Szanyi Tibor: zokogás a tetüládákért

Öt, Ukrajnával határos EU tagország, példátlan módon leszarva az uniós kereskedelmi politikát és jogot, gyakorlatilag egyik óráról a másikra lezárta a határait az ukrán mezőgazdasági termékek elől. A történetnek rengeteg aktív közreműködője van, akik most össze-vissza kiabálnak és magyarázkodnak, illetve zokognak a sajtónak a káraik miatt. Őszinte kívánságom, hogy mind menjen a büdös francba, és maradjon is ott!

Kezdjük a gabonakereskedőkkel!

Ha valaki azt gondolná, hogy a gabonakereskedelem a szűzlányok matinéja, akkor piszok nagyot téved. Ennél gyilkosabb és jövedelmezőbb szakma alig van a Földön.

Teljesen kiépített globális infrastruktúrája, politikai bekötöttsége és irgalmatlan sok pénze van, s ebben a játékban kemény résztvevők még a hadseregek, a nepperek, a csempészek és még sokan mások a nehézsúlyból. Mindezt azért bocsájtom előre, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe aggódni ennek a brigádnak a megélhetéséért! Ők ugyanis annyira finom antennákkal rendelkeznek, hogy az áraikat és az üzleteiket percnyi pontossággal igazítgatják az olyan hírekhez, hogy például a világ bármely gabonatermesztési pontján délelőtt volt-e eső, vagy éppen nem? Szóval nagyjából kizárható, hogy bármilyen meglepetés érje őket.

Ha éppen ráfaragnak valamire, az leginkább abból fakad, hogy túlzott kockázatokat futnak, amibe néha beüt e ménkü. Most mindez megtervezettnek tűnik.

Se szeri se száma a sírós panaszaiknak, hogy a magyar kormány egyik óráról a másikra rántotta le a redőnyt. Kétségtelen, Orbánék szinte mindenben ilyenek, de hogy pont a gabonakereskedőket érte volna bármi is váratlanul, az mese. Nagyon is tudhatták, hogy mi készül, viszont abban bíztak, hogy még pár millió forintot bezsebelhetnek a zavarosban. Hát, nem jött be. Ennyi.

Ugyanilyen cinikus történet az ún. magyar gazdák zokogása

Mondjuk inkább azt, hogy néhányan szintén ráfaragtak a spekulációra. Mert hogy vacak volt a tavalyi termés, ezért inkább tartalékoltak, nem vitték piacra a terményüket, mondván majd jól felmennek az árak, és akkor kaszálnak a csepegtető kereskedelemmel, a nép meg hadd fizessen két-háromszoros árat a kenyérért!

Az ukrán kereskedők dettó

Eddig a védett európai piacok helyett Afrikába exportáltak, majd amikor szolidárisból mégis szabad lett az EU-ba való bejutás, akkor nagyon is megsejtették, hogy az éhezők dollárcentjei helyett jóval többet fog hozni nekik a vastag európaiak temérdek eurója, ezért amit csak lehetett, belepumpáltak az EU belső piacába.

Az Európai Bizottság amúgy jól számolt,

hogy az ukrán agrártermékek beszabadulása ugyan ármérséklő hatással lesz, de annyira nem, hogy abból számottevő probléma adódjon. A felfokozott és irányított, görény spekulációt viszont nem kalkulálták be eléggé, pontosabban azt, hogy azok az európai termelők, akik korábban visszatartották az árujukat, most sem fogják azt piacra dobni, hiszen az árzuhanás miatt inkább sivalkodva könnyebb Brüsszelből kipréselni 165 millió eurót, mintsem megbirkózni a piaci folyamatokkal.

Más megközelítésből nézve először felküldték az egekbe az árakat, bevárták a nagyon is várható ukrán dömpinget, majd elmentek Brüsszelbe sírni. Hasonló történt, mint tavaly az orosz gázzal, hogy t.i. valódi kereskedelmi forgalom híján egy-két kisebb mennyiséggel is ki lehet lendíteni a tőzsdei ingákat, majd rohangálni kell, mint pók a falon, hogy az adófizetők valamelyik pénzeszsákja pont ott nyíljon ki, ahol ők állnak.

Összefoglalva:

minden szereplő pontosan tudta, hogy milyen a tavalyi termés. Azt is, hogy egy időre bedugult az ukránok (és az oroszok) exportja, majd azt is, hogy ez milyen hatásokkal jár a fejlődő világban. Ugyancsak világos volt előttük az ENSZ által kitárgyalt felesleg-levezető folyosók létrehozása, az EU által megadott kereskedelmi kedvezmények, a kelet-európai élelmiszer-infláció és az ég-világon minden, az utolsó vasúti menetrendig, ami a készleteket, az ellátást és az árakat meghatározza.

A nagy termelők tehát összekacsintottak a nagy kereskedőkkel és jól bepalizták a fizetni mindig hajlandó Európai Bizottságot, illetve a témához földrajzilag közel lévő kormányokat.

Az eredmény az, hogy

pár tucatnyi piaci cápa bucira kereste magát, a népek pedig továbbra is görnyednek az egekbe ugrott élelmiszerárak miatt, sőt, még a befizetett adóikból is áldozhatnak egy keveset ennek a mohó gengszterbandának.

Csak ismételni tudom, ezek mindent tudtak, és pontosan kiszámoltak előre. Nem kizárt, hogy a mesterséges intelligenciát hívták segítségül az akcióik megtervezéséhez és lebonyolításához. Mert ez annyira profin sikerült.