Connect with us

Tech - Tudomány

Illetékes-e a tudomány a vallás kérdésében?

Megosztás

Minden valaha létezett emberi társadalom létrehozott valamilyen misztikus elképzelést a Világ létrejöttével és működésével kapcsolatban. A különféle vallások lényege azonban nem az, hogy hiteles választ adjanak e kérdésekre, hanem elsősorban érzelmi igények kielégítését szolgálják. Az emberiség jelentős többsége még napjainkban is valamilyen vallás követője. Az ateisták elenyésző kisebbségben vannak, ráadásul közülük is csak kevesen rendelkeznek tudományos háttérrel, s így többségük nem szakmai szemmel viszonyul a problémához.

A vallás bármiféle kritikája ellenérzést vált ki, rendszerint még a vallástalanok körében is. Fontos azonban elkülönítenünk az egyén hitének tiszteletben tartását attól a ténytől, hogy a vallás és a modern tudomány számos pontban ütközik egymással. Ez utóbbi egy megvitatandó kérdés, még ha gyakorlatilag széleskörű társadalmi egyetértés is van ennek ellenkezőjéről, állítván, hogy két különböző területről van szó, s jobb, ha békén hagyják egymást. Ebben az írásban elsősorban azt taglalom, hogy miért hamis ez a nézet. A tárgyalás nyelvezete nem felel meg a szigorú tudományosság kritériumainak, aminek oka, hogy a felvetett kérdések zöme végtelenül egyszerű.

A hit paradoxon

A gyermekeknek olyan vallása lesz, amilyenre a szülei nevelték őket, a szülők pedig a saját elődeik hitét viszik tovább. Nem mi magunk győződünk meg tehát felnőtt fejjel egy adott hit igazáról, hanem az a földrajzi régió határozza meg a vallásunkat, ahová születtünk. Az emberi elme fontos sajátsága, hogy ragaszkodik a nézeteihez, és közben nem veszi észre, hogy azok igen gyakran mások gondolatainak puszta asszimilációi. Ez a gyermekkori indoktrináció öröklődésének ördögi csapdája. Számos vallás létezik manapság is, de még többféle létezett az előző történelmi korokban. Miként lehet vajon az, hogy éppen jó időben, pont arra a helyre születtünk, ahol az egyedül üdvözítő hitet vallják? Valamilyen oknál fogva, ezt a kérdést az érintettek nem teszik fel maguknak, vagy ha mégis, akkor logikailag kifogásolható választ adnak rá. Pedig, gondoljunk csak bele, milyen képtelenségnek tűnne, ha a tömeg-energia ekvivalencia elvét, az ember anatómiáját, vagy a víz képletét az egyes államokban eltérően képzelnék el. Nem kelt megdöbbenést viszont az a tény, hogy a vallások a világ keletkezését és működését alapvetően másként magyarázzák.

Vallásos korrektség

A vallás a politikai korrektség legfontosabb területe, noha ebben a kontextusban ritkán említik, pedig egy külön fogalmat is alkottak már rá, melynek neve vallásos korrektség (RC, religious correctness). A vallás a személyiség alapvető részévé válhat, vannak, akik az életüket is hajlandóak feláldozni hitükért. A nyugati világban viszont a hitélet sokak számára puszta rítussá vált különösebb spirituális tartalom nélkül. A vallás egy különleges téveszme, mivel befolyásos erők szerveződtek védelmére, nem csupán az egyházak és a hittel élők, hanem a politika és a jog is erős bástyákkal védik a hitéletet. Egyes térségekben vehemensen csapnak le a „hitgyalázókra”, van ahol még ma is valódi pallosokkal. A kritikákat elutasító okfejtések rendszerint zavarosak, például: „a vallás és a tudomány eltérő funkcióval rendelkezik”, „vallásra szüksége van az embereknek”, „foglalkozzon mindenki a saját dolgával, ne mások hitével”, illetve „a tudomány nem kompetens a vallás kérdéseiben”. Ez utóbbi érvet leszámítva, egyik kijelentés sem a fő problémára reflektál, hanem egyfajta önigazoló sablonszöveg, annak magyarázatára, miért vélekedünk ekként. Véleményünket a tévesen értelmezett toleranciát illetően a társadalmi elvárások alakították ki, mégis azt hisszük, mi magunk jutottuk erre az álláspontra alapos megfontolás útján.

A hit tiszteletét megkövetelő érvelésekben rendszerint nem különül el az egyén tiszteletben tartásának és a vallásgyakorlás szabadságának problémaköre attól a kérdéstől, hogy a szentírások állításai tarthatóak-e a modern tudomány korában. E vitát igencsak nehezíti, hogy a vallásos emberek magukra veszik az általános kritikát, és kifejezett sértésnek tekintik azt. Ez azonban egy különös attitűd, hiszen egy szilárd hittel rendelkező ember szemszögéből nézve egy hitetlen sajnálatra méltónak kellene, hogy tűnjön, akinek megértő segítségre lenne szüksége a felháborodott szavak helyett.

