Unom

Unalomig unom az unalmat. Unom a hétfőt, a keddet, az egész parlamenti közvetítést. De unom a szerdát, a csütörtököt, a pénteket, a szombatot és a vasárnapot is, mert akkor még a parlamentet sem unhatom. Unom a tévét, a rádiót, az újságokat, mert ugyanazt okádják rám reggeltől estig, amit az  utca. Fáradt, rosszarcú, kedvetlen  emberek vánszorognak, loholnak, tülekednek a kormos, nyálkás, szemetes járdákon velem szemben.

Unom a kérdéseket és a válaszokat

Unom a hajléktalanokat, a garázdákat, az alkoholistákat, a drogosokat, a koldusokat. Unom a szegényeket, a gazdagokat, a politikusokat csakúgy, mint a riportereket, a kommentátorokat, de leginkább a riportalanyokat. Unom a kérdéseket és a válaszokat. Unom a kétségbeesetteket, náluk is jobban unom a bizakodókat. Unom a magyarságunkat és az identitásunkat.  Unom az unalomig emlegetett Európát.

Unom a lemaradást és a felzárkózást.

Unom az elmúlt negyven év felemlegetését, a kommunistázást. Unom a kormányt, a minisztereket, a képviselőket. Unom a jogállamiságunkat és a demokráciánk hangoztatását. Unom a benzináremelést. Unom az inflációt és a dollárelszámolást. Unom a földkérdést és a privatizációt. Unom a nemzeti televíziózás álproblémáját. Unom a művészet árú vagy nem árú vitáját. Unom a film, a színház és a könyvkiadás válságát. Unom a sok külföldre szakad hazánkfia konstruktív jótanácsát. Unom a reklámokat, a hirdetéseket, a plakátokat, de még a falfirkákat is.

Unom a pártokat, a szövetségeket, a kamarákat, a kuratóriumokat.

Unom az átértékeléseket és a tanulságok levonását. Unom a pályázatokat és a pályázókat. Unom a munkát és a munkanélküliséget.

Unom a létfenntartás összes apró-cseprő gondját, mert lefoglalja minden egyéb, unásra szánt energiám nagy részét. Szégyenletes az U N O M  abszurdítása: érdekel, tehát  UNOM ! Újabban már unnom kell az öregeket is, mert halálra unja őket a nyugdíjrendszer. A gyerekeket is, mert őket ab ovo unja az egész iskolarendszer. Szóval, úgy össze-vissza unom magamat, hogy már sehol nincs nyugtom. Le is költözöm Balogunyomra! Ott majd befejezem ezt a cikket, ha előbb meg nem  u n o m.