Kerítésen innen
Sulyok köztársasági elnök olvasata: Orbán ‘magyar Attenborough minőségében’ poloskázott
Régen rossz, ha a magyar köztársasági elnök -Sulyok Tamás, ha valakinek rögvest nem ugrott volna be- analfabéta a sorok között való olvasás terén. Bár az ünnepi Orbán-poloskázás esetében elég lett volna, ha azt érti, amit a 8 elemivel bírók is agyra vettek….
A szégyen is fokozható…
„Az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt”
– válaszolta a Telex megkeresésére a Sándor-palota. A portál Orbán Viktor poloskázós ünnepi beszéde miatt fordult a köztársasági elnöki hivatalhoz. A Sándor-palota hozzátette:
„Amennyiben figyelmesen meghallgatja a miniszterelnöki beszédet, akkor egyértelműen kiderül, hogy a jelzett részben nincs hasonlat, de még metafora sem.
A miniszterelnök későbbi tompítási szándéka:
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Sulyok figyelmébe!
A kormányfői beszéd szóban forgó része így hangzott:
„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket… Rajtuk a skarlátbetű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket. Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra”.
A köztársasági elnök értelmezésében tehát a kormányfő szó szerint az állatokról, áttelelt poloskákról beszélt ünnepi beszédében, és nem alkalmazott hasonlatot vagy metaforát.
Konok Péter történész szerint.…
„Sulyok Tamás (ha most nem ugrik be rögtön, hogy az kifene, segítek: ő a köztársasági elnök) szerint Orbán poloskás mondatában nincs hasonlat, de még csak metafora sem. Ezek szerint Orbán csupán hasznos, részben meteorológiai, részben állattani, mezőgazdasági szempontból releváns információt szúrt be ünnepi beszédébe. Ha akarom, népszerű ismeretterjesztés, ha akarom, avantgárd gesztus.
Ceterum censeo, a poloskák idén átteleltek, ugorjunk! „Ereklye? Piff!””
Gábor György vallásfilozófus olvasata
„Sulyok Tamás államfő Orbán poloskázó beszédét nem tartja a társadalmi béke megbontására alkalmasnak, miután kifinomult irodalmi érzékével megállapította, hogy Orbán poloskázása nem tekinthető hasonlatnak vagy metaforának, ugyanis a miniszterelnök a beszédében egészen konkrétan az áttelelő poloskák (svábbogarak, csótányok, könyvtetűk, lapostetűk etc.) kitakarítására gondolt, s minthogy Orbán lakásában – a fent említettek közül – feltételezhetően a poloskából akad a legtöbb, magától értetődő, hogy a miniszterelnök saját személyes tapasztalatával előhozakodva a poloskákat említette meg. Mi mást?
És Sulyok Tamás, a költői kép, a metafora, a megszemélyesítés, a hasonlat és az allegória elismert szakembereként tévedhetetlen pontossággal mutatott rá az orbáni beszédben felbukkanó poloskák konkrét, önmagukon túl semmiféle többletjelentést nem hordozó, ad litteram, azaz szó szerint vett, betűhív alakzatára.
Ezzel szemben akkor, amikor a zsidó bútorokat begyűjtő és azokat saját irodájának kiigénylő édesapjáról mint zsidómentőről beszélt, egészen nyilvánvaló, hogy Sulyok Tamás mindezt nem konkrét, hanem szigorúan metaforikus értelemben fogalmazta meg: ugyanis zsidó bútor alatt édesapja régi ismerősét, a familiárisan csak „öreg bútordarabnak” becézett zsidó ügyvédtársat értette, vagyis apja nem konkrétan a zsidó bútort vette védelmébe, hanem az öreg bútordarab kollégát bújtatta az ügyvédi irodájában.
Szomorú, hogy a csodás irodalmi múlttal rendelkező magyar lakosság már egy egyszerű hasonlattal vagy metaforával sem képes megbirkózni. Szerencse, hogy az irodalomtudományban magasan kvalifikált államfőnk ilyenkor készségesen siet az ország segítségére.
Mindenki megnyugtatására most már csak azt kellene tisztázni, hogy az Orbán beszédében emlegetett Weber-fiókákat, a maguk ugyancsak konkrét jelentésében, a madárfajok mely osztályán belül kell keresnünk.”
Szerző