Vallásos vs. tudományos megközelítés

A vallás módszertana a világ megismerését illetően egyszerű: hit a kinyilatkoztatásban. Hinni kell abban, hogy a kinyilatkoztató valóban létezett és csakugyan azt mondta, amit a szentkönyvek tartalmaznak, valamint teljes bizonyossággal kell lenni aziránt, hogy a leírtak helyes értelmezést adnak a világ dolgait illetően. A hit szilárdságát a kombinált mézesmadzag/korbács elv hivatott biztosítani: ha hiszel a Mindenhatóban és engedelmeskedsz a szavának, a Mennybe jutsz, ellenkező esetben örök tűzben égsz majd a Pokolban. Egyes országokban a hit elhagyásának büntetését nem bízzák az égi hatalmakra, hanem már a földi létben megtorolják. A korbács része az a fegyelmező érv is, melyben a kételyt az ördög művének állítják be.

A tudomány módszertana gyökeresen különbözik ettől: nem hisszük, hanem kísérletesen teszteljük az elképzeléseinket, amik, ha igaznak bizonyulnak, elfogadjuk, ha nem, akkor elvetjük őket. A tudomány önkorrekcióval rendelkezik, a hibás elméletek előbb-utóbb eltűnnek a süllyesztőben, szemben a szentszövegekkel, ahol a tarthatatlan állítások inkább metaforává szelídülnek, vagy egyszerűen szemet hunynak az ellentmondások felett. A tudomány egy koherens rendszer, melyben az egyedi ismeretek ellentmondásmentes összefüggésben állnak egymással. A tudományos fejlődés folyamatos, szemben a szent tanokkal, melyekben legfeljebb az értelmezések evolúciója figyelhető meg.

Helytelen az a felfogás, mely szerint nem lehet bizonyítani sem azt, hogy létezik Isten, sem azt, hogy nem, ezért a megfelelő hozzáállás az agnoszticizmus. Az eredeti állítás a létezés feltételezése, ezt szükséges igazolni, a másik álláspont lényegében egy igen erős szkepticizmus. Egy részeges Repülő Spagetti Szörnyben senki nem hinne bizonyítékok nélkül, kivéve, ha olyan szociális közegbe születne, ahol az emberek tömegesen hisznek egy ilyen transzcendens lényben. Az a magyarázat sem áll meg, hogy olyan mértékű komplexitás, mint például az emberi agyé, nem jöhetett létre véletlen folyamatok által, hiszen a természetes szelekció a folyamatosan változó környezethez való adaptáció eszköze, mely nem véletlen, hanem irányultsággal rendelkezik. Az viszont elképzelhető, hogy a világunk teremtett, sőt, az is, hogy mi magunk csupán egy szimuláció részei vagyunk, hiszen mi sem vagyunk túl messze attól, hogy ilyen világokat teremtsünk. Miért ne haladhatta volna meg egy idegen civilizáció néhány évtizeddel, vagy évszázaddal a mi fejlettségi szintünket, s hozott létre bennünket? Annak az esélye viszont elenyészően kicsi, hogy valamelyik földi vallás helyes választ ad az eredetünk kérdéseire, mivel egyikük sem képes semmilyen hiteles bizonyítékot bemutatni ennek igazolására.

A tudományos felfogással rendelkező ember állandóan képezi magát, logikus és kételkedő gondolkodással valamint széleskörű ismeretekkel rendelkezik. A vallásalapító atyák ezzel ellentétes nézetet fogalmaznak meg a tudást illetően. Szent Ágoston mondja: „A kísértésnek van még egy formája, amely még több veszélyt rejteget. Ez pedig a kíváncsiság kórja. Ez hajt minket, hogy felfedezzük a természet titkait, amelyek semmit sem szereznek nekünk, és amelyeket nem szabadna megismerni kívánnunk”. Luther Márton szerint: „Az értelem a vallás legfőbb ellensége”. Ma ilyen kijelentések már kínosak lennének. Mindenesetre, a vallás ellentmondásainak és a tudománnyal való ütközésének nyilvános elemzése még ma is tabutémának számít, ami lényegében a tudás szent kérdésekben való alkalmazásának elutasítása.

A tudomány illetékes a vallás kérdésében

Igen sokan vélik úgy, még a kutatás világán belül is, hogy a tudomány nem kompetens a vallás dolgaiban. Ez egy téves felfogás. Nézzük sorjában a cáfoló érveket.

1. A nagy Genezisek és az evolúció A szentírások határozott állásfoglalással rendelkeznek a nagy Genezisek kérdéseiben, melynek lényege, hogy a Világ, az élet és az emberi tudat teremtés útján jött létre. Az egyházi személyek állást foglalnak az evolúciót illetően is: vagy nem ismerik el, vagy ha igen, akkor azt Isten által irányítottnak tekintik. E kérdések azonban nem metafizikai jellegűek, mint ahogyan sokan láttatni szeretnék, hanem kifejezetten a tudomány hatáskörébe tartoznak, s megválaszolásuk szakértelmet igényel.

Az Univerzum létrejöttét az Ősrobbanás elmélet magyarázza. A modern fizika a felfúvódást követő töredékmásodpercek eseményeit is képes rekonstruálni. Ma már van elképzelésünk arról is, hogyan jöhetett létre az anyag a semmiből (kvantumfluktuáció eredményeként). Noha, ez utóbbi ma még csupán hipotézis, mégis egy tudományos próbálkozást jelent e kérdés megválaszolására, szemben azzal az elképzeléssel, hogy egy Mindenható gondolt egyet és megalkotta a világot. Ez utóbbi elgondolás csak látszólag ad választ a világ létrejöttét illetően, hiszen azt a még komolyabb problémát generálja, hogyan jött létre maga a Mindenható.

