Szanyi Tibor: Magyarországon a történelem most szünetel

Másokhoz hasonlóan – így év végén – én is elmerengek az elmúlt éven és a jövendőn. Hogyan, hogy nem, az a gondolat kerülget, vajon a magyar celebek miért tűnnek olyan lepusztult-felpumpált lényeknek? Legalább is nekem-kezdi írását Szanyi Tibor.

Férfiember lévén, elsősorban a hölgyekre áll rá a szemem

Sajnos alig látok olyan valakiket, akiket – mondjuk – sminkhegyek nélkül is kellemesnek gondolnék. Igaz, sminkkel együtt is ellenszenvesek. Hisztiznek, pakolják magukat, s ordít róluk az önelégültség, néha a szemforgató álnokság, avagy a piszok nagy semmi. Cserébe komplett stábok dolgoznak azon, hogy egy-egy fotón, illetve videón úgymond jól nézzenek ki!

Nekem gyengém Dolly Parton

Ő egy jelenleg 78 éves élő amerikai legenda, aki egy sokgyerekes, mélyszegény Tenessee állambeli családba született, s a mai napig emlegeti, hogy tulajdonképpen nem is volt olyan rossz néha mókust enni, ha nem volt más. Amúgy roppant szemrevaló lányként nőtt fel, illetve vált ünnepelt zeneszerzővé. Jellemzően – a hangján túl – a hatalmas, dús, szőke hajkoronája teszi azonnal felismerhetővé. Férje, aki egy jobb módú helyi vagány csávóként került Dolly aurájába, szintén igen szép ember, s tulajdonképpen némi győzködéssel ugyan, de a kistelepülési szokásokkal ellentétben lényegében felszedte a lányt, viszont kapcsolatuk, házasságuk a mai napig boldognak mondott. Gyerekük viszont nem született.

No, de nézzük, miről szólt Dolly elmúlt 60+ éve?

Hát arról, hogy piszok jó dalok sokaságát szerezte, illetve egyiket-másikat el is énekelte, néha elképesztően nagy sztárokkal (Kenny Rogers, Johnny Cash, Tom Jones és hasonló kaliberekkel) közösen.

Egyik legismertebb dala, az I will always love you ugyan nem az ő előadásában lett elképesztő világsláger, hanem Whitney Houston feldolgozásában, ami csak azért nem lett Elvis Presley-é, mert a nyakas Nashvill-i lány bizony még az élő istennek sem engedte meg a más tollával való dicsekvést. Pedig akár egy csinosabb összegért át is adhatta volna a “szerzőséget” Elvisnek, de nem.

Viszont hálásan imádta, amikor a már említett Whitney Houstonon kívül mások, például Norah Jones, Shania Twain, Sinéad O’Connor, avagy Miley Cyrus énekelték a dalait, éspedig azért, mert ezeket az AAA+ kategóriás énekeseket mindig maga elé helyezte. Egy időben színészkedett is pár évet, például Sylvester Stallone oldalán. Legütősebb dala talán a Jolene című szám, amit akkor írt, amikor egy bombázó le akarta csapni a férjét a kezéről. Igen, egy gyönyörű dalban könyörgött a szép nőnek, hogy ne vigye el a férfiját, mert neki ő a mindene. És bizony sikeresen megtartotta a párját.

Nomármost, Dolly Parton 78 éves korára

elképesztő mennyiségű díjat kapott, őrületes pénzeket keresett, amit a kezdetektől fogva és lényegében másokra költött.

Olyannyira, hogy különböző mágnások inkább neki adományoztak – szó szerint – dollár százmilliókat, mondván Dolly jobban tudja, hogyan kell igazán segíteni a random jótékonykodás helyett.

A karrierjének felvillantását azzal zárnám, hogy az idén ősszel kiadott egy igen nagy terjedelmű albumot Rockstar címmel, amelynek vendégelőadóiként özönlöttek a zenei hipersztárok, hogy csak Sir Paul McCartney-t említsem! Ám Dollyra jellemző, azért ezt címet adta, mert alapvetően country-szerzőnek tartja magát, de évtizeden át kísértette, hogy mellesleg rocksztár is lehetne.

Gondolt egyet, s azt mondta, hogy “jó, akkor most rocksztár leszek”, s a többi ragyogó dal mellé gyorsan fel is énekelte a ’24-es Párizsi Olimpia himnuszát, konkrétan egy Queen egyveleget.

Azért is írtam ilyen sokat felvezetésként, mert akit tényleg érdekel a mondandóm, az most jut ide

A szemrevaló vidéki, kisvárosi lányból igaz díva lett, s 78 évesen tényleg szereti elfedni a korral járó kihívásait. Egészen nyilvánvaló, hogy tanácsadók, sminkesek, fodrászok és tán orvosok garmadája tartja egyben a Dolly-mítoszt. Ő maga mondta, hogy amióta a színpadra lépett, lefekvés előtt is mindig kisminkelteti magát, beállíttatja a csak rá jellemző őrületes szőke hajkoronáját, mert attól fél, ha álmában tűz ütne ki az épületben, ahol alszik, akkor nincs az az isten, amiért ő neglizsében mutatkozna a menekülő tömegben. Mert ő Dolly Parton. Nem úgy általában, valamit vagy valakit megjátszva, hanem az őt folyvást és tiszta szívből imádó rajongótáborát vezetve.

Nos, el lehet képzelni, hogy ezek után milyen szemmel nézem a hazai médiában szereplősködő kárpáti celebeket,

akik mögött tényleg semmilyen komolyabb teljesítmény nincs, csak a visításaikat és a hisztijeiket hallani. Több kiló sminket hurcolnak az üres fejükön, és tényleg árad belőlük a nihil, a pénzsóvárság és persze a NER-hez való töretlen hűség.

Magyarországon a történelem most szünetel.

Alig-alig látok igazán kiugró tehetségeket, s nem csak a művészet, hanem a tudomány és a kultúra más terepein, bár nagyon örülök, ha mégis. Dollynk ugyan nincs, viszont volt egy Neumann Jánosunk, aki úgy lett a múlt században az évszázad embere, hogy a jelek szerint egyelőre nincs kihívója immár a XXI. században sem.

Azt kívánom, hogy 2024 végre és újra legyen egy sikeres esztendeje a magyarságnak, amihez első lépésben a műcelebeket és gazdáikat kellene kisöpörnünk a pokol kénköves fenekére!

BÚÉK!