Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a vezető fideszes politikusok ugyan a közéletben vegyesen muzsikálnak, de az üzleti érzékük kitűnő. Vagy ha nem nekik, akkor a családjuknak, anyukát-apukát beleértve.

Hihetetlen üzleti tehetségek bukkannak fel:

kiderül, hogy az eredetileg óvónő Kósa-mama a sertéstenyésztés új géniusza, Rogán volt felesége nemcsak szép, de a szórakoztatóipar tündöklő csillagává is válik, L. Simonék barackmag-bizniszben mutatnak váratlan képességeket, és így tovább. Ahogy illik, a legtehetségesebb a miniszterelnök rokonsága és baráti köre, amihez nyúlnak a gazdaságban, az arannyá válik. A kormányfő maga persze kivétel. neki a haza üdvén és egyéb magasztos dolgokon túl semmi nem jár a fejében, kicsit sajnálom is, hogy az üzleteléstől szinte betegesen viszolyogva ő lett az egyetlen, aki családjában vagyontalan maradt.

Mindez tehát nem új

De most érdemes arra. is figyelni, hogy a biznisz eszköztára a politikai manővereknek is fontos része lett., Úgy viselkednek velünk, mint a piacot taroló dörzsölt cégek. Rendszeresen mérik, milyen érzelmekre, előítéletekre lehet viszonylag olcsón nagy keresletet csiholni, milyen indulatokat lehet a legkönnyebben felgerjeszteni, kifejlesztik rá az új politikai terméket, mi bekajáljuk, ők meg bezsebelik a politikai hasznot.

Börtönbiznisz? Ugyan már!

A miniszterelnök csak azért nevezte így, mert nem akarta a valóság minden részletét kibontani. Na persze kíméletből. Hiszen a magyar már a „biznisz” szótól is borzong: üzletelni, fuj, ez a mi egyenes jellemünktől idegen, efféle seftekben csak a spekulánsok, a bankárok, a vasárnap szentségét megtörő áruházláncok utaznak. Na meg Soros, hogy tovább ne is magyarázzuk, kikről van szó.

A magunkfajta nem bizniszel

Iszonyú önfegyelemre van szüksége a kormányfő környezetében annak a néhány mártírnak, aki valahogy mégis leküzdi az undorát, és orrát befogva összehoz pár százmilliárdot. A miniszterelnöktől személyesen távol áll az ilyesmi, megmondta: üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Erzsébet királynő sem nyitna szatócsboltot a sarkon, ugyebár. A „biznisz” szó nálunk eleve rosszul cseng. Zaklatószínház, börtönbiznisz, Soros-bérenc. A jónép már a nyelvhasználatból leveszi: ez valami utálatosság lehet.

Nem is borzolták a kedélyünket annak részletezésével, miféle bizniszről van szó

Valójában nem börtön-, hanem bűnbakbizniszről. A világ legjobb politikai üzlete: kevés befektetés, nagy nyereség. Időről időre azért a bűnbak is amortizálódik, cserélni kell, ha elkopott a sok használattól. Illetve még jobb, ha a régieket sem dobják el, legfeljebb leértékelik (kis haszon is haszon), de beállítanak a kirakat közepébe valami vevőcsalogató újdonságot is. Így aztán valóságos svédasztalát kínálhatják a bűnbakoknak: mindenki megtalálhatja rajta az ízlésének való leggusztusosabb – pontosabban leggusztustalanabb – bűnbakpéldányt. Csak tessék, tessék, fogyasszanak egészséggel! Itt kaphatók a legfrissebb bűnbakok, némelyik még meleg.

