Egészségünkre!
Szívzűr – Saját bőrön
Nem akarok hosszan belemenni az előzményekbe, legyen elég annyi, hogy néhány nap nagyon is konkrét fuldoklás után egy szívzűr behajtott „a” sürgősségire. Amit ott átéltem az hihetetlen és egyben nagyon tanulságos volt.
Csurkának még mindig nincs igaza
Jelentem: megint bebizonyosodott, hogy a nagy kártyás egy ócska hazudozó volt, akkor sem mondott igazat, amikor ezt írta:
a szakértelem csak egy ócska bolsevista trükk.
Volt időm két fulladás-roham között elgondolkodni az állításon, hiszen, nem kérem, nem tévedés, 23 óra hosszat szinte rám sem néztek, a feleségemet, aki egyre idegesebben ingázott a felvételi pult és köztem, viszont folyamatosan azzal pattintották le, hogy „itt kérem nem érkezési, hanem sürgősségi sorrend van”. Arra a kérdésre viszont, hogy mi alapján soroltak be engem, akit meg sem vizsgáltak, nem érkezett válasz. Aztán, úgy a kálváriánk harmadik harmadára felpörögtek az események. Csak később derült ki, hogy műszakváltás volt. Az új csapat szinte azonnal nekilátott az addig el nem végzett munkáknak, így nem egészen újabb két óra múlva „már utaztam is” egy kerekesszékben, nyomomban holt fáradt feleségem cipelte a csomagomat, a nekem kijelölt kardiológiai osztálybeli ágyam felé.
Kezdenek kiegyenesedni a dolgok
Még mielőtt „ágyra kerültem”, egy „ipari mennyiségű” intravénás vízhajtóval megkezdték a kezelést, na meg egy csövön jött az oxigén is. Hajnali 5-kor ébresztettek minket, régebben ez még 6 óra volt, mi történhetett? Pechemre a négy napos ünnepnek még csak a második napjában jártunk, így péntektől hétfőig csak a vízhajtás ment. A saját bőrömön tapasztalhattam meg, mit is jelent, hogy az egészségügyben egyre kevesebben dolgoznak, de akik igen, azok minden tiszteletet megérdemelnek. Szerintem a legnagyobb baj azonban a közép-korosztály, az igazi mentorok hiánya, így ezek a fiatalok, ijesztő ugyan, de a saját- és olykor a mi bőrünkön tanulják a szakmát. Konkrétan? Ahol én feküdtem, ott kb. 120 beteget kezelt néhány lelkes, kedves, fiatal orvos egyetlen negyven körüli főorvosnő irányításával.
Hétfő a meglepetés napja
Jött a világ legempatikusabb, legkedvesebb „betegtologatója” és elindultunk a szívkatéter labor felé. Útközben próbált felkészíteni arra, ami rám vár, de mondtam,
nyugi mindent tudok, hiszen anno közel 40 éve kaptam az első hálót a szívereimbe egy akkori szívzűr (infarktus) okán.
A fiú elmosolyodott és azt mondta,
akkor még a gép ismerős lesz, mert azóta is az van szolgálatban.
Ekkor vált alighanem erőltetetté a mosolyom, talán senki nem ítél el, mert erőt vett rajtam a szorongás,
40 év, hmm és mi van ha éppen most…
Most mi lesz?
A beavatkozás, köszönet minden közreműködőnek, remekül sikerült, de nem tettek be újabb hálót, mert az osztályon kell eldönteni, hogy az legyen, vagy egy nyitott szívműtét. Mondtam, kár volt leállni, ide azokat a stenteket, amik lényegében rugalmas fémhálók, amit katéteren keresztül vezetnek fel a helyére, hogy ott megszüntesse az adott ér beszűkülését, vagy elzáródását. Legtöbbször a szív koszorúereibe helyezik fel. Mondták azonban, hogy ez nem a Forum Romanum, itt nincs szavazatom, majd az okosok eldöntik. Szerencsére ők is úgy gondolták, elég lesz néhány háló és másnap meg is történt a végleges(?) beavatkozás, majd még egy szerintem feleslegesen benttöltött hétvége után „otthonomba hajtattam”.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Orvos, vagy logisztikus?
A szívzűr közel két hete alatt meggyőződhettem arról, milyen kínos, amikor valakiknek nemcsak azzal kell foglalkoznia, amihez értenek, hanem még a rájuk rakódó rengeteg más feladattal is, amihez persze lövésük sincs. Ilyen például a logisztika. Miután az osztályokat az elmúlt 1-2 hónapban több mint 10 szakdolgozó hagyta el, kénytelenek voltak összevonni a kardiológiát a pacemaker osztállyal, aminek következtében volt olyan szívzűrös beteg, aki egy nap alatt 3 kórteremben is megfordult költöztetés okán. Egy ilyen átszervezéshez logisztikai segítség kellene, különösen ott, ahol emberek gyógyul(nának). Az sem világos, miért kell az egyébként is túlterhelt ápolónőket hajnalban felelegesen futtatni, miért külön kör a vérnyomásmérés és a vérvétel.
Végezetül egy apróság, ami alighanem mindent elmond egészségügyünk jelenlegi körülményeiről: amíg ott feküdtem, az osztályra nem érkezett tiszta párnahuzat, de azért a nővérek találékonyságnak köszönhetően nem feküdtünk közvetlenül mocskos párnákon, mert azokat a lepedő alá fogatták be.
Kórházi látkép az ország egyik elsőszámú intézményéből 2025 Magyarországáról.
Szerző