Vallásos kutatóktól származik az elképzelés, hogy a fizikai állandók adott értékei jelentik a bizonyítékot a teremtésre, ugyanis egy apró eltérés végzetes instabilitást eredményezne. Ez azonban az ún. antropikus elv szerinti érvelés, hiszen egy instabil világban nem jöhettünk volna létre, s így nem is elmélkedhetnénk e kérdésről. E látszólagos dilemma feloldása lehet például, hogy a kozmikus állandók konkrét értékei is egy darwini evolúcióhoz hasonló folyamat eredményei: a stabilitást eredményező törvények által uralt világok fennmaradtak, a többiek viszont elenyésztek még azelőtt, hogy önreflexív intelligenciát hozhattak volna létre.

Az élet létrejöttének részleteit nem ismerjük. Ez azonban természetes, hiszen az lenne a csoda, ha megtalálnánk a milliárdnyi évvel ezelőtti események parányi résztvevőinek maradványait. Annyit bizton tudunk, hogy nincs olyan természeti törvény, amely meggátolná az élet spontán genezisét, azt pedig kísérletesen bizonyítottuk, hogy az élet építőkövei létrejöhetnek szervetlen anyagból. Sőt, az is ismert, hogy a ma létezők mind egyetlen közös őstől származnak, hiszen a genetikai anyag minden fajnál ugyanazt a kódot és logikát használja. Az élővilág filogenezisét illetően viszont rengeteg bizonyítékunk van, az evolúció a modern tudomány egyik legstabilabb evidenciákkal rendelkező elmélete. Az evolúció létét a katolikus egyház két vezetője is elismerte: II. János Pál pápa és Ferenc pápa. A vallásos elképzelés szerint azonban az evolúció pusztán Isten eszköze a biológiai változásokra. Ez a nézet szembemegy a darwini elvekkel, melynek lényege éppen az, hogy az evolúció egy magától zajló folyamat. Az evolúció eszméjének elfogadása egyébként ellentmond a Bibliának is, hiszen Noé történetét igen nehéz olyan metaforikus kontextusba helyezni, ami kibékítené egymással a két szcenáriót.

A tudat esetében nem értjük pontosan hogyan válik az idegi működés szubjektív élménnyé, sőt, még az sem világos, milyen agyterületek aktivitása okozza a tudatosulást. Egyes vallásos tudósok szerint Isten az előember agyába ültette a tudatot (lelket), mert az már elegendő bonyolultságú volt ahhoz, hogy működtetni tudja. Van azonban itt egy nevezéktani zavar, nevezetesen, hogy tudattal a magasabbrendű állatok is rendelkeznek (lépjünk rá egy macska farkára, s meglátjuk, nem csak érzékeli az ingert, hanem fáj is neki). Az emberi faj megkülönböztető sajátja nem a tudat, hanem a lényeglátó intelligencia, melynek révén képesek vagyunk felfogni, mi folyik körülöttünk, így például azt is, hogy a személyes életünk véges.

2. Léteznek-e csodák? A vallásos felfogás szerint a tudományos törvények csodák útján megsérthetőek. Egy ember vízen járt, vízből bort állított elő, és ez az ember az apa fizikai közreműködése nélkül fogantatott. Állítólag Isten még ma is beavatkozik a világ folyásába, meghallgatja például az imát és ennek folyományaként segíti a betegek gyógyulását, egy focimeccsen való győzelmet, vagy egy állás elnyerését. Ha emberfia tesz csodát, akkor az illetőt egyetlen csoda után boldoggá, kettő után szentté avatják a halála után, feltéve persze, hogy magas rangú (pl. pápa), vagy nagy elismertséggel rendelkező (pl. Nobel-díjas, mint Teréz anya) volt ez a személy. Pedig bizonyos vallási közösségekben még ma is sokan végeznek csodán alapuló gyógyítást, mégpedig a nagy nyilvánosság előtt. A vallás azonban szent és sérthetetlen, ezért senki nem meri e tevékenységet hatóságilag sarlatánságnak minősíteni és ennek megfelelően cselekedni. Kísérleteket végeztek azt illetően, hogy a betegekért való imádság segíti-e a gyógyulást. Az eredmény negatív volt. Tegyük azért hozzá, hogy nem feltétlenül kellene arra számítanunk, hogy egy Mindenható asszisztál egy ilyen tanulmányhoz.

3. A test és a lélek viszonya A szentkönyvek azt állítják, hogy a lelkünk túléli a testünk halálát. Az agy és a tudat viszonya azonban egy tudományos kérdés. Az agy produkálja-e egyáltalán a tudatot, s ha igen, az idegi működés és a tudat közötti oki folyamatok egy vagy kétirányúak? Az első kérdésre a válasz egyértelmű, hiszen alváskor az agy a tudattal együtt pihen, illetve az alkohol, a drogok és egy agysérülés módosítják a tudatállapotot. A miszticizmus persze a tudathoz képest a lélekben valami nem megfogható többletet is feltételez. Karl Popper tudományfilozófus és John Eccles idegkutató vetették fel, hogy a tudat nem pusztán az idegi mechanizmusok mellékterméke, hanem aktívan képes visszahatni az agyműködésre. David Chalmers filozófus szerint a tudat egy önálló entitást képvisel, s ezért – a fizikai törvények mellett – meg kellene alkotni az ún. pszichofizikai törvényeket, amelyek arról szólnának, hogy a fizikai rendszerek hogyan kapcsolódnak a tudattal. Az agykutatók többsége szerint az idegműködés és a tudat nem különül el egymástól, hanem ugyanannak a folyamatnak a két különböző aspektusát képviselik. A tudomány oldaláról tehát a legmerészebb elképzelések is csupán arról szólnak, hogy a tudat részlegesen önállósítja magát a fizikai valóságtól, de azt senki nem veti fel komolyan a szakmában, hogy a tudat agy nélkül is létezhetne. A tudomány szerint a lelkünk a testünkkel együtt semmisül meg. A tudattal kapcsolatos kérdéseinkre a tudomány előbb-utóbb kielégítő választ fog adni, s a magyarázatban nem szerepelnek majd csodatényezők.

