A Kádár-korszak második felében a soft-terror mellett a közvélemény pacifikálásának legfontosabb eszköze a társadalom depolitizálása volt. A hatalom célja az volt, hogy az emberek ne foglalkozzanak a nagypolitikával, a közéletnek azokkal a fontos kérdéseivel, amelyek az ország politikai orientációját, nemzetközi szerepvállalását, a felső politikai szinten történő vitákat és döntéseket érintik.
A Kádár-korszak második felében a soft-terror mellett a közvélemény pacifikálásának legfontosabb eszköze a társadalom depolitizálása volt. A hatalom célja az volt, hogy az emberek ne foglalkozzanak a nagypolitikával, a közéletnek azokkal a fontos kérdéseivel, amelyek az ország politikai orientációját, nemzetközi szerepvállalását, a felső politikai szinten történő vitákat és döntéseket érintik.
A politika a Nagyok dolga
A hatalom üzenete az volt, hogy a politikai a Nagyok dolga, a kisember akkor jár a legjobban, ha nem ártja magát ezekbe, mert úgysem érti és csak „megüti a bokáját”. Az emberek többsége ezt el is fogadta; művelte kertjeit, gyűjtött az autóra és a nyaralásra és a korabeli közvélemény kutatások szerint valóban úgy gondolta, hogy a politika a nagyok dolga és jobb ha nem ártja bele magát.
Ugyanerre törekszik az Orbán rezsim is. Azt akarja elérni, hogy a kisemberek elhiggyék, a közpolitika alakulása nem az ő dolguk, akkor járnak jól, ha távol tartják magukat az ország sorsát érintő legfontosabb kérdésektől. És ebben ez a rendszer is komoly sikereket ér el.
A társadalom korábban soha nem tapasztalt apátiában van
Egy nemzetközi kutatóintézet szerint még a legfontosabb politikai szabadságjogokért is csupán az emberek 15-20 százaléka lenne hajlandó bármilyen tiltakozási akcióban részt venni. Ugyanez az arány a gyakran hozzánk hasonlított lengyeleknél például 35-40 százalék, számos afrikai országban pedig 70-80 százalék.
Ahhoz tehát, hogy elérjük, hogy a társadalom fellázadjon az elnyomás, a zsarnokság, a fosztogatás ellen, az első és legfontosabb teendő az lenne, hogy megértessük az emberekkel, hogy van közük hozzá. Hogy rajtuk is múlik, hogy ennek az országnak a jövője hogyan alakul, sőt csak ők tudják visszafordítani a szakadék felé rohanó szekerünket.
Politikamentes?
Ehhez arra lenne szükség, hogy a politika végre ne szitokszóként, hanem mindannyiunk közös ügye és felelősségeként nyerje vissza rangját a közbeszédben, és az MTA földbedöngölése elleni tiltakozásra hívó nyilatkozatok és szervezkedések, ne állítsák magukról azt, hogy politikamentes tiltakozások. Egyrészt mert nem igaz, hiszen hogyan máshogy lehetne egy nyílt politikai akcióra válaszolni, mint politikával, másrészt mert az ilyen „politikamentesnek” hirdetett politikai akciók tovább erodálják mindazt, amit a politika fogalma jelent. Nevezetesen, hogy ez a politikai közösség ügyeinek közös intézése, amelyben minden felelős állampolgárnak részt kell vennie.
