Tamás Gáspár Miklós: az egymás javára való visszaléptetés nem együttműködés, hanem lutri

Tamás Gáspár Miklós szerint szerint egy tisztességes és arányos választási rendszernek alkalmazkodnia kellene a fennálló politikai rendszerhez, azonban a jelenleg érvényben lévő szabályozás két nagy szereplő versenyére épít. Erről a Klubrádiónak adott interjújában beszélt a filozófus.

Nem-demokrácia

Ebből a választási rendszerből következően a fragmentálódott ellenzéki oldal szereplői összefogásra kényszerülnek, akiknek elsődleges igénye és ígérete az Orbán-rendszer megdöntése. Ez viszont minden mást felülír, az egyes ellenzéki pártok programjai, elképzelései ennek a fő igénynek árnyékában már nem számítanak. A jelenlegi nem demokratikus kontextusban nincs demokratikus választás sem:

„Akkor lehet tényleges demokráciáról beszélni, ha viták és döntéshozatalok színterei átszövik a társadalom minden rétegét, a kistelepülésektől az országos politikáig.”

Ez azonban kiveszett a hazai politikai életből, amit az is mutat, hogy vészesen lecsökkent a pártok taglétszáma, mint ahogy a hazai szakszervezeti tagság is alacsony. Ezt azzal magyarázta, hogy az embereknek nincs bizalma a politikai tevékenység és párbeszéd értelmében, hasznában. De mindez megváltozhat, ha az állampolgárok rájönnek, hogy a kapitalista rendszer hogyan csapja arcul őket.

Meggyőződése, nem elég az, hogy négyévente elkergetjük az éppen regnáló kormányt, vannak olyan morális felháborodások, melyekből később szörnyű dolgok nőnek ki. Szerinte a felháborodás maga egyáltalán nem jelent demokratikus folyamatot, erkölcsi prédikációval pedig nem lehet azokat átnevelni, akiket pozícióba juttatnak a választók:

„A választópolgárok lemondanak arról, hogy az egyes szakpolitikai kérdések alapján konkrét elképzelésekre adják le a szavazatukat, ezt teljesen felülírja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leváltása.”

Nem-együttműködés

Tamás Gáspár Miklós az ellenzék politikáját is bírálta. Mint mondta, az ellenzék harcol a győzelemért, aminek következményeit ő sem ismeri. Nincsenek sem ígéretek, sem elképzelések arra vonatkozóan, hogy mi fog utána történni . A jelenlegi ismeretei szerint a képviselőjelöltek egymás javára való visszaléptetése nem együttműködés, hanem lutri, mert a választók jelenleg nincsenek annak ismeretében, hogy milyen programra vagy milyen konkrét jelöltre fognak szavazni:

„Amennyiben az ellenzék a hódmezővásárhelyihez hasonló koordinációt választja az egyéni körzetekben, az csak akkor lesz csak érdemi együttműködés, ha az esetleges győzelmet követően az egyes pártprogramok amúgy is reménytelen összehangolása helyett egy szakértői kormány jönne létre. Ez megnyugvást hozhatna a közvéleménynek is, amennyiben az a kép alakulna ki az új kabinetről, hogy hozzáértő kezekben van az egyes szakterületek rendbetétele ”

Örömteli meglepetésként érte a hódmezővásárhelyi eredmény,

és igazat adott a műsorvezető felvetésének abban, hogy a diktatórikus módszerekkel szemben nyert egy demokratikus szenvedély:

„A választópolgárok lenézése mellett számos olyan elem alkotja a Fidesz politikáját, ami ellenszenvet szült, ilyen volt többek között akár Márki-Zay Péter kirúgása és megfélemlítése, akár Fekete-Győr András apjának leváltása az Országos Betétbiztosítási Alap éléről.”

Hangsúlyozta, az Elios-ügyből nem a felfoghatósága miatt lett botrány, hanem amiatt, mert az Európai Unió csalás elleni hivatala készített róla jelentést. Meglátása szerint semmi másnak nem köszönhető az ügy, csak az OLAF-nak, annak ellenére, hogy az oknyomozó újságírók már évek óta közölnek tényfeltáró munkákat a témában.

Szerinte nagyon széles rétegek, elsősorban a szegények és az állami alkalmazottak függnek az államtól, és az ő helyzetük érdemben nem javult, vagy egyenesen romlott az elmúlt időszakba. Ők az igazi vesztesei az elmúlt 8 évnek:

„A rendszerváltás előtti burzsoázia részben a szegényebb rétegeknek is próbált kedvezni, de az Orbán-rendszerben ez egyáltalán nem tapasztalható, sőt …”