4. Idegen életformák a Földön A szentírások ördögről értekeznek, ami nem csak kísérti, de meg is szállhatja az embert, s ilyenkor ki kell űzni az áldozatból. Vannak angyalok is, akiknek feladatai közé tartozik, hogy vigyázzanak ránk. E lények, ha valóban léteznek, akkor egy a földi élettől eltérő életformát képviselnek. Érdekes, hogy a SETI program nem tartalmaz ördög és angyalok felfedezését célzó tudományos projekteket, pedig kézenfekvőnek tűnne, hogy elsősorban itt a közelben keressük az értelmes életet, ne pedig milliárd fényévnyi távolságokban. A tudomány tehát negligálja a szentírást és sok-sok ember hitét ebben a kérdésben. Egyébként, az ördög által állítólag megszállt embereket illetően a pszichiátria illetékes, ha az érintett valóban produkál erre utaló tüneteket, ha pedig nem, akkor a szociálpszichológiára vár a válasz, miért rágalmaz meg egy közösség ártatlan embereket.

5. A bűn és erény természete A zsidó-keresztény vallás szerint az erkölcs alapjait az Isten fogalmazta meg tíz pontban. A vallás lényegében kisajátította az erkölcs fogalmát, s tagadja, hogy annak biológiai és társadalmi eredete lenne. A vallásos emberek az ateistákat gyakran erkölcstelennek tekintik, mivel úgy gondolják, hogy a morál alapja az igaz hit. Egy ateista viszont úgy vélheti, hogy az Istennek való megfelelés nem magasabbrendű a belső meggyőződés által motivált jócselekedeteknél. A probléma komplexebb ennél, hiszen az erkölcsnek biológia alapjai is vannak: a génjeinkben jelen van a jóra és a rosszra való hajlam is, a konkrét helyzet határozza meg, hogyan vélekedünk és cselekszünk. Például az uszítás az idegenek vagy szubkulturális közösségek ellen elnyomhatja az együttműködés és az empátia velünk született attitűdjeit, ezzel egyidejűleg aktivizálhatja az emberben az ősi klán ösztönt, hisztérikussá téve így akár egy egész társadalmat.

Az egyház, a Bibliára hivatkozva úgy véli, hogy joga van elítélni a házasság előtti szexualitást és az önkielégítést, ami szükségtelen bűntudatot kelt. A fogamzásgátlás elutasítása pedig óriási károkat okoz az AIDS által sújtott Afrikában. Az egyház bűnnek tekinti a homoszexualitást, mellyel a társadalom jelentős hányadát bélyegzi meg, illetve bizonyos helyeken kegyetlenül bünteti is ezt a típusú másságot. Az egyház kompetensnek érzi magát, hogy meghatározza mikortól ember egy embrió (szerintük a megtermékenyített petesejt már az), hogy megmondják, a Teremtő jó szemmel nézi-e az orvosi célú genetikai beavatkozásokat, az őssejtekkel való kutatómunkát, vagy a lombikbébi programot. Az egyház képviselőinek joga van, hogy véleményt alakítsanak ki tudományos kutatási projektek etikai aspektusairól is, amit az EU-ban meg is tesznek tudományos bizottságok tagjaiként. Az erkölcs eredete és mibenléte azonban tudományos kérdés, és semmiképpen nem sajátítható ki a vallás által.

6. Felelősség tetteinkért A vallásos hit egy sajátos viszonyulást testesít meg az élet dolgaihoz. Ha az Isten rendszeresen beavatkozik a dolgainkba, akkor a csoda életünk szerves részévé válik, a problémák megoldása nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy fohászunk meghallgatásra talál-e. A Gondviselésben való hit gyermeki létben tart bennünket, hiszen mástól várjuk a problémáink megoldását. Az a hit pedig, hogy gyónással megszabadulhatunk bűneinktől, csökkentheti felelősségérzetünket helytelen tettek elkövetése előtt. A szentírások azt állítják, hogy Jézus megszabadított bennünket a biblikus őseinktől származó bűnöktől, ami azt sugallja, hogy a kollektív bűnösség elve helyes és ennek büntetése igazságos.

7. Szent molekulák Az egyház azt állítja egy ostyaszeletről, hogy az Krisztus teste, a tömjénről, hogy az megvéd a gonosztól, a szenteltvíz pedig megtisztítja a lelket. Ezek hamis állítások, hiszen a kémiai analízis semmiféle extra, spirituális tartalmat nem képes kimutatni ezekben az anyagokban.

