Banánköztársaság
Szanyi Tibor: a fej nélküli tyúk rohanása
Leginkább a falun élők szoktak olyat látni, amikor egy, a fejét épp elveszítő tyúk elszabadul, és még rohan egy utolsót. Valami hasonló jut eszembe Trump elnök ámokfutása láttán, aminek bizonyos fokig örülök is, amennyiben ez a NATO végnapjait előképezi.
Erre a szervezetre ugyanis immár semmi szükség
Védelmi szervezetként akár lenne értelme, de ha ezt a legnagyobb erő, az USA egyféle adok-veszek üzletnek gondolja, és úgy értelmezi, hogy nem minden esetben működik, akkor az eredeti ötletnek annyi. Történetileg fontos megemlíteni, hogy a NATO-t katonailag eddig egyetlen alkalommal élesítették, éspedig az USA kérésére Afganisztánban. A szövetségek általában a kölcsönös érdekek mentén, bizalmi alapon szoktak születni. Most viszont azt látjuk, hogy az USA nem tartja érdekének az európai erőegyensúlyok megtartását, s elnöke számtalan nyilatkozatában jelezte, hogy neki nem éri meg mindezzel bíbelődni, és erőforrásokat áldozni, mert őt valójában Kína, mint a világelsőségért folytatott csata másik szereplője érdekli. Konkrétan most akár vesszen is Ukrajna, s vele együtt az európai stabilitás, amennyiben az érintett országok nem hajlandók mindenüket feláldozni az ő világbirodalmi céljai oltárán.
Márpedig nem
Az USA-nak az Orbán Kánság uralta Magyarországot leszámítva jelenleg nincs egyetlen európai szövetségese sem. Papíron még igen, amennyiben a NATO-ról még bárki elhiszi, hogy működőképes lenne, azonban nemzeti értelemben minden hozzá látogató vezetőt vérig sértett. Trump a hozzá látogató lengyel elnököt hosszasan megvárakoztatta, majd épp egy negyed órát szánt rá, Macron francia elnököt lényegében csak a portás fogadta és kísérte fel a Fehér Házban, a brit miniszterelnököt pedig elintézte egy vállveregetéssel. Macron elnök derekas udvariassággal beszólt Trumpnak, amikor az egy ordasat hazudott, Zelenszkij ukrán elnök viszont inkább belement a szócsatába, s nem tűrte a leckéztetést.
Ez utóbbi azonban aljas csapda volt
Eleve mit keresett a találkozón az a Vance alelnök, aki az esetek többségében nem is lehetne egy légtérben az elnökkel, illetve arról hírhedt el, hogy pár hete Münchenben nagy pofával kioktatta az európai vezetőket, illetve országokat, továbbá az egész kontinenst? Ez esetben Zelenszkijnek, vagy a stábjának résen kellett volna lennie, s a túlerőt akár időtartamokkal ellensúlyoznia, s tolmács segítségét igénybe véve legalább a fordítási szakaszokkal megtörni a vele szemben angolul kereplők lendületét.
Ennyi volt az ukrán elnök hibája, nem több.
Az amerikai fél pedig 350-500 milliárd dollár közé hazudja azt az alig több, mint 100 milliárd dollárt, amit elvileg az oroszokkal szemben honvédő háborút folytató Ukrajnának segítségként nyújtott. A mondás szerint ezt akarja visszaszerezni oly módon, hogy lenyúlná a teljesen legatyásodott védők összes ásványkincsét.
A kényszer nagy úr, de nagy disznóság olyat kérdezni egy vérző nemzettől, hogy az oroszok, vagy az amerikaiak gyarmata akar-e lenni?
Zelenszkij jól döntött, azzal, hogy egyiké sem,
hanem országát inkább az EU kötelékébe akarja bevinni. Szerencsére fogadókészség van, s Európának több érdeke fűződik Ukrajna integrációjához, mintsem egy ugribugri magyar kán pénzügyi érdekeinek való megfeleléshez. Örülök, hogy Európa végre magához térhet, s megvalósulhat legnagyobb álma, jelesül az egységes európai tényezőként való felépülése. Európa lélekszámban nagyobb, mint az USA, nagyjából annyival, mint amennyi Oroszország lakossága. Európa gazdag is, konkrétan az orosz össztermék tízszeresét állítja elő, illetve nagyjából pariban van az USÁ-val.
Semmi félnivalónk nincs, a képességeink magabiztosságra adnak okot.
Európa azonban nem harsog, hanem cselekszik
Bár a bulvársajtó nem írt róla, de az EU napok alatt megerősítette kapcsolatait Kanadával és Indiával, márpedig az első pont annyi energiával tudja ellátni az öreg kontinenst, mint az orosz kiesés, a második pedig képes felvenni azokat az európai termékeket, amiket az USA vámokkal tartana távol magától.
Jellemző, hogy Európával szemben még soha senki nem nyert sem vámháborút, sem pedig gazdasági háborút. Európa kifejezetten reziliens (jó ellenálló képességű), amit bizonyít az is, hogy hónapok alatt kiváltotta az orosz energiafüggőségét, amit a szakemberek években feltételeztek.
A sikereinkhez azonban lélektanilag jól passzolna, ha Kanadához hasonlóan tüntetőleg nem vennénk tipikusan amerikai termékeket. Nem rendelnénk TESLA-t, nem mennénk be a McDonalds-ba, vagy a Burger King-be, kóla helyett mást innánk stb. stb.
Tudom, nekem a legkönnyebb, mert sem alkoholt, sem szénsavas üdítőket nem iszom, mégis meghirdetem a „NEM ISZOMM AMERIKAIT!” mozgalmat.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
