Banánköztársaság
Választási tébolyda a Dunakanyarban is
Havas Henrik úgy is mint „egyszerű választó” célpontjává lett a dunakanyari kormánypropagandának. A Tanár urat általában felbosszantja a bornírtság, amit jó szokásához híven nem is hagy szó nélkül.
Mit rejt a dunakanyari postaláda?
Odalett az egész vasárnapom, miután a postaládából kiszedett magazinszerű nyomtatványt átlapoztam. Még soha nem kézbesítette a postás az Átölel a Pilis-Dunakanyar című magazint, de most megkaptam. Hogy miért, az elég gyorsan kiderült. Huszonhat oldalon, nem számoltam, de legalább huszonhatszor vigyorog rám a Dunakanyar országgyűlési képviselője, Vitályos Eszter.
Van egy kétoldalas beszámoló a március 15-én kitüntetett művészekről
Tíz fotón látom többek között Lőte Attilát, Tolcsvay Lászlót, Bordán Irént, Ivancsics Ilonát egyszer-egyszer. A mi képviselőnőnk –merthogy az enyém is– négy fotón látható. Mentségére szolgáljon, hogy az egyiken nem mereszti a fogsorát, szerintem a fotóst már ki is rúgták. Hát igen, képviselőnk, a Kormány szóvivője, és valami idióta (lehet, hogy maga, Rogán Tóni) kitalálta, hogy járt utat ne hagyj el járatlanért, vigyorogjon idióta módon az Eszter is. Az külön szórakoztató, hogy addig még rendben van, hogy a kép alá odaírják, hogy Lőte Attila színész, Ivancsics Ilona színművész, de hogy miért kell egymás után többször is kiírni, hogy Vitályos Eszter, azt felfogni nem tudom. Jó, jönnek a választások, és valaki elhitette Eszterrel, hogy ez jót tesz neki. Szerintem nem.
Ha csak úgy nem!
A Tanár úr bejegyzése kíváncsivá tett és ránéztünk az „Átölel a Pilis-Dunakanyar-Szövetség” honlapjára, amiről azonnal kiderült, hogy hiába igyekeznek Assisi Szent Ferenc szövege, mint szlogen mögé bújni:
„Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.”
Itt bizony egy virtigli kormányzati „civil” szervezettel van dolgunk és így már érthetővé válik mindaz, ami Havas Henrik vasárnapját is tönkretette.