8. A vallás mások életére is hatással van A vallás hatással van a gyermekek személyiségfejlődésére. Chicagói kutatók kimutatták, hogy a gyermekek vallásossága és önzetlensége között negatív korreláció van: minél vallásosabb közegből származik valaki, annál kevésbé adakozó. Sőt, a vallásosan nevelt gyerekek az őket ért sérelmeket is sokkal súlyosabbnak ítélték meg, mint ateista társaik, és keményebb büntetést is szabtak volna ki megtorlásként. A vallásos emberek hajlamosabbak intoleranciát kialakítani a más vallásúakkal, az ateistákkal, a homoszexuálisokkal, az idegenekkel és általában a mássággal szemben. Amerikai kutatók azt is megállapították, hogy a vallásosság az öngyilkosság egyik rizikótényezője. A vallásnak nyilván van pozitív hatása is, hiszen sok mélyen vallásos ember szemmel láthatóan igen erkölcsös életet él, és nem véletlenül van oly sok hívő világon. Az mindenesetre megdöbbentő, hogy a szexuális molesztálás mekkora mértékben van jelen a katolikus papok körében, pedig nekik az erkölcs példaképeinek kellene lenniük. A vallás azért is befolyással van mások életére, mert a hívők hitük alapján megszólíthatóak a politikai pártok által, ahol a vallás maga lehet a legfontosabb hívó szó, a politikai program pedig lényegtelen. A vallás hatása abban is megnyilvánul, hogy jelentős adóbevételek kerülnek az egyházakhoz, anélkül, hogy erről a nem vallásos embereket megkérdeznék.

9. In God We Trust Bizonyos politikai erők különbséget tesznek az állam egyes vallásai és egyházai között, az ateizmust pedig szitokszóként használják. Idősebb George Bush a következőképpen válaszolt arra a riporteri kérdésre, hogy az ateisták részei-e a nemzetnek: „Nem tudom, hogy az ateistákat valóban ugyanolyan állampolgárként és hazafiként kellene-e kezelni. Ez egy nemzet Isten égisze alatt.” A keresztényeket védeni kell a határainkon túl is, más vallásúakkal és az ateistákkal kapcsolatban viszont ez soha nem merül fel. Micsoda megdöbbenést keltene, ha egy miniszterelnök a világ ateistáinak védelmére szólítana fel és különítene el költségvetési forrásokat ennek érdekében. E megkülönböztetés igazságtalan, a tudományos gondolkodás soha nem tenne ilyet. A politika magasztos kontextusban említi Európa keresztény eredetét. Sokan megkérdőjelezik a Középkor sötét voltát azzal érvelve, hogy abban az időben is fejlődött a tudomány, egyetemek jöttek létre, stb. Az 1500-as évek a sötétség levetkőzésének időszaka, Kopernikusz, Giordano Bruno és Galilei kora. Paradox módon, a korabeli vallás negatív szerepét relativizálók éppen azokat a tudósokat említik példaként a középkori haladásra, akik az egyház tűzzel-vassal hirdetett nézetei ellen léptek fel.

10. A miszticizmus biológiája A tudomány hatáskörébe tartozik az emberi gondolkodás agyi mechanizmusainak és pszichológiájának vizsgálata, ideértve a hiedelmek kialakulását is. Ma még nem tudjuk pontosan, milyen idegi és szociális folyamatok alakítják ki a vallásos világnézetet. Annyi bizonyos, hogy a vallásosságnak erős genetikai gyökerei vannak, hiszen minden civilizációban kialakult. Valószínűleg egy olyan sok gén által meghatározott viselkedésről van szó, amelynek alapjai már az állatvilágban is jelen vannak. Az evolúció logikája ugyanis az, hogy a biológiai újdonságok mindig valamilyen már létező sajátságból alakulnak ki. Ha tippelni lehet, a vallás fő okaként én a szülői függés pszichológiájának felnőtt korban való megmaradására fogadnék. Ehhez csatlakozhatnak egyéb jótékony pszichológiai hatást kiváltó érzelmi és kognitív tényezők, mint például az elmúlástól és a magánytól való félelem csökkentése, vagy a dolgok megértésének egyszerűsítése.

Összefoglalás

Ebben az írásban elsősorban azt a nézetet fejtem ki, hogy a tudomány igenis kompetens a vallás kérdésében, hiszen állításaik jelentős mértékben átfednek egymással. Továbbá, szemben a tudományos hozzáállással, a hitszerű gondolkodás a problémákra irracionális választ ad, ami túlmutathat a vitatott kérdések hatósugarán, hiszen ez az attitűd megjelenhet a magán- és közéleti szféra egyéb területein is.

27 hozzászólás

27 Comments

  1. Andy Mage

    2018.01.26 at 11:22

    a címre: nem

  2. Tamas Gaal

    2018.01.26 at 15:18

    Nagyon jo iras, nagyon tetszik, egyetertek vele, de van ket apro megjegyzesem:

    „“a tudomány igenis kompetens a vallás kérdésében, hiszen állításaik jelentős mértékben átfednek egymással”
    akkor ugye, ugyanezzel a logikaval az is igaz, hogy
    “a vallás igenis kompetens a tudomány kérdésében, hiszen állításaik jelentős mértékben átfednek egymással”?

    „7. Szent molekulák Az egyház azt állítja egy ostyaszeletről, hogy az Krisztus teste, a tömjénről, hogy az megvéd a gonosztól, a szenteltvíz pedig megtisztítja a lelket. Ezek hamis állítások, hiszen a kémiai analízis semmiféle extra, spirituális tartalmat nem képes kimutatni ezekben az anyagokban.”
    Ezelk lehetnek hamis allitasok (sot, biztosan azok), de nem azert, mert nincs kemiai kulonbseg. Ez szalmabab erveles, senki nem allitja, hogy lenne koztuk kemiai kulonbseg, es a kemiai analizais nem is alkalmas sspiritualis tartalom (barmi legyen is az) kimutatasara.

