Blogbazár
Valóban Orbán a keresztapa?
Ki áll a maffiaállam csúcsán, éri-e nap, vagy csak árnyékból mozgatja a szálakat és nem tudhatjuk ki ő? Az eddig kialakult közmegegyezéssel szemben, Kálmán László nyelvész, közíró egy új megközelítésről elmélkedik közösségi oldalán.
A rabul ejtett állam
A múltkor azt hallottam Magyar Bálinttól, hogy a „state capture”, az állam foglyul ejtése azért nem illik a mostani magyar helyzetre, mert itt nem arról van szó, hogy oligarchák foglyul ejtették az államot, hanem arról, hogy maga az állam működik bűnszervezetként (és az oligarchák is neki vannak alárendelve, mint a „fogadott család” tagjai).
Nos, annak ellenére, hogy Magyar Bálint egy csomó mindent tudhat, amit mi nem, a nyilvánosan ismerhető dolgok alapján, én simán el tudom képzelni, hogy nincs igaza. Az én tudásom alapján nem tudom kizárni, hogy Orbán messze nem olyan szabad a döntéseiben, mint azt sokan hajlamosak gondolni, hogy nem ő ül a pókháló közepén, hanem mások mozgatják a szálakat, és nagyon sok mindenben őt is. (Lehet, hogy ez nem volt mindig, a 90-es évek óta így, de később kialakulhatott ez a szitu.) Vagy tudunk valamit, ami ezt valószínűtlenné teszi?
Wittinghoff Tamás véleménye Kálmán gondolatkísérletéhez: „Persze ettől még az államot foglyul ejtették. Az csupán értelmezés kérdése, hogy ki(k) a foglyul ejtő(k). Érdemi szempontból nincs jelentősége. Az állam nem működik és a közjó helyett egy szűk kör érdekét szolgálja.”
Végezetül egy, a humor leple alatt is elgondolkodtató vélemény:
István Török Aki meg tudhatná, „nem akar öngyilkos lenni”
Persze többen adnak a Magyar Bálint-féle gondolatmenetnek hitelt. Ilyen többek között Berkecz Balázs pécsi politikus is, aki alig egy hónapja a Legfőbb Ügyészségen jelentette fel a miniszterelnököt, mert: Orbán egy maffiafőnök a fideszes maffiaállam élén, aki társaival szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követett el.
Szerző
DÓZSANÉPE
2018.01.14 11:01 at 11:01
Induljunk ki a végeredményből. „Az állam nem működik, és a közjó helyett egy szűk kör érdekét szolgálja.” IGAZ!
Következő lépésben vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy kinek/kiknek a kezében van a tényleges hatalom: az arra (valamilyen módon) felhatalmazást kapott politikusoknak, vagy a termelőerőket (nem éppen tisztességes módon) kisajátító „nemzeti” burzsoáziának a kezében.
Az emberiség történelmi eseményei igazolják, hogy akié a pénz, azé a hatalom.
Következésképpen: 1. lépés: a rendszerváltással létrehozott társadalom tág teret adott azoknak, akik a termelőtőkét „magukévá téve”, de a háttérben meghúzódva. manipulálták, megfizették, megzsarolták a politikusokat. 2. lépés: a politika hatalom képviselői maguk is bekapcsolódtak az eredeti tőkefelhalmozás szennyes folyamatába (ennek vagyunk most tanúi), és már maguk is oligarchák, és maffia-módszerekkel működtetik az államot. A saját javukra és a mi kárunkra.
Füri Zsuzsi
2018.01.18 10:41 at 10:41
Szerintem nem ő a „keresztapa” mozgatja valaki,nekem van is elképzelésem,de azt hiszem jobban járok,ha nem írom le.
baviki
2018.01.18 10:56 at 10:56
Magyar Bálint? Ő volt a kakaóbiztos számítógépek nagyérdemű kezdeményezője?
Ervin Istvánné Hajdú
2018.01.18 11:24 at 11:24
Ha ilyen jól tudják, hogy az osztja az élet lehetőségét, aki a kamra kulcsát a kezében tartja, akkor 1990- ben miért engedték, hogy a köz tulajdonát a gazemberek úgymond szétprivatizálják, méghozzá maffia módszerekkel. Ma mindezt visszafordítani lehetetlen. Most a magyar nép megeszi azt a szart, amit magának főzött. Lusta, trehány nép a sorsát maga választotta.
DÓZSANÉPE
2018.01.18 13:01 at 13:01
Kedves Hajdúné! Ezt a kérdést jogosan tette fel. De! Visszaemlékszik-e arra, hogy a ’80-as évek közepétől milyen agymosás folyt az országban, bújtatottan, vagy kevésbé rejtetten, a rádióból, a különböző tv csatornákon, az írott médiában egyaránt arról győzködték az ország lakóit, hogy nálunk azért nincs kánaán, mert nem kapitalizmus van. Felkorbácsolták a legalantasabb ösztönöket: a mohóságot, a gyűlöletet, a valamiféle fátumokban valóvak-hitet. Kész is volt az az „alapanyag”, amely szó nélkül lenyelte a rendszerváltás undorító varangyos békáját. Mert ahhoz kétség nem férhet, hogy nem alulról jövő kezdeményezés volt. A lakosság keskeny része pontosan tisztában volt azzal, hogy mi történik. Részben, mert ő maga is részese volt az előkészületeknek, és óriási haszna lett belőle, részben, mert azok a kevesek, akik tudták, mi fog következni, és azzal nem értettek egyet, tehetetlenek, és fenyegetettek voltak.