Az Ön segítségére van szükség! – 7 évig tartó per, amiben több a szomorú elem, mint az örömteli
Megosztás
Ítélet született egy büntetőperben, amelyben Kárász község polgármesterét és három közfoglalkoztatott személyt vádoltak meg költségvetési csalással és hamis közokirat felhasználásával. A bíró szerint a polgármester azért kaphatott enyhébb büntetést, mert nem csak a maga hasznára követte el a bűncselekményt, a helyi közösségnek is juttatott a nem rendeltetésszerűen felhasznált pénzből.
Ítélet született egy büntetőperben, amelyben Kárász község polgármesterét és három közfoglalkoztatott személyt vádoltak meg költségvetési csalással és hamis közokirat felhasználásával. A bíró szerint a polgármester azért kaphatott enyhébb büntetést, mert nem csak a maga hasznára követte el a bűncselekményt, a helyi közösségnek is juttatott a nem rendeltetésszerűen felhasznált pénzből.
„Mindig a legelesettebbek járnak a legrosszabbul…”
Én is beszámoltam nemrég Kárász község polgármesterének, Lép Péternek az esetéről, akit azért ítéltek el, mert csak papíron foglalkoztatott közmunkásokat, ráadásul a pénz felét nem adta oda, hanem egyszerűen eltette.
Nem csak ő ült azonban a vádlottak padján, hanem egy idős, beteg, unokáját egyedül nevelő asszony is. Ő egyike volt annak a három közmunkásnak, akik csak a jelenléti ívet írták alá, hogy meglegyen a létszám, a polgármester lehívhassa az állami támogatást” – számolt be az esetről Hadházy Ákos képviselő közösségi oldalán.
„A polgármester úgynevezett fekete kasszát üzemeltetett a közmunkás bérekből lecsípett összegekből. A bíróságon nem derült ki, hogy ez a pénz mire ment el, de azért vannak információk erre is:
az őt számon kérő képviselő testületi tagoknak pl azt vágta oda, hogy „ti is ebből zabáltatok” (azaz ebből hívta meg őket vacsorázni)
Szomorú példája ez a magyar vidéken uralkodó, szinte középkori viszonyoknak
A nő ugyanis segítséget kért a polgármestertől, viszont dolgozni egészségügyi állapota miatt nem tudott. Lép Péter ezt használta ki: aláíratta vele a papírokat, és adott neki havonta 25 ezer forintot zsebbe. 25-öt pedig eltett. Ezt az asszony egyfajta segélynek fogta fel, nem gondolta, hogy később még baja származik belőle.
Pedig baj lett, hiszen őt is elítélték. Részletes vallomást tett és mivel sokkal inkább áldozat, mint elkövető, a bíróság nagyon enyhe ítéletet hozott, ugyanakkor a jogtalanul felvett „segélyeket” vissza kell fizetni:
650 ezer forint vagyonelkobzásra ítélték, ami ebben az esetben a lehető legsúlyosabb büntetés.
A polgármester ugyanis röhögve kifizeti a büntetést (ahogy a másik két, mesterember vádlott is), de az asszonynak nincs jövedelme, így vélhetően elárverezik majd a házát. Az általam létrehozott Tisztességes és Igazságos Társadalomért Alapítvány próbál segíteni. Kérem, ha tehetik, támogassák az alapítványt, hogy segíteni tudjunk a hasonló, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embereknek!