  3. Pasinszki

    2018.01.26 at 15:35

    A tudományok a világ minden jelenségét tanulmányozzák.

  4. Pasinszki

    2018.01.26 at 15:38

    “a vallás igenis kompetens a tudomány kérdésében, hiszen állításaik jelentős mértékben átfednek egymással”?
    Véleményt is nyilvánítanak a különféle papok tudományos kérdésekben. A probléma csak akkor van, mikor a papok ilyen kérdésekben kifejtett elgondolásaikat nem támasztják alá.

  5. Zsolt Boldogkoi

    2018.01.26 at 15:41

    Tamás:

    persze, a vallás is kompetens a tudomány kérdésében, és él is ezzel a kompetenciával, ami bizonyos tények elfogadását jelenti: nem a föld a világ közepe, az evolúció létezik, stb. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a kompetencia igazságok feltárását fogja eredményezni.

    ostyaszelet: ez nem egy szigorú tudományos cikk, amelyben a szentmolekulák kimutatását célzó kísérletek eredményeit analizálom pro és kontra. Felteszem, nem is voltak ilyen irányú kísérletek. Szarkazmussal mutatom be az abszurditást. És persze, az is feltételezése, hogy a spirituális tartalom kémiai elemzéssel kimutatható, de mit vársz el egy materialistától :-). A materialistát se vedd szó szerint, van egy-két problémám a definícióval.

  6. Zsolt Boldogkoi

    2018.01.26 at 15:42

    Miért gondolja ezt?

  7. Zsolt Boldogkoi

    2018.01.26 at 15:43

    pontosan erről van szó

  8. Pasinszki

    2018.01.26 at 15:46

    A cikk mindjárt az elején fölveti a különböző, dogmáikban, hittételeikben, világképükban nagyon különböző, és egymásnak sokmindenben ellentmondó vallások létét, aztán elejti ezt a fegyvert, holott tán ez a legerősebb ateista érv. A különféle vallások még az istenek létében és számában sem egységesek. Kár, hogy később már csak a keresztény vallást kritizálja.

  9. Zsolt Boldogkoi

    2018.01.26 at 15:47

    a túl széles front nem mindig célravezető

  10. Pasinszki

    2018.01.26 at 15:55

    Én itt annak érzem.
    Gyerekkoromban – fene tudja miért, mert nem voltak vallásosak – beírattak a szüleim katolikus hittanra. El is hittem az ott elmondottakat, mígnem elkezdtem természettudományokat tanulni, és a tudományos ismereteket meg a vallási tételeket nemigen tudtam összhangba hozni. Aztán érdekelni kezdett a mitológia, és sok mindent olvastam az ókori görögök, rómaiak, indiaiak vallásairól. Ezek sem voltak a katolikus hittételekkel összhangba hozhatók, és ez talán erősebb érv volt zsendülő ateizmusom számára, mint a természettudományos ismeretek. A vallások önmagukban ellentmondanak egymásnak.

  11. Zsolt Boldogkoi

    2018.01.26 at 16:06

    az a legmegdöbbentőbb a vallásokban, hogy sok van és volt és mind más és más

  12. G.R.

    2018.01.26 at 21:28

    „Hinni kell abban, hogy a kinyilatkoztató valóban létezett és csakugyan
    azt mondta, amit a szentkönyvek tartalmaznak, valamint teljes
    bizonyossággal kell lenni aziránt, hogy a leírtak helyes értelmezést
    adnak a világ dolgait illetően”

    A probléma az, hogy a szövegjelentés szintjén nem létezik olyan, hogy „A leírtak”. Vannak a szent szövegek, amik értelmezésre szorulnak, és vannak a szövegek különböző értelmezései. Pl. egy hívő szempontjából nagyon fontos kérdés, hogy mi az, amit szó szerint kell érteni a Bibliából, és mi az, ami metaforikusan, szimbolikusan értendő.

    „azt senki nem veti fel komolyan a szakmában, hogy a tudat agy nélkül is
    létezhetne. A tudomány szerint a lelkünk a testünkkel együtt semmisül
    meg.” Ez már nem tudomány, ez filozófia, vagy hit. A tudós túllép az illetékességi körén, amikor extrapolál abból, amit jelenleg tudunk, arra, amit esetleg a jövőben kiderülhet pl. az agy és a tudat viszonyáról. Jelenleg nincs döntő tudományos bizonyíték arra, hogy a tudat agy nélkül ne létezhetne.

    „a tudományos törvények csodák útján megsérthetőek. Egy ember vízen járt,” Ez tévedés. Épp a vízen járáshoz nem kell sérülnie tudományos törvénynek. Roppant valószínűtlen, de fizikailag lehetséges, hogy az összes vízmolekula egyszerre mozog azonos irányba felfelé.

  13. Pasinszki

    2018.01.27 at 15:29

    Mi az, hogy a tudós túllép illetékességi körén? Először is a tudományok lényegi sajátossága, hogy bárki foglalkozhat velük, és nem az számít, ki állapít meg valamit, hanem, hogy a megállapítást bizonyítja-e. Másodszor a tudományok a világ minden jelensége iránt érdeklődnek.
    Konkréten pedig, hogy létezhet-e tudat agy nélkül? Eddig még senki nem észlelte, hogy igen, viszont a tudat és az agy állapota közti korrelációra elég sok tapasztalat van. Nagyjából akkora bátorság kell tehát kimondani, hogy a tudat az agyműködés jelensége, mint az anyagamegmaradás törvényét hirdetni.

