mások is tapasztalunk.
Erre Kun Zsuzsa így válaszolt (a felvételen a 31. percnél):

„Van egy észrevételem, hogy nálunk a kerületben ez hogy működött. Például, amikor jött egy adag kínai vakcina, akkor felkerült a Facebookra, hogy ott állnak a vakcinák a háziorvosoknál, nincs idejük telefonálgatni. Tehát aki szeretne kínai vakcinát, az gyorsan hívja fel a háziorvosát és jelentkezzen, mert akkor van esélye, hogy megkapja a kínai vakcinát. Azt látom és hallom, hogy sok esetben ott ragad a kínai vakcina a háziorvosnál, és nincs kinek beadni. Tehát én javasolnám önnek, hogy gyakran telefonálgasson, mert hátha jókor telefonál, és azt mondja a háziorvos — mint ahogy nálunk volt ilyen a családban — hogy na most jöjjön gyorsan és már be is adom. (…) Normális az lenne, ha a háziorvos telefonálna, de ez most nem egy normális világ. Borzasztóan be vannak havazva a háziorvosok, semmire nincs idejük, őrület van…”

„Ez visszataszító gondolkodás”

Kun Zsuzsa szövege már-már elsikkadt, érdemi megjegyzés nélkül maradt, ám a műsor vége felé betelefonált egy úr, aki a következőket mondta el a nyilvánosságnak (a felvételen 1 óra 25 percnél található):

„Kun Zsuzsa hozzászólását több tízezren hallottuk, amikor tulajdonképpen arra biztatott minket, hogy telefonáljunk be a háziorvosunkhoz sokszor, mert könnyen lehet, hogy éppen akkor amikor betelefonálunk, a háziorvos jelzi is, hogy van itt éppen egy-két adag vakcina. Kun Zsuzsa említette az ismerőseit, rokonait is, hogy többen kaptak ezzel a módszerrel oltást. Hát én ezt végtelenül károsnak tartom, hogy több tízezer hallgató előtt az ön műsorvezető-társa ilyen tippeket ad, és szegény háziorvosokra a mostani nehézségeken túl még rászabadítja az embereket. Ez a katyvasznak a kiterjesztése és elfogadása, hogy így kell oltáshoz jutni Magyarországon. Én ezt tragédiának tartom, úgyhogy, ha ezentúl meghallom az éterben a hölgyet, arrébb fogok menni egy másik adásra.”

(Bolgár György megpróbálta mentegetni Kun Zsuzsát, hogy „mire gondolhatott” kollégája, mire a hallgató, nagyon helyesen, megismételte, hogy nem kell ezen elmélkedni, mert teljesen egyértelmű volt, hogy tömeges telefonálásra biztatott, saját környezete példáira utalva, hogy milyen jól működik… Ezután még így folytatta:)

„Megértem, hogy ön nem fogja ezt véleményezni, mert egy kollégáról van szó — remélem, hogy nem az ön egyik kiválasztott utódjáról, mert ez a gondolkodás számomra visszataszító. Azt szeretném, ha többségében szabálykövető magyar állampolgárok maradnánk, még akkor is, ha ez rendkívül hátrányos lehet sok esetben, és nem ezt az ügyeskedést támogatnánk.”

Ő művelt és empatikus

Egy évtizedek óta ugyanazt a nagy hallgatottságú műsort vezető rádiós előbb-utóbb megszokott szereplőjévé válik a hallgatók életének. Egy ilyen szereplő szerencsétlen megnyilvánulásának bírálata természetesen kiváltja a rajongók haragját. A harag nem a hibára irányul persze, hanem arra, aki a hibára felhívta a figyelmet… A következő napokban lépten-nyomon találkozhattunk olyan hozzászólásokkal, amelyek mereven elutasították a Kun Zsuzsát ért bírálatot. (Például itt a 4. perctől, vagy itt a 14. perctől.) A hozzászólások jellemzője, hogy nem arra reagáltak, ami elhangzott. Visszautasították, hogy Kun Zsuzsa oltásellenes lenne, pedig ilyet senki nem állított. Azt bizonygatták, aminek a vita szempontjából nincs nagy jelentősége, hogy mennyire művelt műsorvezető. Szerencsére azt sem bizonygatták, hogy mennyire felkészült, mert aki rendszeresen hallgatja a Klubdélelőttöt, a hosszú évek alatt emlékezhet néhány kellemetlen percre, amelyek arról árulkodtak, hogy a rádiós éppen nem tudja pontosan, kivel ül egy stúdióban. Azt is erősítgették viszont, hogy Kun Zsuzsa mennyire, de mennyire „empatikus”.

illusztráció Városi Kurír

Empatikus? Álljunk meg itt egy szóra.

Kunetz Zsombor mentőorvos, egészségügyi szakértő éppen ezekben a napokban adott fontos nyilatkozatot a rádiónak. Szerinte érthető, ha valaki mostanában nem tudja elérni a háziorvosát, ugyanis nekik is csak egy szájuk, két fülük és két kezük van, bármennyire is azt várja a kormány, hogy növesszenek többet. Ők se tudnak napi 180-200 hívásnál többet fogadni, és már rég nem a munkaidőről beszélünk, azon bőven túl vannak. Említette háziorvos ismerősét, aki reggel 8-tól rendel, oltásokat ad be, oltóanyagokat szervez, a „kormányhivatal csicskáztatását” végrehajtja, és este negyed 9-kor még bent volt a rendelőben, mert próbálta összeszedni az oltásra várókat a következő napra. Hozzátette: az is előfordulhat, hogy betegek maradnak ellátatlanul, mert a rendszer abszolút túlterhelt és irracionálisan túlterhelt.

Nos, aki ilyen kaotikus helyzetben biztatja minél gyakoribb telefonálgatásra a pácienseket —  miközben a káoszról egyébként ő maga is tud, hiszen Kun Zsuzsa sopánkodott így, hogy „borzasztóan be vannak havazva a háziorvosok, semmire nincs idejük, őrület van…” —, arra éppen az empátia nem jellemző….

Egy rádió, ahol mindez elhangozhat

A Klubrádió egyik legfőbb erénye az interaktivitása, közösségi jellege, szabad véleménycserét biztosító szerkezete. Kun Zsuzsa véleménye természetesen elhangozhat, hiszen ő a rádió vezető munkatársa. De amint látjuk, ennek megvitatására is tér nyílik. Minden józanul gondolkodó hallgató számára ott a lehetőség, hogy mérlegelje, mit hallott, ez hogyan illeszkedik egyéb értesüléseihez. Ha nem emlékszünk pontosan, ellenőrizhetjük a nyitott archívumban.

Mindezt azért fontos megjegyezni, mert március 15-én, a sajtószabadság ünnepén kezdődött a Klubrádió idei adománygyűjtő kampánya. (Sajnos, teljes joggal nevezhetik túlélési gyakorlatnak.) A hallgatók máris bebizonyították, hogy szükségük van a Klubrádióra — és az adománygyűjtés folytatódik.

illusztráció: V.K.