Ujhelyi István Davosból jelenti: az oroszok kitiltva, a magyar kormány önként kimaradva

Rendhagyó lesz az eheti nyílt levelem, mivel a szokásos tartalmi elemzés helyett most egy rövid személyes élménybeszámolót osztok meg Önökkel egyik legutóbbi munkám kapcsán, aminek persze ugyanúgy van politikai jelentősége. Sőt, talán még inkább. Amióta kiléptem a pártpolitikai térből – bár a közügyek iránt továbbra is fogékony és aktív „politikai szemtanú” maradtam – a munkám és közéleti szerepvállalásom jóval nemzetközibbé vált és jóval kevésbé jelent kirakati szereplést, viszont annál több háttérmunkát – olvasható Ujhelyi István szokásos vasárnapi bejelentkezésében.

Az elmúlt napokban

új feladataimnak köszönhetően részt vettem a több évtizedes múltra visszatekintő, davos-i Világgazdasági Fórumon (WEF), amely a hetvenes évek elején még amerikai üzleti gyakorlatok európai vállalatok számára történő bemutatásáról szólt, de mára egy olyan nemzetközi találkozóhellyé vált, ahol a világ vezetői vitatják meg a legfontosabb globális kihívásokat. Különleges hely, különleges emberekkel, különleges nemzetközi hatással. Tavaly például hatvan állam- és kormányfő, valamint közel háromszáz miniszter és politikai vezető vett részt az eseményen. Jómagam ezúttal nem az ENSZ turisztikai világszervezetének uniós intézményekhez rendelt nagyköveteként voltam jelen a zárt körű, meghívásos alapon működő programsorozaton, hanem a washingtoni alapítású, független és világszerte több tucat irodát üzemeltető, valamint több mint ezer szakembert foglalkoztató APCO Worldwide nevű tanácsadócég alapító-elnökének egyik személyes tanácsadójaként, aki többek között globális együttműködések kiépítéséért felel. Bár egykori magyar állami vezetőként, korábbi kormánytagként számos hasonló nemzetközi fórumon vettem annak idején részt, a davos-i csúcstalálkozón most jártam először személyesen. Számomra frissítően meglepő volt a helyi emberek nyitottsága, a hatalmas nemzetközi gigacégek irányítóinak, állami vezetőknek, a közéletben is aktív sztársportolóknak és hollywoodi sztároknak közvetlen forgataga az utcányi lezárt területen. Talán csak nekem volt szokatlan és meglepő az öltönyben tipegő hatalmasságok mellett a síliftekhez igyekvő síturisták látványa, ahogyan az is kellemes meglepetés volt, hogy mennyi magyar szót lehetett hallani a kiszolgáló turisztikai intézményekben, illetve a szervezői csapatokban. Fájóan hiányzott azonban a magyar szó a hivatalos eseményekről és a kiállítói pavilonoknál, illetve a reprezentációs, biznisz-szervező helyszíneken. Mert, hogy Magyarország, pontosabban a jelenlegi kormány ezúttal nem képviseltette magát, ahogyan legalábbis a hivatalos programkiírás szerint magyar gazdasági szereplőknek sem intéztek semmilyen megjelenési és üzletépítési lehetőséget.

Magyarország változó mértékben és formában képviselteti magát a Világgazdasági Fórumon évek óta,

emlékezetem és a nyilvános adatok szerint magyar miniszterelnök utoljára akkor járt a svájci eseményen (visszatérően többször is), amikor még szocialista-liberális kormány volt. Arról többször is cikkeztek, hogy Orbán jelentős ziccert hagy ki azzal, hogy nem vesz részt a davos-i forgatagban: két éve Szijjártó Pétert küldte, tavaly pedig Novák Katalint.

Idén viszont a nyilvánosan elérhető források szerint senki nem képviselte a magyar államot.

Oroszországot és az orosz érdekeltségeket már korábban kitiltották a fórumról, kérdés, hogy Magyarország kényszer vagy saját döntés alapján maradt ezúttal (is) távol. Az sajnos érződött, hogy a globális média-, illetve gazdasági környezet számára mi az Orbán-kormány miatt egybesodródtunk a diszkvalifikált putyini sötét oldallal. Ez pedig súlyos károkat okoz minden magyar embernek. Olyan feltörekvő gazdasági szereplők, mint például Mongólia, Koszovó vagy épp Indonézia kiállító- és tárgyalópavilonjainak kilincsét egymás kezébe adták az együttműködést és üzleti partnerséget kereső befektetők. Adták volna a miénket is bizonyosan, ha ott lettünk volna. Mondhatjuk, hogy a globalizáció káros. Magam is sok mindenben osztom a globális elit pénz(pénz-pénzecske)éhségéről és a társadalmi problémák iránti teljes érzéketlenségéről szóló kritikákat. Egy ország vezetése/kormánya azonban nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a szereplőket. A globális kereskedelemből, a globális együttműködésekből való kényszerű kisodródás automatikusan az ország lemaradását is jelenti – ha nincs gazdasági fejlődés az együttműködések által, akkor kevesebb esélyünk marad a szociális, társadalmi kérdéseink rendezésére is. A gazdasági fejlődés és a társadalom tagjainak mindennapi létbiztonsága kéz a kézben jár egymással – ezért is hiba kimaradni ebből a körből. Főleg, ha szokás szerint pökhendi kivagyiságból tesszük, de még inkább baj, ha a nemzetközi megítélésünk és kreditünk teljes kikukázódása az ok.

Egyetlen személyes megjegyzés, élmény még a végére

Az állami- és gazdasági vezetők hivatalos találkozóin túl az egyik leglátogatottabb esemény kétségkívül Trump beiktatási ceremóniájának tévéközvetítése volt, amelynek közös megtekintésére – nagyon fineszes módon épp – az ukrán kormány bemutatkozó pavilonja hívott meg mindenkit. Kígyózó sorok álltak a legkülönfélébb nemzetiségű vendégekkel és figyelték az új amerikai elnök szavait az ukrán közösségi térben. Így is lehet. Természetes, hogy a davos-i csúcstalálkozón is elsősorban az orosz agresszió, az arra adott globális válasz, az új amerikai adminisztráció és annak kiszámíthatatlansága, a szélsőséges és megtévesztő populizmus veszélyei voltak napirenden, de kiemelt jelentőségű viták voltak például a mesterséges intelligencia hatásairól, ahogyan – a számomra személyesen is fontos – turisztikai ipar fejlődési irányairól is. Eredményes és bízom benne, hogy Magyarország számára is hasznos munkanapokat töltöttem a Világgazdasági Fórumon. Már megkaptam a következő, januári eseményre a szakmai meghívómat; bízom benne, hogy a következő években egyre többen és egyre erőteljesebben tudjuk képviselni a magyar érdekeket. Ha kell, a Fidesz-kormány helyett is.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>