  14. G.R.

    2018.01.27 at 17:49

    „Mi az, hogy a tudós túllép illetékességi körén?” Az, hogy filozofálni kezd, és olyasmit állít, amiben csak hisz, de jelenleg (még) nincs empirikusan bizonyítva, vagy alátámasztva (de még ez is vitatott, mert pl. Popper szerint egyetlen tudományos hipotézis sem bizonyítható, csak cáfolható). Vagyis ahelyett, hogy megállapítana valamit empirikus adatok alapján, azt állítja például, hogy „a tudat nem létezhet agy nélkül, mert….” és hozzáfűz egy olyan indoklást, ami nem tudományos magyarázat, hanem filozófiai eszmefuttatás.

    „létezhet-e tudat agy nélkül? Eddig még senki nem észlelte, hogy igen” Meg persze azt sem, hogy nem. Gondold meg, hogy lehet-e ez egy tudományos hipotézis: mik is lennének az igazolásának (alátámasztásának) a kritériumai, mikor mondanánk azt, hogy valamilyen mértékben konfirmálva van?

    „a tudat és az agy állapota közti korrelációra elég sok tapasztalat van” A korreláció az nem jelent azonosságot vagy okozást, és a dualizmus egyes változataival is összeegyeztethető, meg még több más filozófiai állásponttal is.

    „Nagyjából akkora bátorság kell tehát kimondani, hogy a tudat az agyműködés jelensége, mint az anyagamegmaradás törvényét hirdetni.” Itt mire gondolsz? „Az anyag – sok energiatípust nem beleértve – általában nem marad meg a speciális relativitáselméletben” https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6megmegmarad%C3%A1s

  15. Pasinszki

    2018.01.27 at 20:02

    ” Meg persze azt sem, hogy nem”
    Ismersz olyan esetetet, amelyben tudat jelent meg agy nélkül?
    „Az anyag – sok energiatípust nem beleértve – általában nem marad meg a speciális relativitáselméletben”
    A relativitáselmélet a tömeg – energia ekvivalenciát állítja. Az energia az anyag egyik létezési formája.

  16. G.R.

    2018.01.27 at 21:59

    „Ismersz olyan esetetet, amelyben tudat jelent meg agy nélkül?” Az, hogy ilyen eset nem ismert, mindössze azt az állítást támasztja alá, hogy „eddig nem jelent meg tudat agy nélkül.” A te állításod viszont más volt: tudat nem létezhet agy nélkül. Ez utóbbi valaminek a lehetetlenségét állítja. Ehhez nem azt kéne igazolni, hogy nem létezik (nem létezett eddig) tudat agy nélkül, hanem azt az erősebb állítást, hogy nem létezhet – amiből egyébként következne, hogy nem is létezik.

  17. Pasinszki

    2018.01.28 at 11:16

    Az anyagmegmaradás törvényét ugyanez a tapasztalat támasztja alá. Még soha senki nem tapasztalt olyat, hogy anyag semmivé váljon, vagy semmiből anyag keletkezzen. Ez persze nem jelenti, hogy ilyen ne történhetne meg, csak semmi nem utal rá, hogy lehetséges lenne, az emberi gondolkodás meg olyan, hogy az, ami soha nem következett még be, és nincsenek is arra utaló logikai következtetések, hogy azért valami valószínűsége mégiscsak lehetne a dolog bekövetkeztének, arra kimondja, hogy lehetetlen.

  18. G.R.

    2018.01.28 at 15:24

    „az emberi gondolkodás meg olyan, hogy az, ami soha nem következett még be, és nincsenek is arra utaló logikai következtetések, hogy azért valami valószínűsége mégiscsak lehetne a dolog bekövetkeztének, arra kimondja, hogy lehetetlen” Hát ez erősen hübrisz-gyanús. Mert ugye, egy (valószínűségi) következtetés premisszájában a „soha senki nem tapasztalt” azt jelenti, hogy az emberiség pár ezer éves történetében az univerzum ember által megfigyelhető részében nem történt még ilyen. A konklúzió pedig az, hogy nem történt ilyen a kb. 14 milliárd éves világegyetemben, aminek a mérete a 10 a (10 a 30-on)-szorosa a megfigyelhető univerzum méretének.
    Nem beszélve arról, hogy a megfigyelhető anyag tömege kb. az 5 százalékát teszi ki az univerzum össztömegének, a többi nem megfigyelhető sötét anyag és energia.
    Továbbá, az sem igaz, hogy nincsenek erre utaló logikai következtetések. Vannak. Van olyan fizikus, aki szerint az univerzum tágulása miatt nem érvényes az energiamegmaradás törvénye. “in general relativity spacetime can give energy to matter, or absorb it from matter, so that the total energy simply isn’t conserved,”http://www.preposterousuniverse.com/blog/2010/02/22/energy-is-not-conserved/

  19. Pasinszki

    2018.01.28 at 18:40

    Jó, hogy fölvetetted a világegyetemet. Egy ember közvetlen személyes tapasztalatai csak a pár évtized alatt bekövetkező eseményekre vonatkozik. Az írott források legrégibbjei is csak pár ezer évesek, és hát a tudomány a maga módszertanával csak úgy 300 éves. Tehát első pillantásra igazad is lehet tapasztalataink csekély számát illetően, lehet, hogy mégse kéne föltétlen hinni az anyagmegmaradás törvényében. Csak hát az a fránya fénysebesség! Az biza véges. A csillagászoknak meg egész jó kukkereik vannak, és ami térben messze van, az időben is. Meglehetős időbeli intervallumot átfoghatnak hát a csillagászat tapasztalatai, de egy csillagász se jött még elő, hogy heuréka, reszkessenek az ökrök, sikerült megcáfolni az anyagmegmaradás törvényét. Mindazonáltal, tényleg tapasztalatról van szó, ami elvben akár sérülhetne is.
    A tömeg és az anyag fogalmát itt többen is keverik, ahogy elnézem, a hivatkozott cikk is.

