Banánköztársaság
„Szeresd felebarátodat…” – Az adventi koszorú utolsó gyertyája
Az adventi koszorú utolsó gyertyája a szeretetet jelképezi, de magába foglalja a bűnbánatot és az önvizsgálatot is. Karácsony a „szeretet ünnepe”- mantrázzuk a szavakat és közben gyakran kiüresedik a szavak mögül a tartalom.
A 21.század embere hajlamos elfelejteni a várakozás fogalmát, mindent akar és azonnal
Azonnali szeretet, bűnbánat, önvizsgálat azonban nincs, és az ünnep sem attól lesz őszinte, szép és igaz, ha eltűnik az utolsó porcica, ha drága ajándékok vásárlásával lenullázzák a pénztárcájukat a polgárok. Mondjuk manapság a megélhetés sem olcsó, és szembe kell nézni azzal is, hogy nagyon sok honfitársunknak már az is ünnep, ha étel kerül az asztalra, ha egyáltalán van asztala, fedele. És az is ünnep, ha valaki ki tudja fizetni a gyógyszerét, ha megfelelő orvosi ellátáshoz jut időben, ha van tisztes munkája, ha nincsenek távol a szerettei, ha nem magányos.
És vitatná-e bárki is, hogy megalázva, kirekesztve vagy a gyűlölet légkörében élve nincs önfeledt ünnep?
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, aminek természetes következménye, hogy amit nem akarsz, hogy mások neked tegyenek, te se tedd másnak. Itt most igazságosak kívántunk lenni egy nagyszámú felekezet irányában, amely eddig is és a legújabb időkben valósággal, mind a nemzeti céloknak előmozdításában, mind a hazafiasságban és a művelődésben velünk összeforrni igyekezett” – többi között e szavakkal szólt 1867. december 23-án az „izraeliták egyenjogúsításáról” szóló törvényjavaslathoz Cziráky József gróf. A magyar zsidóság emancipációjának kimondása, és annak szentesítése 1867 adventjére és karácsonyának idejére esett. 1938. december 23-án, amikor Imrédy Béla miniszterelnök benyújtotta a később II. zsidótörvény néven elhíresült, majd gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt elfogadott javaslatát, már rég zárójelbe került a felebaráti szeretet…
A 85 évvel ezelőtti karácsony óta a világ tragédiák sorát élte át, de hogy tanult-e közben bármit is az emberiség, nem tudom
Csak azt tudom, hogy ideje van a szeretetnek, bűnbánatnak, önvizsgálatnak. Ajándékozzunk hát időt a lelkünknek, hogy utolérje magát valami szebb, békésebb, élhetőbb és elfogadóbb önmagunkhoz. Ajándékozzuk azt az embertársainknak, amit a karácsony üzen: Szeretetet, reményt, hitet.
