Banánköztársaság
Gondolatok a Nobel-díjról
A 2023-as évet, mint általában az éveket, az újságírók, a politikusok, a vállalatvezetők, az iskolaigazgatók és még oly sokan, értékelik, elemzik. Ebben az évben valamilyen formában biztosan mindenki megemlíti Karikó Katalint és Krausz Ferencet. Ritka dolog, két Nobel-díjassal is gazdagodott a nemzetközileg kiemelkedő módon elismert magyar tudósok listája.
A 2023-as évet, mint általában az éveket, az újságírók, a politikusok, a vállalatvezetők, az iskolaigazgatók és még oly sokan, értékelik, elemzik. Ebben az évben valamilyen formában biztosan mindenki megemlíti Karikó Katalint és Krausz Ferencet. Ritka dolog, két Nobel-díjassal is gazdagodott a nemzetközileg kiemelkedő módon elismert magyar tudósok listája.
Milyen fura, tűnődöm,
a valamilyen módon magyar Nobel-díjasnak számító, összesen tizennyolc tudós közül nyolcan párosával, egy időben kapták az elismerést. (1976-ban Milton Friedman és Carleton Daniel Gajdusek, 1986-ban Polányi János Károly és Elie Wiesel, 1994 –ben Oláh György és Harsányi János, és most 2023-ban is.) Az is érdekes, hogy a díjazottak öt orvosi, öt kémiai és négy fizikai Nobel díjat kaptak. Az is lehetne a következtetés, hogy országunkban ezeken a területeken egyenletesen erős a képzés, és ezt tudva a kormány ezen értékünk megőrzésére törekszik… de a kép persze itt is összetettebb. Sokan nem itt jártak egyetemre, és nem itthon végezték el azokat a tudományos munkákat, amelyeket ilyen kiemelkedő elismerés követett. Nos és a kormányok már hosszú ideje nem az oktatásba, kutatásba fektetnek be.
Elidőznék még egy nekem fontos kérdésnél: kit nevezünk magyarnak?
Olvasgatom a tizennyolc kiváló ember életrajzát. Vannak köztük, akik nem beszéltek magyarul, Bécsben születtek és osztráknak vallották magukat. Igaz, valamelyik szülő magyar volt. A családban, barátokkal kicsit beszélgettünk erről, ki is nevezhető magyarnak? A megközelítések: közös kultúra, közös hagyományok, közös nyelv, és persze a belső érzet, hogy magyar… és egyikünkben se merült fel a származás. Tudom, ez sokaknak, sokunknak nehéz kérdés.
Van azonban, ami még fájóbban érint: akik itt születtek, azok is mind elmentek
Jött a világháború, a zsidóüldözés vagy éppen a kommunizmus, esetleg 1956 kiszámíthatatlan következményeivel. Mind elmentek. Akik itt végezték az egyetemet, azok se találták meg itthon a megfelelő kutatási hátteret, ösztönzést.
A két friss Nobel-díjasunk az 1980-as évek második felében, illetve 1990-ben hagyta el teljesen, illetve jelentős mértékben az országot.
Talán most, hogy egyszerű emberek és kormánytagok, értelmiségiek és más területen dolgozók mind hallottunk róluk, és dagad a keblünk, talán jó lenne átgondolni, mi hiányzik itt? mert Bécs vagy München nem annyival nagyobb világváros, és mégis, Krausz ott megtalálta az alkotás, a kutatás lehetőségét. Karikó Katalint eltanácsolta a szegedi kutatóközpont fura ura… s még szerencse, hogy ő is megszállott, és nem állt meg, amíg meg nem teremtette, ki nem harcolta az őt izgató tudományos téma kutatási feltételeit.
Elnézem a kitüntetetteinket
Fiatal, további kutatási tervekkel teli, mosolygós emberek. Karikó esetében különösen örömteli, hogy eredményeit ilyen hamar elismerték, hiszen a Nobel-bizottság bizony meg szokta várni, hogy az elért kutatási eredmény valóban hasznosul-e? de most mind emlékszünk arra, hogy a Covid legyőzésének egyik meghatározó harcosa volt Karikó Katalin a szintetikus mRNS alapú vakcinák orvosi technológiájának kifejlesztését megalapozó kutatómunkával, felfedezéseivel.
No, néhány szó Karikó Katalin életéről,
azért is, mert ő az első Nobel-díjas magyar nő (ha jól néztem utána, vele együtt 47 nő kapott eddig Nobel-díjat), amíg az összes díjazott száma 860 a Nobel-díj odaítélése, 1901 óta.
- Karikó Szolnokon született és Kisújszálláson nőtt fel, ahol az iskolában úgy megszerette a biológiát, hogy nyolcadikos korában megnyerte a megyei tanulmányi versenyt, és országosan a harmadik lett.
