A napi fontos.
Ma a legtöbben jósolnak, holnap (még inkább holnapután) pedig nagyon sokan átváltoznak elemzőkké. Így van ez rendjén, hiszen a szokásosnál is nagyobb izgalmakkal várjuk a végeredményt.
Tovább
Amennyiben jó a sejtésem, durván száz nap múlva megtudjuk, mit csinálunk önmagunkkal egy újabb időszakaszban. Mondjuk, egy újabb négy évben. Ez az én “jóslófájásom”.
Tovább
Amikor 2004 nyarán – az eredeti tervektől eltérően – miniszterelnök-cserére készültünk, s a biztos befutó helyett egy másik jelölt lett a fővezér, akkor kollégáimnak csendben megjegyeztem, hogy ha az a blöff bejön, akkor mindent elbuktunk. Sajnos, ez a jóslatom azóta meglehetősen kiérlelődött, ám amikor az új ember éppen elmagyarázta a nézeteit, az idő tájt jómagam inkább egy alternatív vízió felvázolásába öltem az időmet, s megírtam azt a könyvemet, aminek a Minden másképp lesz címet adtam.
Tovább
Gyakran olvasom Gyarmati Andrea írásait. Olyan igazán életszerűek, kedvesek, érdekesek. Most éppen Kádár János kapcsán írt az emlékeiről. Bevallom, ösztönösen kezdtem el keresni valamiféle szerkesztőségi elhatárolódás, vagy kommentár nyomát, de szerencsére nem találtam. Fontos dátum: 1972-t írtunk.
Tovább
Az idei év – kétségen kívül – legizgalmasabb politikai mutatványa az ún. ellenzéki előválasztás. Múlt és jelen időben mindenképp, de megelőlegezhetjük a jövő időt is.
Tovább
Szinte már meg is vagyunk az előválasztással. Megszületett a 106 ‘ellenzéki’ közös jelölt, és születőfélben van a közös főjelölt.
Tovább
Szó sincsen számmisztikáról, de a történelem, ha eléggé hosszú, márpedig az emberiségé az, produkál érdekes egybeeséseket, amik ha kicsit odafigyelünk olyakor fura üzeneteket is hordozhatnak-írta portálunkra küldött szokásos heti publicisztikája elejére Szanyi Tibor.
Tovább
Az elmúlt hetekben nagyot szól a Pegasus-botrány, már amennyiben ez botrány. Számomra ugyan a hazaárulással egyenértékű, ha a magyar állam egy másik államnak kiszolgáltatja saját polgárait, méghozzá ellenük való kémkedés közepette, de az ellenzéki pártok inkább azon hüledeznek, hogy micsoda disznóság – egyébként nem túl exponált – közéleti szereplőket lehallgatni.
Tovább
Soha nem látott szociális drámák, továbbá vágtató infláció rémképe tornyosul az emberiség fölé, közben pedig dübörög a vakcina capitaly nevű nemzetközi hazárdjáték
Tovább
Három hír röppent fel a lélekről, az egyházak világáról a közelmúlt napokban. Ebből kettő borzalmas, a harmadik pedig – számomra – örömteli. Balatonfüreden az érintett szülők úgy határoztak, éspedig elsöprő, 90 % feletti többséggel, hogy az állami iskolájukat nem engedik a katolikus egyház kezére.
Tovább
Ami most zajlik, az bizony világháború. Hogy hányadik, azt nehéz megmondani, mert alighanem az a bizonyos múlt századi hidegháború is
Tovább
Kevés olyan izgalmas politikai terep van Magyarországon, mint a fővárosi Zugló. Itt volt polgármester a fideszes Papcsák Ferenc, a párbeszédes
Tovább
A rettenetes 2020-at viszont majd csak egy szűk hét múlva tudjuk magunk mögött, bár fura szilveszternek nézünk elébe. Elmaradni látszanak
Tovább
Lapunk állandó szerzője, Lovász Péter a napokban írt egy rá jellemző epés hangvételű cikket “Kell egy párt, ami csak az
Tovább
Manapság az embernek több híroldalt is fel kell keresnie, mire a talált hírmozaikdarabokból összeáll egy érthető kép, és némi adat
Tovább
Nem tudom, ‘Drágabolgárúr’ mikor írt legutóbb újságot, de tegnap inkább egy igazi neonáci aktivista szerepébe ugrott, s ahogy az egyik
Tovább
Előválasztás? A klasszikus anekdota, miszerint – anno – egy amerikai diplomata elámult a király nélküli Magyar Királyságon, viszont az országot
Tovább
Nem voltam bennfentes munkatársa, Kósáné Kovács Magdának, kapcsolatunk személyes igénnyel volt politikai. Mindig érdemes volt meghallgatni. Rendkívüli árnyaltsággal gondolkodott. Nem
Tovább
Libernyák! A magyar kormányfő ezzel a szóval illette azokat az európai miniszterelnök kollégáit, akik őt egyébként jelentősen lenézik, már csak
Tovább