Száll a por…

…és ez emberek életébe kerül. A légszennyezés, különösen a szállópor-szennyezés évente csaknem 13 ezer ember halálát és tízezrek megbetegedését okozza.

A Levegő Munkacsoport megszólalása és a csütörtökön elfogadott I. kerületi klímastratégia miatt foglalkozom ismét a légszennyezés kérdésével

Bár a légszennyezés, különösen a szállópor-szennyezés évente csaknem 13 ezer ember halálát és tízezrek megbetegedését okozza (lakosságszámhoz viszonyítva csak Kínában rosszabb még ennél is a helyzet), a kormányt és a főváros vezetését láthatóan nem érdekli a probléma. A folyamatos határérték-túllépés miatt évek óta kötelezettségszegési eljárás zajlik Magyarország ellen, de még odáig sem sikerült eljutni, hogy felálljon egy működőképes országos mérőhálózat. A budapesti mérőrendszer nyáron csaknem egy hónapig nem üzemelt, ezért​ ​a Párbeszéd nevében feljelentést tettem ismeretlen tettes ellen gondatlan veszélyeztetés és államigazgatási jogkörben okozott kár miatt, egyben felszólítottam a szaktárcát, hogy haladéktalanul adjon tájékoztatást a leállás okairól és felelőseiről, valamint a kárelhárítás ütemtervéről. A mérőhálózat egyébként körülbelül annyiba kerül, mint egyetlen sor ülés egy stadionban – a működésképtelenségre semmilyen magyarázat nem elfogadható.

Az ügyészség szerint viszont nem történt semmiféle bűncselekmény, hiszen a tett (a mérőrendszer meg nem javítása) nincs összefüggésben az életveszély okozásával, mivel az életveszélyt a szennyezés okozza, nem a mérés elmaradása. Ez azért is érdekes, mivel saját maga írja egyébként az elutasító határozat indoklásában, hogy „A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megvalósulhat tevőleges, aktív magatartással és mulasztással, passzív magatartással egyaránt. Ez utóbbi esetben az elkövető tevékenységétől függetlenül indul meg az okfolyamat, amelybe az elkövető nem avatkozik be, holott ez a foglalkozás folytán kötelessége lenne. Ilyen esetben tehát nem a veszélyhelyzet előidézése róható az elkövető terhére, hanem az, hogy a foglalkozási szabályok szerint munkaköréből folyó kötelessége lenne a veszélyhelyzet elhárítása, megszűntetése vagy annak enyhítése, de a mulasztása folytán a veszélyhelyzet további kialakulásába nem avatkozik be, és ezáltal azt fenntartja vagy súlyosítja.” (kiemelés tőlem)

A hatályos jogszabályok szerint a szállópor-szennyezés egy-egy esztendőben maximum 35 napon haladhatja meg az egészségügyi határértéket (ami jelenleg 50 µg/m3), ám nagyvárosaink többségében és Budapesten általában már februárban túllépünk a 35. szmogos napon. A pontos méréshez olyan intézkedések (pl. forgalomcsökkentés) kapcsolódnak, amelyek a városokban élő emberek egészségének megóvását szolgálják. A városi levegőben szálló por több mint 70%-át a közlekedés okozza. Ezért született az a szabályozás, hogy ha a szálló pormennyisége meghaladja az egészségügyi határértéket, akkor a város önkormányzata korlátozhatja a közlekedést. Persze, csak akkor tudjuk, hogy meghaladja, ha megmérjük, így korlátozni is csak a mérés alapján lehet. Ha a mérőhálózat nem működik, akkor többen kerülhetnek életveszélybe, többen halhatnak meg, mivel az óvintézkedések bevezetésére nincs mód.

Az I. kerületi önkormányzat klímastratégiát fogadott el

Mindezek fényében különösen fontos, hogy az I. kerületi Önkormányzat az én javaslatomra most fogadta el a klímastratégiáját, amelynek problématérképében egyértelműen rögzítik, hogy a közlekedésből és az épületek energiafelhasználásából keletkezik a legtöbb kibocsájtás (61. oldal). A beavatkozási intézkedések között szerepelnek érdemi javaslatok, mint például az elektromos autótöltők számának emelése, ami akkor is fontos, ha tudjuk, hogy épp a polgármester az, akinek 15 millióért vett elektromos autót a kerület. Fontos intézkedés még a közintézmények épületeinek energiahatékonysági korszerűsítése is valamint a napelemek támogatása, és természetesen van jelentősége a szemléletformálásnak is, ami a legnagyobb része a terveknek. Fájóan hiányolom ugyanakkor a lakóépületek energiahatékonysági korszerűsítésére irányuló lépéseket, amelyeket a műemléki előírásokra hivatkozva igyekszik hárítani az anyag. Azt gondolom, hogy mind az energiahatékonyság, mind az akadálymentesítés ugyanolyan fontos, mint a műemlékvédelem. Ezek nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást kiegészítő szempontok, amelyeknek összehangolása a szakhatóságokkal és a szakági tervezőkkel együttműködő önkormányzat felelőssége.

A mai szmogtérképen jól látható, hogy az I. kerületben nagyobb a szennyezés, mint a főváros más részein még egy derült, szmogmentes napon is

Hiányolom még, hogy a főváros felé nem fogalmaz meg az anyag javaslatokat. Például a kerületnek egyértelmű érdeke volna az átmenő forgalom csökkentése, amelynek egyik hatékony eszköze lehet a behajtási díj bevezetése és a Lánchíd gyalogos-kerékpáros híddá való átalakítása.

Jön a tél, ilyenkor a legvalószínűbb a városra ülő köd alatt a légszennyező anyagok feldúsulása, a szmog kialakulása. Vegyük komolyan, hogy a már kialakult szmoggal nincs mit tenni, a szmogban nem lehet szellőztetni, a mérgező levegőt szívja be mindenki csecsemőtől idősekig. Emiatt halnak meg évente csaknem 13 ezren, és a légszennyezésből fakadó betegségek a felelősek a legtöbb munkából kiesett napért.

A szmoggal egyet tudunk tenni: megelőzzük. Megelőzzük azzal, hogy nem ülünk autóba, ha nem muszáj; hogy felújítjuk a lakásunkat és olyan fűtési rendszert választunk, amely kevesebb gázzal hatékonyabban fűt, hogy olyan autót használunk, amely nem füstöl. A kormány, a főváros és a kerületi vezetők felelőssége pedig az, hogy biztosítsa ezt a választási lehetőséget az állampolgároknak.

V. Naszályi Márta
a Párbeszéd elnökségi tagja