Szanyi Tibor: Stan és Pan

A nagyvilág “Laurel & Hardy”, vagy “ Ollie &Pan”, avagy “Stan & Ollie” néven ismeri a legendás színészpárost, amely pár évtized alatt vicces figurákat varázsolt a brit emberekből, mármint az addigi világ véreskezű rabtartóiból. Ma már inkább az ún. “brit tudósok” jelképezik a humort és a vidámságot, s láss csodát, mégis az élet a legnagyobb varázsló. Egy brit agytröszt most arra vállalkozott, hogy meghúzza az EU-ból való kilépés mérlegét, pontosabban összemérje, hogy mi lett a legfontosabb ígéretekből?

Ha nem lenne véresen komoly a téma, alighanem a hasunkat fognánk a röhögéstől, miközben a felmért 15 legfontosabb ígéret zöme, illetve tulajdonképpen mindegyik bármiféle kilépés nélkül megvalósítható lett volna. Sőt, egyesek megállapítják, hogy

ha ennyiből állt a kilépés, akkor a britek tulajdonképpen bent se voltak az EU-ban.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Akkor hát vegyük a 15 legfontosabb Ígéretet, várakozást

• Vámmentes kereskedelem az EU-val, de minimális bürokráciával. Nos, ez annyiban megvalósult, hogy kétségtelenül maradt a vámmentes kereskedelem, ám a “nullás”, ámde roppant szigorú elvámolás miatt az egekbe szökött a bürokrácia.
• Az észak-ír határ semmiképp sem változhat. Ez is megvalósult, csak éppen húzni kellett egy újabb határt a brit és az ír szigetek között.
• Megszabadulni az EU-jog felsőbbrendűségétől, illetve az Európai Bíróságtól! Ez a tétel erősen véleményes, ugyanis a korábbi EU-s előírásokról leszedték az EU zászlaját, s a britet rakták a helyébe. Az Európai Bíróságtól sem szabadultak meg teljesen, ugyanis az Egyesült Királyság területén élő EU-s polgárok dolgában továbbra is az EU bíróságáé az utolsó szó.
• Visszavenni a bevándorlás ellenőrzését, és tízezrekkel csökkenteni a bevándorlók számát! Leszámítva, hogy eleve hazugság volt, miszerint az EU határozná meg az Egyesült Királyság bevándorlási szabályait, a Brexit óta (is) a britek döntenek arról, hogy kit engednek be, vagy sem? A helyzet csupán annyival változott, hogy nem tízezrével való csökkenés, hanem háromszorosára növekedés (!) lett az eredmény.
• Nagy-Britannia vegye vissza ellenőrzését a tengeri halászata tekintetében! A siker annyiban teljes, hogy az egymás vizein való szabad halászat helyett kölcsönös kvóták keletkeztek, amely egyébként az addigi tényszámokat rögzítették. Nesze semmi, fogd meg jól!
• Hetente 350 millió fonttal növekedjék a brit egészségügyi kassza, amit a kilépés adta megtakarításból finanszíroznának. Valóban, még Theresa May ennyivel megnövelte az állami egészségkassza bevételeit, de nem a kilépés miatti megtakarításból, ugyanis ilyet nem tudtak kimutatni.
• Új kereskedelmi egyezményeket kötni, és szabad hozzáférést szerezni az Izlandtól Oroszországig terjedő zónában! Sajnálatos módon ilyen kiterjedésű kereskedelmi zóna soha nem létezett, viszont az oroszok ukrajnai disznóságai miatt egyelőre nem is fog kialakulni. Az viszont sovány eredmény, hogy a britek szó szerint újrakötötték maguknak az addigi EU-megállapodásokat Ausztráliával és Új-Zélanddal.
• Folytatni az EU-val a biztonsági és terrorellenes együttműködést! Ez az ígéret sikeresen kipipálható, bár erősen kérdéses marad, vajon ennek fényében minek kellett kilépni?
• Az addig Brüsszelből “központilag” támogatott brit agrártermelőket nemzeti eszközökkel kell megvédeni! Kétségtelen, a brit gazdák kapnak egy szerény környezetgazdálkodási támogatást, csak éppen úgy érzik, hogy nagyon rosszul jártak a Brexittel.
• Folyamatos részvétel az EU tudományos és kutatási programjaiban, illetve növekvő támogatás a tudománynak! Ez “majdnem megvalósult”, csak a britek amíg hosszasan tárgyaltak (mint a magyarok) teljesen kiszorultak az EU Horizon programjából, viszont semmi jele, hogy a kormány bármit is pótolt volna.
• Magasabbak lesznek a munkabérek. Sajnos ebből semmi nem lett.
• A brit egység erősebb lesz. Egyelőre csak a skót nacionalizmus erősödött, továbbá az ír sziget újraegyesülésének ügye mászik egyre magasabbra a témák sorában.
• Az energia áfájának csökkentése átlagosan évi 64 fontos megtakarítást jelent egy háztartásnak. Az áfa nem csökkent, pontosabban csak a magániskoláknak engedték el, ami az EU-ban tényleg elképzelhetetlen.
• Az egészségügyi termékek áfájának eltörlése. Ez a vívmány kétségtelenül megvalósult, bár ezt kilépés nélkül is megtehették volna.
• A népszavazás után a kilépést két éven belül, de a soron következő választás előtt összehozzák (ami elvileg 2020 májusa lett volna). Ez nem így lett, sőt, időközben két választás is lepörgött.

'Megvárjuk míg kijön szinkronosan" - kommentelte egy hozzászóló a Deutsch makogó-produkcióját

Fentiek annyiban figyelemre méltóak,

hogy mekkora különbség keletkezhet a vaskos ígéretek és a vékonyka teljesítés között, akár sorskérdésben is. Egyesek már azt is felvetik, hogy vissza kéne csinálni az egészet, ami akár a balkáni bővüléssel egy időben, tehát 2030. környékén lebonyolódhatna. A britek felvételi esélyei egész jók lennének, hiszen kevéssé térültek el a korábban használt EU-jogrendtől, illetve egészen jó követési módot alkalmaztak. Tény azonban, hogy ismét át kellene essenek a teljes felvételi procedúrán, azaz “fejezetenként” újra meg kellene állapodni mindenben, ami aligha kecsegtetne annyi kivétellel, mint amennyit korábban élveztek. Ezek sorában a legfájdalmasabb az lehetne, hogy az euró javára esetleg el kellene búcsúzni az angol fonttól.

Nem véletlenül hangzott el még a brit kiválás elején, hogy az EU-val való szerződéses kapcsolat tekintetében a legjobb opció a tagság. Ez a Huxit szerelmesei számára is figyelemre méltó felvetés.

Miniszterelnök úr! Soros György, Brüsszel, vagy ön tette Magyarországot Bindzsisztánná?