Banánköztársaság
Szanyi Tibor: most vizsgázik a jogállamiság
Múlt csütörtökön a HírTV Komment című műsorában kitartóan amellett érveltem, hogy mivel a) nem igazán tudjuk, hogy pontosan miért és miként történt a most kiderült, 24 évvel ezelőtti gyermekgyilkosság; b) az akkori, a köztes és a mai jogi helyzetünk meglehetősen eltér egymástól; c) heves társadalmi vita robbant ki az ügy egésze körül …, ezért jobb lenne, ha először a felkent intézmények, pl. az illetékes bíróságok világos képet alkotnának, majd jól megindokolt álláspontokra jutnának, s a kormány, valamint a politikai pártok csak ezt követően rohangálnak be a parlamentbe bármiféle törvényalkotási indíttatással, ha egyáltalán. Vizsgázik a jogállamiság…
Mindenekelőtt azonban szeretném így utólagosan,
ám pontosan feltárva látni azt is, hogy mi volt a törvényalkotó akarata, amikor 2012-ben olyanná alakította a vonatkozó büntetőjogi állapotokat, amely kapcsán jelenleg a hatalmas vita folyik? Mondom ezt úgy is, hogy akkortájt éppen országgyűlési képviselő voltam, s igen nagy valószínűséggel én is megszavaztam a Btk. mai formáját.
Lévén nem vagyok jogász, ezért az én szándékom egészen biztosan az volt, hogy képviselőtársaim többségével együtt pecsétet nyomjak olyan módosításokra, amelyek mögött a legnagyobb szakmai és politikai egység mutatkozott, tehát sem akkor nem szándékoztam, sem most nem szándékozom jogelméleti fejtegetésekbe bonyolódni.
Magyarán szólva, erősen kétlem, hogy közfelháborodásra okot adó űr tátongana a jogi rendszerünkön
Abban viszont biztos vagyok, hogy jelenleg szinte valamennyi parlamenti párt épp politikai hullarablásban mesterkedik az aktuális okoskodásaival. A bíróságokat pont azért találták ki, hogy pontot tegyenek a vitatott és szövevényes ügyek végére, s a jogállam alapja pedig az, hogy a bíróság döntését kell igazságnak tekintenünk, meghaladva azt, hogy ki és miként emlékszik, vélekedik.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Józan paraszti ésszel fel nem tudom fogni,
hogy ezúttal a “hivatásos” megszólalók vajon miért töltik azzal a drága idejüket, hogy a 2012-es, valamint a mai és jövőbeni törvényi szabályozásokon tépelődjenek, miközben alighanem az elkövetéskori 2000. esztendő jogtételeit kellene alkalmazni, akármit is gondolunk ezekről ma. Persze kacifántos az eset, ugyanis csak az idén, 2024-ben vált kétségtelenül világos ténnyé, hogy Till Tamást meggyilkolták, tehát 24 éven át nem is volt bűncselekményi tényállás, amihez bármilyen elévülési magyarázatot lehetett volna fűzni. Ebből a szempontból nekem irreleváns, hogy 2012-ben milyen módosításokat alkottunk, és az is, hogy mi a mai lélektani helyzet? Egyébiránt a római jog azért találta ki az elévülés fogalmát, mert az idő múltával igen sokféle érdekvesztés szokott történni. Az elévülés vonatkozhat esettípusokra, és az elkövetők objektív körülményeire egyaránt. Így például esetünkben bár a gyilkosság bűntette nem évül el, de a fiatalok büntethetősége mégis, akár közvetetten, hiszen most éppen azon megy a vita, hogy milyen elévülési tételeket kell kiszabni az “életfogytiglannal” is (!) büntethető esetekben, miközben fiatalkorú eleve nem büntethető “életfogytiglannal”.
Magyarán szólva azt gondolom, hogy akárki is követte el a bestiális gyilkosságot, ha akkor fiatalkorú volt, úgy 24 év elteltével nem büntethető magáért a gyilkosságért. Esetleg másért igen, de most nem ez a kérdés.
Tudom, ez szembe megy sokak mai igazságértével. Mindazonáltal vegyük figyelembe azt is, hogy az ügyben több potenciális gyanúsított elhunyt, illetve állítólag olyanok is voltak, akik korábban félig-meddig bevállalták a kisfiú eltüntetését, csak éppen nem lehetett bizonyítani az állításaikat! A most F. János néven elhíresült, legvalószínűbb tettes szintén beismerő vallomást tett.
Mégis, a vallomását valamilyen oknál fogva a minap visszavonta
Konkrétan azzal indokolja, hogy a kihallgatás során a rendőrök kipréselték belőle a beismerést, azaz mégse ő az elkövető. Megjegyzem a rendőrség eleve a maga által fantasztikusnak beállított kérdezési, kihallgatási technikájával kérkedik, amely dicsekvést akár úgy is értelmezhetünk, hogy F. Jánost jégre vitték. Számomra kicsit sem életidegen, hogy a rendőrök netán arra hivatkoztak, hogy nyugodtan bevallhatja, hiszen úgyis elévült. Olyannyira, hogy a kihallgatása után simán el is engedték. Így a rendőrség felmutathat egy hatalmas piros pontot, cserébe nem zaklatja, netán zsarolgatja tovább F. Jánost, akinek annyi köze mégis csak van a dolgokhoz, hogy egyedül ő tudta megmondani a holttest pontos helyét. Ettől azonban még nem feltétlenül ő a gyilkos. Akárhogy is van, ítéleteket csak minden kétséget kizáró bizonyítékok alapján lehet hozni.
A hosszú mesémnek az a vége, hogy most vizsgázik a jogállamiság
Képes-e a jogrendszerünk kétséget kizáró bírósági igazságokat kitermelni, illetve, hogy a felhergelt közvélemény hatására vérgőzössé vált törvényalkotóknak van-e kellő bátorságuk ahhoz, hogy ne a napi ügyekből, hanem a polgárok biztonságát, benne jogbiztonságát szavatoló elgondolásokból alkossanak törvényt?
Egyelőre csak bűnös képmutatást látunk. Ebből nem nagyon lesz jogállam. Egy kis kiegészítés.
Szerző
