Szanyi Tibor: sajátos békét kívánok Prigozsin poraira – Az a valóság, amit annak hiszünk

Kevés ember élete és halála képes mostanság annyira foglalkoztatni a nemzetközi közvéleményt, mint Putyin egykoron jó barátjáé, a gátlástalan és dúsgazdag tömeggyilkos Jevgenyij Prigozsiné. Most éppen nem tudni teljes bizonyossággal, vajon él-e, avagy már halott, legfeljebb annyit állíthatunk, hogy tíz ember meghalt egy repülőszerencsétlenségben, akik között akár Prigozsin is ott lehetett. Vagy nem. Az orosz hivatalosságok szerint viszont ott volt, és azóta nagyon halott.

Egy hadúr halálára

Ha így van, akkor sajátos békét kívánok porira, minthogy az életben leginkább háborúzott, és százezreket gyilkoltatott a zsoldosaival! Más szemszögből nézve egy halott Prigozsin talán azt is jelenti, hogy mindenki másnak egy icipicit jobb lett a világ, bár ezt a vélekedést aligha osztja mindenki. Például az eset távolabbi címzettjei bizonyosan nem.

Ebből a szempontból igazából lényegtelen is, hogy a hadúr ténylegesen „fel lett-e robbantva”, „le lett-e lőve,” avagy csak rafkósan mímelik a dolgokat, s valahol a bolygó egyik üdülőövezetében tölti életének hátra lévő részeit, amolyan obsitos milliárdosként? A lényeg a hatalom üzenete, hogy Prigozsin meghalt, mossuk kezeinket, akkor is, ha egyébként szinte minden véleményalkotó meg van győződve Putyin alattomos bosszújáról. Olyasmi ez, mint a készpénz, amelynek esetében a mögötte lévő valós fedezet, a lényeg az, hogy a kibocsátója így, vagy úgy, de fizetni fog. Mert elhisszük, és kész!

Elhisszük tehát, hogy Putyin megölette az ellene lázadókat

Ezek után, akiknek esetleg további lázadozáshoz lenne kedve, az százszor is fontolja meg a szándékait, hiszen csak akkor fog ágyban párnák közt meghalni, ha ott lövik agyon. Innentől kezdve, amennyiben Jevgenyij Prigozsin egy karibi tengerparti medence mellől, jeges koktéllal a kezében bejelentkezne, hogy nagyon is él, akkor azt kvázi senki nem hinné el, sőt, tán még a szálloda menedzsmentje is kidobná, mivel ilyen hülye politikai vicceknek teszi ki a becses intézményüket.

Az a valóság, amit annak hiszünk

Perception makes reality. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy az a valóság, amit annak hiszünk. Nos, Putyin elnök akár benne van a buliban, akár nincs (ez utóbbi a kevésbé valószínű), Prigozsin és utastársainak halálát eléggé széles körben az ő számlájára írják, amely számlán már egyébként is szerepel annyi, amennyiért egy nemzetközi elfogatóparancsot lehetett kiállítani ellene. Akármi is a mögöttes történés, Putyinnak ezek után még nehezebb lesz a kegyeltjein kívül bárki más államfő kollégájával kezet fognia, ha egyáltalán tud olyan helyzetbe kerülni, hogy egy légtérben lehessen ilyen típusú káderekkel. Nyugodtan tartsunk attól, hogy az ilyesmi talán még Orbánnak is büdös lesz.

A háromlábú sarki kutya is ügyesebben tudná a magyar államot működtetni, mint ez a pancserbanda

Ha nem is ennyire véresen, de a hatalmi logikákat meghatározó egyes mesterfogásoknak ilyen a természete. El kell hitetni valamit a néppel, s ha ez megvan, onnantól kezdve csak élesen kell figyelni, mint póknak a hálója közepén. Például Orbánék (4+) 13 év alatt meglehetősen elhitették a magyar néppel, hogy ők aztán tudnak kormányozni. Történik ez annak dacára, hogy gyakorlatilag egyetlen gazdasági mutató sem igazolja ezt a vélekedést (ld. recesszió, válság válság hátán, infláció, reáljövedelem csökkenés, a közszolgáltatások végletes lepusztulása, az oktatás és az egészségügy csődje, végzetes eladósodás, a kistelepülések kiüresedése és egyáltalán a szociális dráma…), s tán még az ún. ellenzék szavazói sem gondolják, hogy a Fideszen kívül bárki más képes lenne arra bizonyos kormányzásra. Egyébként felteszem, a háromlábú sarki kutya is ügyesebben tudná a magyar államot működtetni, mint ez a pancserbanda, amelynek legnagyobb teljesítménye, hogy bevonulhatott a makettként helyreállítgatott budavári környezetbe. (Megnyugtatásul mondom, hogy van arrafelé börtönnek is alkalmas hely bőven, amint ezt Táncsics esete óta pontosan tudhatjuk.)

Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor nyílik meg hazai politikai tér az alternatíva számára, amikor Putyinról kiderül az ártatlansága, de azt igen, hogy nem kellene annyira hülyének lennünk, mint Jevgenyij Prigozsin és a magyar kommunikációban keveset emlegetett, de Oroszországban annál népszerűbb egykori katona, a Wagner-csoport alapítója és tényleges vezetője Dmitrij Utkin együttesen voltak. Tényleg elképesztő az a gőg, görög nevén hübrisz, amit ez a két sokat próbált figura kimutatott azzal, hogy egy időben egyazon repülőre ült. (Talán érdekes, hogy a “családtagok” együttes utazásának tilalmát legelőször a Rotschildok rendelték el, amit aztán minden valamire való szervezet átvett. Wagnerék viszont megszegték az aranyszabályt és ez lett a végzetük.)

Nem kell túlzásba vinni a hitet

A hitről azt mondják, hogy csodákra képes, jóllehet személyes tapasztalataim inkább szörnyűséges képeket adnak a különböző hitek következményeiről. “Adjatok nekem 5 évet, és nem fogtok ráismerni Németországra” – mondta Adolf Hitler az 1933 eleji kancellári beiktatásán. Kétségtelen, ezt a vállalását onnantól fogva minden nap megvalósította, míg legvégül 1945 májusában egy teljes romhalmazként hagyta maga után a Harmadik Birodalmat. Orbán is minden nap valamilyen még fényesebb jövőképet rajzol fel, jóllehet a helyzet mostani állása szerint 2035-ig szándékozik kormányozni. Ha elhisszük, hogy neki ez menni fog, akkor netán így is lesz.

Kevesebb hittel most többre mennénk.

Minden a Prigozsin merényletről a VK archívumából.