A “státustörvény” “egyeztetési” kudarcának tanulságairól

Szégyellem leírni: olyan tanulságokról van szó, amelyeket tudhattunk (volna) a magánnyugdíjak elzabrálásától, legkésőbb pedig a pártállami alaptákolmány elfogadásától is.

A Belügyminisztérium és a Fidesz közleményének ismeretében csak nézhetünk egymásra: ismét hagytunk magunkból hülyét csinálni…

A maffiakormánynak napi rutinja, hogy a legarcátlanabbul, a legcinikusabb módon, vihogva hazudik a képünkbe. Nézzünk rá a benyújtott „javaslat” olyan részére, amelyről csak kevés szó esett:

A “törvényjavaslat” megerősíti: minden pedagógus automatikusan tagja a „Nemzeti Pedagógus Karnak”.

Ez az egyetlen elem is világossá teszi: a „törvényalkotókban” a legcsekélyebb jó szándék sem volt. Legfőbb céljuk a pedagógusok megalázása. Annak idején a „Nemzeti Pedagógus Kart” fasiszta mintára hozták létre, amolyan pártállami-hivatásrendi, „szakmai-érdekvédelmi” szervezetként.

Tisztségviselői – micsoda szégyen! – vannak, tagsága nincs: a kötelező tagság annyi, mintha senki sem volna tagja.

Az NPK a maffiaállam hasbeszélő mutatványa: annyiban különbözik a hasonló, közpénzből fenntartott szervezetek sokaságától, hogy nem kell különösebben aktívnak lennie – elegendő, ha megpróbálja pacifikálni az elégedetlenkedőket. Szerepe, puszta “léte” – kamulét! – szégyenletesebb, nyomorultabb, alávalóbb, mint a Kádár-kor szakszervezeteinek működése.

Nézzünk egy másik kérdést, a pedagógusok véleménynyilvánítási szabadságának dolgát

A Belügyminisztérium közleménye szerint egyetlen pont sem korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát – ám a szándékosan többféleképpen értelmezhető megfogalmazások arra figyelmeztetnek, a legrosszabbra kell fölkészülni. Egyébként is – „érvelnek” – bizonyos etikai szabályok, az elemi lojalitás mindenkitől elvárható.

Csakhogy a pedagóguslét természetes velejárója a szinte teljes szabadság, amelyet csak valamilyen közös, liberális értelmezésben szabad korlátozni – munkaidőben és munkaidőn kívül egyaránt.

Elképzelhetetlen – normális országban -, hogy a pedagógusnak ne legyen szabad például a diákok bármilyen kérdésére lelkiismerete szerint válaszolnia. Vagy ez a korlátozás a diákokra is vonatkozik? Vannak, lehetnek dolgok, amelyekről ők sem kérdezhetnek? Mondjuk, a politika – nem pártpolitikáról beszélek! – abszurd kitiltása bármit lehetővé tesz… A „gender” kitiltása nemkülönben.

Elképzelhetetlen – normális országban -, hogy a pedagógus a közoktatás állapotáról ne fogalmazhasson meg akár radikálisan kritikus véleményt, munkaidőben és azon kívül egyaránt.

Hát ahhoz mit szóljunk,

hogy a „kormány” a maga „szakmai” javaslatát párt-, illetve maffiapolitikai érveléssel (Belügyminisztérium közleménye, 3. rész) igyekszik alátámasztani, szinte szó szerint visszhangozva a Fidesz és a fideszes terrormédia dumáit? Úgy próbálja beállítani a dolgokat, mintha az EP magyar, „baloldali” képviselői akadályoznák meg az EU-s pénzek érkezesét. Az ellentmondás nyilvánvaló, ha a hívek nem akarják is észre venni: ugyan hogyan kényszeríthetné akaratát az EU-ra a gyenge és állandóan gyalázott, rágalmazott ellenzék? A lényeges többségben lévő fideszesek közben mit csinálnak a maguk 5-6 milliójáért..? Ja, hogy a szélsőjobb kivételével senki sem támogatja őket..? Ja, hogy az EP csaknem egésze ballibsi, a Néppárttal együtt..?

Kétségtelen, az elégedetlenség legfőbb oka a gyalázatos bérezés – de a kormánypropaganda igyekszik úgy beállítani a dolgokat, mintha más komoly oka nem is volna az elégedetlenségnek.

Erre most részletesebben nem térek ki, a brüsszelező hazudozásra, az ellenzékkel szembeni uszításra sem. A benyújtott javaslat szükségtelen, papíron még létező jogokat von el a pedagógusoktól, a nevelőtestületektől, megalázó, és a jelenlegi tűrhetetlen állapotokat igyekszik bebetonozni.

A tiltakozások leglényegesebb eleme ugyanis átfogó reformok követelése volt

A közoktatásnak nincs szüksége a hihetetlen mértékű központosításra; a Klebelsberg Központ, a tankerületek léte nem egyszerűen fölösleges, hanem kifejezetten ártalmas, visszahúzó. A javaslat cinikus képmutatással tanszabadságról hadovál – miközben megszüntették a szabad tankönyvpiacot, korlátozták, elvonták a pedagógusokat megillető intézményes és személyes autonómiát, növelték a diákok és a pedagógusok terheit, gúzsba kötik az oktatókat tanterveikkel, gyakran stupid szövegeket közlő tankönyveikkel. Előnyben részesítenek érettségit nem adó, vagy főiskolai-egyetemi fölvétel szempontjából hátrányos képzési formákat; negatívan megkülönböztetik a gimnáziumi oktatást, miközben gondoskodnak a hatalmi “elit” gyermekei számára közpénzből létrehozott magániskolákról.

A benyújtott javaslat nem változtat a magyar közoktatás súlyosan szegregáló jellegén. Nem változtat a tankötelezettségi korhatáron, miközben az EU-s átlaghoz képest szinte példátlanul magas a rendszerből kihulló gyerekek száma.

Íme néhány a tiltakozásokon megfogalmazódott teendőkből – a „státustörvény” ezekből semmit sem old meg. Nem csoda: az előre lepéshez rendszerváltásra van szükség.

A jelenlegi hatalommal azonban nincs értelme “egyeztetni”: nincs ok tovább eltűrni a maffiakormány cinizmusát, hazudozásait, folyamatos uszítását.

Nincs értelme ugyan “egyeztetni”, de a kollektív és egyéni tiltakozásoknak van létjogosultságuk, s előbb-utóbb eredményük is lehet. Követeléseket kell megfogalmazni, és nem szabad titkolni: a cél a rezsimváltás. Sztrájkokkal – talán egyszer általános sztrájk is lehet -, polgári engedetlenséggel, tüntetésekkel; végső soron pedig a pálya elhagyásával. És ha nincs, nem látszik más megoldás: az ország elhagyásával.

Kapcsolódó