- Így természetes volt, hogy a JATE-n tanult biológiát, ahol kiváló tanulmányai miatt népköztársasági ösztöndíjas volt,
- majd MTA-ösztöndíjas, és a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban szerzett PhD fokozatot. Itt kezdett el vírusokkal foglalkozni. Aztán 1985-ben létszámcsökkentés miatt elküldték. Akkor úgy döntött, a családjával együtt elhagyja az országot.
- Természetesen az USA-ban se volt egyszerű, ott is meg kellett küzdenie a szakmai elképzeléseiért. 1989-től Philadelphiában élt, ahol a Pennsylvaniai Egyetemen folytatta kutatásait 2013-ig.
- 1998-ban került az egyetemre Drew Weissman immunológus, aki HIV-elleni vakcinát akart készíteni. DNS-sel próbálkozott, de miután megismerkedett az mRNS-sel, Karikóval közösen folytatták a kutatást.
- 2005-ben jutottak el odáig, hogy az egyetem szabadalmaztatta a technológiájukat, amely a módosított nukleotidokból kiindulva enzimekkel készítette el a kívánt mRNS-eket.
De most a szakmai részletekkel nem folytatnám, akit érdekel, sokfelé utána olvashat. Nekem Karikó Katalin munkássága azt üzeni, ha valamiben hiszel, ne add fel, ha kell, keress új hazát, ha kell, válts munkahelyet, és ha találsz szakmai partnert, szakmai társat, akkor még több lehetőséged van a sikerre.
Krausz Ferenc Móron született, ott járt általános és középiskolába.
Elvégezte az ELTE-n a fizikus és a BME-n a villamosmérnöki szakot, párhuzamosan.
- 1985-ben szerzett diplomát, és a BME Fizikai Intézetében kezdett a lézerfizika területén dolgozni.
- Doktori fokozatát már Bécsben szerezte meg 1991-ben, ahol később docensként, majd professzorként dolgozott.
- 2003-ban a németországi Garchingban található Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett
- 2004 óta a müncheni Lajos-Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilians-Universität) Kísérleti Fizika Tanszékének vezetője.
Miért kapott Nobel-díjat? No, ez az ő esetében nem volt olyan gyors és széles tömegek számára látható kutatási eredmény, mint Karikónál. Már az 1990-es évek elején érdeklődésének középpontjába került a térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata, ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával. Más megfogalmazásban az elektronok valós idejű viselkedését vizsgálta, amelyek attoszekundum alatt zajlanak le. (Egy attoszekundum a másodperc milliárdod részének a milliárdod része.) A 2001-ben Krausz professzor által vezetett kutatócsoport a világon elsőként állított elő és mért meg attoszekundumos fényimpulzusokat. Magyarán ő végezhetett először valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Mindez további tudományos kísérletek és mindennapi alkalmazások számos lehetősége előtt nyitotta meg az utat. Többek között betegségek gyorsabb, megbízhatóbb diagnosztizálását segítheti elő.
S van itt még egy elgondolkodtató tény
Sokan azt gondolják, a városi, az értelmiségi gyerekeknek van igazán lehetőségük a karrierre. De ők mindketten kétkezi dolgozó szülőknek köszönhetik a biztatást és a továbbtanulás lehetőségét. No és feltétlenül megemlíteném még Krausz esetében, hogy a móri Radnóti Miklós Általános Iskolában Kiss tanár úr fizika órái keltették fel az érdeklődését a fizika iránt, majd a szintén móri Táncsics Mihály Gimnáziumban elsajátított és megszeretett fizikai ismeretek után jelentkezett egyetemre, Karikó Katalin pedig, mint írtam, szintén kisvárosi iskolákban tanult. Az általános és középiskolai tanárok tudása és tanítása meghatározta az életüket. Erről Krausz Ferenc többször is így nyilatkozott: meghatározóak voltak számára egykori tanárai. Ennek kapcsán tért ki a tanárok jelenlegi helyzetére Magyarországon:
”Óriási a jelentősége annak, hogy ilyen kiváló tanáraink a jövőben is legyenek, és ennek megfelelően óriási a jelentősége annak is, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani.”
Krausz Ferenc nemcsak a tanárokról, hanem a gyerekekről is, az Ukrajnában élőkről is megemlékezett Stockholmban a Nobel-díj átvételekor. Idézem:
„Mint minden gyerek a világon, ők is megérdemlik az esélyt.”
Ezt is komolyan gondolja. Létrehozott egy egyesületet az ukrajnai gyerekek támogatására. Mert a Nobel-díjasok többsége nemcsak a tudományban nyújt rendkívülit.
