Banánköztársaság
Szanyi Tibor: Mindenhalottak
Lelkiismeretes ateistaként minden mifelénk esedékes vallási ünnep környékén kicsit felelevenítem a memóriámat, hogy az adott nap pontosan miről szól? Akár történelmileg is érdekes nézni, hogy a mítoszok miként változtak hagyománnyá, majd ezeket miként hajlítgatták a különböző korszakok?
A katolikus hittan szerint
Mindenszentekkor a túlvilágon már üdvözülteket ünnepeljük, Halottak napján pedig azokat, akik bár eltávoztak, de még nem jutottak az örök boldogságig. Ez utóbbi esetben tehát végső fokon a biztosnak vélt jövőnket ünnepeljük. Attól tartok, exponenciálisan növekszik azon halott-jelöltek száma, akik problémákkal fognak szembe nézni a túlvilágon. Elvileg jól hangzik, hogy a Mennyországban isteni a klíma, kifogástalan a jólét, és nincsnek GDP és hasonló adatok, köztük infláció sem. Az is nagyszerű perspektíva, hogy odafent nincsenek háborúk, és egyáltalán teljeskörű a szelíd egyetértés – mindenben.
A létszámgazdálkodásról kevesebb szó esik, de itt a Föld felszínén mutatott magatartás alapján a mennyek lakossága aligha bővül úgy, mint amilyen mértékben távozunk. A különbözet valószínűleg a pokolban végzi.
Ilyesmik jutnak eszembe a friss hírek hallatán
Valenciában egy évnyi csapadék zúdult le mindössze 8 óra alatt, s nem a sivatagi léptékhez képest. Nem kizárt, hogy hamarosan elfelejthetjük a tonhalkonzerveket, ugyanis e népszerű hal immár olyan szinten fertőzött a higannyal a tengerekben, hogy az meghaladja az összes elfogadott határértéket. Az ok profán: a szén elégetésekor – szűrők hiányában – elképesztő mennyiségű higanygőz kerül a légkörbe, s az esőkkel az óceánokba. Ha ez nem lenne elég, akkor gondoljunk bele, hogy 2020 környékén óriási átölésként ünnepeltük a kadmium-tartalmú napelem cellák megjelenését, mára viszont attól rettegünk, hogy a teljességgel megoldatlan újrahasznosítás hiányában ezek a barátságos napelemek simán kinyírhatják az emberiséget. A tömegesség és a mérgezősség okán ez több ezerszeres kihívás az azbeszt egykori fenyegetéséhez képest.
Igen nagy kérdés tehát, hogy az ezeket a gyilkos technológiákat a közfogyasztásba erőltető emberek hova jutnak majd az Úr előtti elszámoláskor?
Itt nem csupán az ártatlan tudós kutatókról, fejlesztőkről van szó, akik mint az atombomba esetében, mindössze kitalálták a know-how-t, és a földi törvények szerint tényleg nem felelősek azért, ahogy aztán a megrendelők bánnak ezekkel a rettenetes eszközökkel.
Szó van itt mindazokról, akik jól tudják, illetve tudhatják, avagy kellene tudniuk, hogy amivel ügyködnek, üzletelnek, az konkrétan a Teremtő eddigi munkájának a kifütyülése.
Fentieket előrebocsátva
a Gondviselés gyengéd üzenetének tartom, ahogy az emberek egyre inkább elfordulnak egy halom, rájuk erőltetett találmánytól, mint például az elektromos autóktól. Ha nem ipari fejlesztőkkel, hanem mondjuk elméleti fizikusokkal és hasonló professzorokkal őszintén beszélünk, ők egytől egyig elhúzzák a szájukat, amikor ennek a mutatványnak a következményei kerülnek szóba.
Ugyanis, ahogy a Sixtus-i Kápolnában nem csupán az Úr és a Fiú ujjainak összeérését kell nézni, hanem az összképet, amit Michelangelo eléggé bonyolultnak ábrázolt. Hát, a modern korban sem elég örömködni a kipufogás-mentes csodabogarakon, hanem számba kell venni, vajon a felhasznált anyagok honnan vannak, miként kerülnek a gyárakba, hogyan jutnak újratöltéshez, s az áram miből keletkezik?
Nem mellesleg
a ma ismert villanyautó egy olyan találmány, ami egy kínai stratégiai kényszerből vált a nyugati kapitalista világ luxushóbortjává, az egész Földet szisztematikusan tönkretéve.
Szép dolognak tűnhet az összes idetartozó mese,
de nekem nem tetszik, ahogy Kínában ma is zömmel szénerőművekben termelik a szükséges áram javát, de számomra a napelemekre (halálra ítéltetett) ujgur rabszolgákkal felkenetett és irgalmatlanul mérgező kadmium-réteg sem a kívánatos és fényes jövőt szimbolizálja. Ehhez képest a profitvezérelt nyugati világ ész nélkül ugrik rá erre a szédült projektre, hiszen a nagy cégek simán meg tudták győzni a politikai osztályokat, hogy a zöld mesék fényében másfélszer, vagy többször nehezebb szekereket kell barkácsolni, a periódusos rendszerben fellelhető összes elem erőszakos előrángatásával.
Ahogy mondani szoktuk, hosszabb távon mind halottak vagyunk. A gyorsuló világunkban ezt feleslegesen siettetjük.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