  20. G.R.

    2018.01.28 at 19:27

    „Meglehetős időbeli intervallumot átfoghatnak hát a csillagászat
    tapasztalatai, de egy csillagász se jött még elő, hogy heuréka,
    reszkessenek az ökrök, sikerült megcáfolni az anyagmegmaradás törvényét” Nem biztos, hogy elég figyelmesen olvastad, amit írtam. Utaltam a megfigyelhető univerzumra (amit a fénysebesség határol be), ennek az átmérője 10 a 26-on méter. A teljes univerzum átmérőjének alsó határa 10 a 27-en méter, ami azt jelenti, hogy még a legóvatosabb becslések szerint is 21 darab megfigyelhető univerzum férne bele. De ennél általában jóval nagyobbra becsülik ezt, pl. „They found that the universe is at least 250 times larger than the observable universe, or at least 7 trillion light-years across.” https://www.space.com/24073-how-big-is-the-universe.html

    „Mindazonáltal, tényleg tapasztalatról van szó, ami elvben akár sérülhetne is.” Ha a fentiek alapján elfogadod, hogy az emberi tapasztalat a teljes univerzumnak csak egy elenyésző töredékét képes átfogni, akkor beláthatod, hogy még csak megbecsülni sem lehet a valószínűségét annak, hogy a fizika törvényei sérülnek-e az univerzum nem megfigyelhető részében. Ez, másképp fogalmazva, annak a belátásnak az egyik alkalmazása, hogy nem tudjuk felmérni a saját tudatlanságunk mértékét.

  21. Pasinszki

    2018.01.28 at 22:18

    Tény, hogy eddig az univerzum töredékét sikerült valamelyest átvizsgálni, ám a töredék egy egészen szük körből, a Földből indult ki, és akárhogy is nőtt, eddig mindig azt tapasztaltuk, hogy a Föld nem különleges világ. Ugyanazok a törvények érvényesülnek mindenütt. Megint azt mondom: nem lehetetlen, hogy csak valami kis különleges sziget az, amit eddig elértünk, és másutt egészen más szabályok érvényesülnek, de nem tartom azt az eshetőséget komolyan veendőnek. Persze a dolog innen hitvita. Tőlem hidd azt, hogy mi egy külenleges kis szigetecskében élünk, és a világ tkp. egészen más, csak mi nem találkoztunk még a más részekkel! Én nyugodtan alszom akkor is, ha azt hiszed, hogy mumusok irányítják a világ még ismeretlen részeit.

  22. George Vit

    2018.01.28 at 22:46

    A semmiböl soha sem lett semmi sem,ezért felsem robbanhatott magától és a kitáguló semmibe kevert gravitáció 1/2 arányban meg semmihez nem vezet. Ennyit a tudományról. Lélek,szellem csak kitaláció és test meg csak az élet értelmét hivatott kitölteni ahol nincs felelösséged tetteidért sem halál elött sem után.(el ne kapjanak) Akiknek meg még megnyomorítottak lettek emiatt, a Bocs.megteszi!

  23. G.R.

    2018.01.29 at 06:48

    „akárhogy is nőtt, eddig mindig azt tapasztaltuk, hogy a Föld nem
    különleges világ. Ugyanazok a törvények érvényesülnek mindenütt.” Nem így van. A sötét energiát és anyagot, a fekete lyukakat a közelmúltig nem ismertük. Nem tudjuk, hogy az eddig megismertek közül milyen törvények érvényesek vagy nem érvényesek rájuk.

  24. mongul8

    2018.01.29 at 11:44

    A sötét energia, sötét anyag és fekete lyukak létezését már a felfedezésük előtt is feltételezték, azokból a modellekből levezetve, amit az addig megismert világ és annak törvényei alapján állítottak fel. A létük pont bizonyítja, hogy a tapasztalataink által alkotott univerzum-modell helyes, így megerősítik azt, hogy az egész univerzumra kiterjesztett általánosítás jogos.

  25. G.R.

    2018.01.30 at 06:32

    Számomra a természeti törvények és az Univerzum egyöntetűségének feltételezése a jelenleg rendelkezésre álló rendkívül szűkös adathalmaz alapján egyértelműen arra utal, hogy az illető nem-tudományosan gondolkodik és irracionális következtetéseket von le. Egy statisztikai párhuzammal élve: olyan ez, mintha valaki egy messze nem reprezentatív mintából kiindulva általánosítana a teljes sokaságra.

  26. Andy Mage

    2018.02.02 at 07:38

    Bocs a késedelemért.
    Valóban sarkos a nem. Elvégre a szociológia és a pszichológia, és a társadalomtudományok sora is tudomány

  27. Andy Mage

    2018.02.02 at 07:38

    jogos

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük