Banánköztársaság
Szanyi Tibor: kamupártok
Amikor a közvéleménykutatók ún. “reprezentatív” mintavételében szereplő honpolgárra rákérdeznek, vajon kire szavazna most vasárnap, akkor a válaszadó nyilván azon pártok közül fog mondani egyet (vagy sem), amelyről a legtöbbet hallott az elmúlt évek során.
Egy új pártnak ezért nehéz az évek óta páston lévőkkel versenyezni.
Ám nem lehetetlen. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) a nemrégi borsodi választás során 2,23 %-ot ért el. Azóta egy közvéleménykutatás olyan eredménnyel járt, amely szerint azok közül, akiknek felhívják a figyelmét a párt létére, s ennek nyomán azt válaszolják, hogy már tudnak is róla valamit, ott 9 százaléknyian tartják elképzelhetőnek, hogy adott esetben erre a formációra szavazzanak. Persze ahány közvéleménykutatás, annyiféle “mintavétel”, annyiféle kérdés és annyiféle eredmény adódik. Egy még frissebb közvélemény-kutatás szerint viszont a köznapi értelemben vett országos támogatottság szintjén az ISZOMM beérkezett az 1 %-os, tehát már mérhető kategóriába. Szóval, fent van a radaron. Fél év létezés után ez gyönyörű eredmény!
Természetesen nagyon örülünk minden egyes potenciális szavazónak, aki megérti pártunk fő üzenetét, hogy t.i. mi az emberek jövedelmi helyzetének javításával foglalkozunk. („Pénzt az embereknek!”). Látjuk azonban azt is, hogy bizony még sokat kell dolgozzunk az ismertségünk erősítésén, és persze azzal szintén szembesülünk, hogy vannak ellendrukkerek.
Ez utóbbiak szemünkre vetik, hogy néha megjelenünk a kormányhoz kötött médiában is,
jóllehet oda ugyancsak akkor jutunk be, ha valami figyelemfelkeltőt teszünk, vagy mondunk. Nem tudom viszont véka alá rejteni, hogy a magát függetlenek mutató média meglepően nagy hányada ‘kibírta’ az elmúlt fél évet anélkül, hogy akár csak egy szót pazarolt volna ránk. Tagadhatatlan, immár van némi oldódás, sőt, ám kettős mérce ‘dettó’, hiszen a liberális szegmensben megszólaló kormánypárti politikusokat még egyszer sem nevezte senki a Fidesz árulóinak.
Aztán van a kamupártozás is
A fogalmi zavarok elkerülése végett említem, hogy általában azok a pártok kapják meg ezt a jelzőt, amelyek két választás között láthatóan nem működnek, politikájuk lényegében nincs, viszont erősen ráhajtanak az így-úgy megszerezhető állami támogatásokra.
Szóval, idehaza jól elvagyunk az unalommal és az esetleges izgalmakkal,
ezenközben Merkel és Orbán megállapodtak a semmiben, viszont a német cégek ‘tőkeosztalék’ fedőnéven kamion-, vagon- stb-számra hordják ki Magyarországról a pénzt, ami eredendően akár a magyar dolgozóké is lehetett volna.
Nos, ilyen a 2020-as esztendőt – lassan – záró hangulatom.
Szerző