A bűnbakbiznisz profitja garantált

Ha bármi baj van, rögtön fel lehet mutatni a felelőst, felkínálni egy kis politikai lincselésre. Ez roppant egészséges testmozgás, így marad a nép friss és energikus. Nem beszélve arról, hogy addig sem figyelnek a haszonélvezők viselt dolgaira. Régi trükkjük ez a vásári sokadalomban a zsebtolvajoknak. El-elkiáltják magukat, valahová távolra mutogatva: „Tolvaj! Fogják meg!” – még utána is erednek a fantomnak.
Be lehet vonni alvállalkozókat is az üzletbe, így a fővállalkozónak nem is kell annyit strapálnia magát. Elég, ha a hasznot bezsebeli. A kormánypárti frakciók halált megvető bátorsággal értettek egyet a miniszterelnökkel, az igazságügyi államtitkár dettó. A Hír tévé a nézőit is aktivizálta: O betűt küldjenek be, ha Orbánnak adnak igazat, S-et, ha Sorosnak. Pontosabban a munka nélkül dőzsölni akaró cigányoknak és a bebörtönzött bűnözőknek, mindegy, ők is Soros.

Borzasztó, hány Soros van.

Lassan több, mint svábbogár a cellákban, pedig oda a rabok direkt hurcolják be gyufásskatulyában. Lehet, hogy Soros szelleme is így jön be a határon, fogadni mernék, ha rendesen átvizsgálnák a civil bérenceinek a poggyászát, hát több volna benne a gyufásdoboz, mint az alsógatya és zokni. Mondjuk én a Hír tévé helyében nem nagyon merném a miniszterelnök nevét egy nyomtatott nagybetűvel összefüggésbe hozni, mintha láttam volna már erről szalonképtelen transzparenseket, de hát ők tudják.
Az alvállalkozók szolgálatkészen meg is nevezték a bűnsegédeket: a jogvédő civil szervezeteket, (a kormány zsoldjában álló Alapjogokért Központ elemzője szerint ők „áljogvédők”, szemben a „nemzeti jogvédőkkel”), a bírókat és az ügyvédeket. Természetesen csupa ballib, az egyik főgonosz pláne „Karácsony Gergely bizalmasa”. „Az ellenzék a pénzért és hatalomért mindenre képes. Láttunk már ilyet” – teszi hozzá a megbotránkozástól remegő hangon a KDNP-s szóvivő, a mezőknek ez a pénzről mit sem tudó lilioma.

Lassan kiderül, hogy a jogvédők-bírók-ügyvédek trió nem is egyszerűen bűnsegéd

Ők maguk a valódi bűnösök, a bűnbakbiznisz igazi célpontjai. A fogvatartottaknak járó kárpótlást a miniszterelnök handabandázása ellenére végül csak kifizetik. A gyöngyöspataival teljesen megegyező esetben, Csörögön a diszkriminált roma diákok már meg is kapták a bíróság által megítélt összeget. Természetesen az önkormányzat helyett az állam, vagyis a tankerület fizette, ott ebből nem csináltak drámát, akkor még a bűnbakbizniszelők másba fektettek be. Ugyan már, kit érdekelnek a cigányok és a bebörtönzöttek? A kormányt biztosan nem. Velük mint amúgy sem túl népszerű csoportokkal a kellő hangulatot alapozták meg. Az ellenük gerjesztett indulatok csak a biznisz melléküzemágának termékei. Az igazi célcsoport az igazságszolgáltatás még független szereplői, mármint a függetlenségük maga.

Az Árpád-házi királyok pallosjogot adtak legfontosabb hűbéreseiknek:

a birtokaikon ők ítélkezhettek, és nem az erre rendelt királyi vagy vármegyei hatóságok, bíróságok. Utólag ez maga a plurális demokrácia ahhoz képest, hogy most az egész ország az első ember birtoka. Nem osztja le a pallosjogot. Ez is az övé. Ő dönti el, és nem a jog, a bíróságok, hogy – mint sajtótájékoztatóján mondta – mi „sérti az emberek igazságérzetét”, mi „sebezte meg a magyar néplelket”. Ő a néplélek maga. Ki sajnálhatná tőle épp azt a kis pallosjogot?
Hiszen ez csak a bűnbakbiznisz extraprofitja. Jár neki.
(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg. A szerző külön portálunknak írt előszavával és engedélyével közöljük.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét