Újlipót, Újlipót Te Csodás! – Sebaj! Nem az a lány vagyok, aki feladja!

Tízegynéhány éve bérlem a kis műhelyem Újlipót egyik utcájában. Imádtam, még ma is imádom a környéket, de akad néhány dolog, ami beárnyékolja önfeledt munkavégzésem.

Anno a kezdetekkor a járdán szürkén és szomorúan állt két böszme beton virágtartó

Tartalma szemét, cigi csikk és persze a “csodás” és elmaradhatatlan kutyagumi. Mivel e két szerencsétlen árva kis „műhelyem” előtt állt nem várhattam, hogy a tartalmai virágba boruljanak, nosza!, kitakarítottam, lefestettem és beültettem virággal.

Néhány napon belül aztán jött a véres valóság. Nagytestű kutya telibe pisilte a szemem és a gazda szeme (ez esetben nem hizlalja a jószágot, csak a saját máját) láttára, majd néhány napon belül virágoknak vagy hűlt helye, vagy ami maradt azt derékban kettétörték.

Sebaj! Nem az a lány vagyok, aki feladja!

Feltűrtem az ingujjam és újra beültettem. Aztán újra beültettem. Aztán újra és újra. Tettem a virágok mellé színes szélforgókat is a gyerekek örömére. Így ment ez éveken keresztül. Én ültettem, mások kilopták vagy tönkretették. Igazán nem lehet rám mondani, hogy nem vagyok kitartó. Legvégül a beültetés egy igénytelen, ámde annál látványosabb fajtát választottam, mégpedig a kövirózsát. Szépen megeredtek a ládákban, egyikük tenyérnyi, másikuk tányérnyi méretet is öltött. A környék a csodájára járt. Már-már hinni kezdtem, hogy mégis jók az emberek, amikor egy apuka és a kisfia bőszen elkezdték kiszedni a láda tartalmát. Ezt látva kiléptem az ajtón és megkérdeztem, mégis mi járatban errefelé? Kiderült, a kisfiú barátjának születésnapja lesz, és micsoda véletlen, pont a kövirózsákat gyűjti! Mondtam akkor szedjenek, hiszen pont hihető, hogy egy hét éves pozsgásokra gerjedne, de azért hozzátettem a sarki  virágban pár száz forintért még szebbet kapnak. Még sok hasonló esetbe futottam bele, mígnem a virágládák újból üresen állnak.

Néhány hete aztán megjelent nálam a Közterületfelügyelet

– Lakossági bejelentés, vitessem el a ládát.

– Nem én! Nem az enyém! Ez már akkor is itt állt, mikor én még nem is éltem.

Majd emberek fenti műintézményből (megjegyzem, nagyon udvariasak voltak!) újabb kérdés, újabb ellenállás, de most azt is hozzátettem, hogy most már tisztán sem fogom tartani, ezzel is jelezvén, hogy nem az enyém.

A ládák jelenlegi tartalma megtekinthető a képen, remélem a lakossági bejelentő is nap mint nap látja és repes a szíve!

Xlll. Hollán Ernő utca

De hogy ne mondja rám senki, hogy negatív vagyok, elárulom, még mindig hiszek a csodákban, és bízom benne, hogy tavaszra vodkabokrom, uborkafám és cigicserjéim nőnek!

Akkor aztán nyitok egy Nemzeti Kocsmát, Nemzeti Dohányboltot és egy Nemzeti Zöldségest!

Friss híreink!