Folytatódik az ellenségkép gyártása, formálása

Történelmi tanulság, hogy az idegenellenes gyűlöletkeltés – párosulva a machinált félelemérzet és a populizmus beplántálásával – bizonyos rétegekben negatív, agresszív gondolatokat gerjeszt.

Ellenségképet gyártanak

Az ilyen, tudatot formáló, általában hatalmi, vagy arra törekvő csoport a vélt „védelmi” igény kielégítésének látszata érdekében megformált militarista álláspontot propagál, és ennek hitelesítése érdekében ilyen intézkedéseket tesz, illetve militáns intézményeket hoz létre. A „védelmet” látszólag szolgáló ostoba és káros, közérzetet rontó intézkedések pedig visszahatnak, és tovább növelik a téves és megrontott, némileg agresszív tudatot. Ezzel párhuzamosan folyik az ellenségkép gyártása, formálása.

Machinált félelemérzet

Az eltorzított választási rendszer útján 2014-ben megválasztott kormányzatunk, és alapját szolgáló pártja a fenti kifejtésnek – szerintem – világszintű etalonját, példáját képezi. A sulykolt állami reklámhadjáratban az „idegenek” nyugaton és keleten (EU, mohamedán népek) egyaránt visszatérően említésre kerülnek. Ezen belül a gyűlöletkeltés egyértelműen a nálunk már meg sem jelenő MIGRÁNS-okra irányul. Ezt a világjelenséget – minden elméleti alapot nélkülözve – összevonták a terrorizmussal, mint e kor egyik valóban jellemző erőszakformájával, és már is jelentkezik egy elvont, de machinált félelemérzet a lakosság egy részénél. Ezt fokozva, a magukat szakértőnek nevező egyesek – meg nem alapozott tények nélküli nyilatkozatokban – meg is erősítik. Nyilatkozataik már előjelei, ajánlásai a „nemzet védelmét” szolgáló lépéseknek. A tűzparancs nógrádista kijelentése,  a kerítésbővítés, duplázás, rendvédelmi erők jelenlétnövelése, és még tovább.

Amikor ez az uszító folyamat kellően hatékonynak látszik, következik az ellenség konkretizált, hatóságilag is megfogalmazott SOROS-hálózata, születnek alkotmányellenes, civilek ellen irányuló törvényi, jogszabályi lépések, nyilatkozatok, kezdetüket veszik a militáns, formáiban gyakran az 1944-es időszakra emlékeztető intézményteremtő lépések.

Elképesztő, nevetséges és költséges javaslat szerte az országban, iskolákban, vagy közelükben létrehozandó lőterek, a honvédelmi ismeretek bevezetése az oktatásban, az egyébként is túlterhelt tantervben a testnevelés mindennapossá tétele (mint 1944-ben), képzés alatt álló növendékek határra vezénylése, és végül – talán nem is utoljára – az iskolák HIT-ben kötelezett védelmi (nem tűz-, vagy balesetelhárító) terv elkészítésére kötelezése.

És mi jöhet még, ha ez a hatalom marad?

Felvetődött a – ma hadügyileg anakronizmusnak számító – sorkötelezettség visszaállítása, az iskolai kötelező levente rendszer 70 év utáni, ismételt bevezetése, az iskolai egyenruha. Már elhangzott – nem akárkinek a szájából – a halálbüntetés gondolata is. Egy csatlós szakértő elmondta az egyik nem éppen független televízió adásában, hogy a kollaboránsokat szerinte „nem visszük bíróságra, hanem kiiktatjuk” (azaz legyilkoljuk).  Minderről nekem az merül fel az emlékezetemben, amikor 7. osztályos koromban a honvédelmi órán „vitéz” Szenkatolnay tanár úr nádpálcával vert meg, mert egy térképjelet pici hibával rajzoltam.

Összefoglalásként bemásolom egy régebbi, ma is aktuális Facebook bejegyzésemet:

„A mi kormányunk a migrációs jelenség bizonyos kockázatai helyett ellenséget lát. E percekben a hatalommániás vezetés a katonai lépések felé halad. A laktanyákban készenlét van, összeírják a hadköteleseket, a honvédséget már nem csak hálóépítési segédmunkára, de „agresszió” elleni fellépésre késztetik, a lakosságban a „hadiállapot” érzetét keltve félelmet ébresztenek, ezzel bővítik a gyűlöletkampányt. Összetévesztik a helyzetet a hidegháborús állapotokkal. Ez az erőszakmaximum kilátásba helyezése, ráadásul nem olyan formában, amivel a terrorizmust lehetne elhárítani. És kérdés: mit fog ehhez szólni a nemzetközi közvélemény?”

(Vendégszerző: Deák Péter, válság- és konfliktuselemző)