Szűcs Zoltán Gábor: az ellenállás reménytelen, de nem értelmetlen

Szűcs Zoltán Gábor politológus, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa a politika és az erkölcs összefüggéseivel foglalkozik, meg is kapta a kérdést, miszerint nagyon úgy tűnik, kutatási témája bekopogott a munkahelyére.

A hibrid rendszer

Szűcs szerint az elmúlt kilenc évben végig következetes volt az Orbán-kormány abban, hogy kiterjessze a politikai kontrollt, hogy felszámolja vagy korlátozza az autonóm intézmények önállóságát, az MTA ügye tökéletesen beleillik ebbe a sorozatba:

„Nem kivételes, amit az Orbán-kormány csinál. Ezért is vitatkozunk azon, hogyan lehet nevezni ezt a rezsimet. A szakirodalomban rengeteg példa van a demokráciákra messziről emlékeztető, de mégsem demokratikus, hibrid rendszerek leírására. Én a kompetitív autoriter rezsim megnevezését tartom a legjobbnak. Ami viszonylag újdonság, hogy míg a 80-as évek végének új típusú autoriter rezsimjei egy demokratizálódási folyamat közben rekedtek meg félúton, most viszonylag stabil, konszolidált demokráciák kerülnek veszélybe. Ebben Magyarország sajnos az élen jár……”

Liberális demokráciában elképzelhetetlen…

Szerinte bár kiderült, igazuk volt azoknak, akik már 2010 környékén jelezték, hogy milyen is a rendszer működési logikája, de valójában csak később halmozódtak fel ezek a problémák. Ő a kvótanépszavazást tekinti valódi határátlépésnek:

„Egy liberális demokráciában elképzelhetetlen lett volna a kampány egyoldalúsága és hangvétele, hogy embereket szó szerint egy politikai gépezet vitte el szavazni. ” /…….. / ” Az Orbánéhoz hasonló rendszerek, bár megsértik, imitálják a liberális demokráciák működését, a formális hatalom mellett a népszerűségnek is központi szerep jut benne. 2015 után kétharmad nélkül is tovább épülhetett a rendszer, mert nem az intézmények további alakítása volt a lényeg, hanem hogy a megfelelő gazdasági erőforrások segítségével működtetett politikai gépezet képes legyen fenntartani a rezsim társadalmi támogatottságát.”

Az ellenzék rájött, hogy nem lehet tovább a régi módszerekkel politizálni

A tavaly decemberi tüntetéshullám kapcsán a politológus úgy véli, gyakorlatilag leomlottak a válaszfalak az ellenzéki pártok között, érvényét vesztette az a politikai logika, ami addig a rendszert és ellenzékét meghatározta:

„Az ellenzék rájött, hogy nem lehet tovább a régi módszerekkel politizálni. A tüntetéseken részt vevő emberek is sokkal jobban értik, hogy a bevett eszközök nem működnek. Lezárult egy korszak.”/….. / ” Máshogy is tüntetnek, mint korábban, megjelent például a szimbolikus erőszak új szintje az utcai politizálásban, holott a baloldal hagyományosan rettegett az ilyen gesztusoktól. Ez önmagában nem elég a rendszer megváltoztatásához, de egy tanulási folyamatban, az emberek hozzáállásában, politikáról való gondolkodásukban nagy változást jelez.”

Semmibe veszik a versenyjogot, a tulajdonjogot….

Kitért arra is, hogy a kormány hozzáállásában hozhat-e további autorizálódást, hogy keményebb ellenállással találkoztak a korábban megszokottnál:

„Tavaly április óta szabadesésben vagyunk, azóta nagyon sok mindent csinált a kormány, amit nem tett volna meg a választások előtt. Ilyen például az egységes médiaholding létrehozása. Ez nemcsak liberális demokráciában elképzelhetetlen, de a kompetitív autoriter rezsimekben is párját ritkítja. Semmibe veszik a versenyjogot, a tulajdonjogot, nem is szégyellik, hogy ez nem média, hanem kormánypropaganda-gépezet.

Említhetném a CEU-ügy vagy az MTA -ügy kezelését is, vagy a kemény hatósági fellépést a pártokkal szemben. Ez drámaian csökkenti az ellenzék mozgásterét, ami a hibrid rezsimek logikájába sem teljesen illeszkedik, hiszen ott sokat adnak a demokratikus látszatra.”

Logikus….

Hangsúlyozta, a politika sosem teljesen racionális, minden politikusnak, politikai szervezetnek van egy karaktere:

„A centralizáció valószínűleg jól illik a Fidesz vezetőinek és különösen a miniszterelnöknek a személyes habitusához. Másrészt a Fideszben több évtizedes politikai tudás, szervezeti tapasztalat halmozódott fel, amihez majdnem korlátlan állami erőforrások társulnak. ” /……. / ” Az is befolyásolja a kormány működését, hogy a többi politikai szereplő kevéssé hatékony, nem tudnak ellenállni a központosításnak, a hatalom kiterjesztésének. Logikus, hogy az ellenzéki pártok összeomlása után az autonóm intézményeket jelölték ki a következő célpontnak.”

Azt gondolja, félreérti a Fidesz vezetőinek a gondolkodását, aki szerint ez csak a pénzről szól:

„A Fidesz alapvetően a politika nevű játékot játssza, abban szeretne sikeres lenni. Brutálisan, unfair módon, de újra és újra politikai küzdelmeket akarnak megnyerni. A gazdaság alárendelt tényező. Pénz nélkül persze nem lehet politikát csinálni, főleg, hogy ennek a rendszernek iszonyatos összegeket felemésztő céljai és eszközei vannak, mint a stadionépítés és a permanens kampány. /…….. / ‘ 2010 után ráadásul élt a vezetők emlékezetében a 2002-es választási kudarc, a gazdasági hátország kiépítésével a következő vereségre is készülhettek. Aztán kiderült, hogy nem olyan egyszerű őket leváltani.”

Szintet lépett a rezsim…

Kiemelte, hogy 2017 után szintet lépett a rezsim, és az uniós korlátozás nem olyan erős, mint amilyennek korábban tűnt:

„….az EU a modern magyar történelemben példátlan mennyiségű szabad pénzforrást biztosított és biztosít az Orbán-rezsim számára. Ebből épült fel a Mészáros -birodalom–korábban a Simicska -birodalom–a rendszer gazdasági háttere, a folytonos politikai erőfölény biztosítéka. Ehhez képest az unió korlátozó szerepe korábban sem volt nagyon erős, és mintha tovább gyengült volna.”

Az ellenállás reménytelen, de nem értelmetlen

Egy korábbi cikkében azt írja, „az ellenállás reménytelen, de nem értelmetlen”. Ezt a saját helyzetükre is igaznak gondolja:

„Ahol az egyik félnél van minden ütőkártya, a másiknál pedig semmi, ott nehéz az elszántságon kívül mást felmutatni. Az autoriter rendszerek a nyílt elnyomás mellett az emberek érzelmeivel szeretnek játszani, hogy elvegyék kedvüket a cselekvéstől. Erre két klasszikus módszer van: az ígéret és a fenyegetés. Az MTA ügyében is hallottuk mindkettőt, de az igazi feladat az, hogy ettől a kommunikációtól függetlenítsük magunkat. Ha mindig erre figyelünk, ha azon gondolkodunk, meddig érdemes ellenállni, az arra csábít, hogy ne csináljunk semmit. /……. / ” Nincs biztató jövőkép, nincs túl sok remény. De nem is a remény miatt érdemes ellenállni, hanem mert ha nem csinálunk semmit, akkor egész biztosan rosszabb helyzetbe kerülünk.”

Forrás