Kertész Imrének, a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb formátumú alkotójának, az egyetlen Nobel díjas magyar írónak úgy avatták fel a síremlékét, hogy az ünnepségen a kiberekkel együtt sem voltak húsznál többen.
Ha az avatás tisztességes polgári körülmények között,
nem a Terror Háza főigazgatójának és udvartartásának celebrálásával zajlott volna, akkor biztos vagyok benne, hogy több száz művészet szerető polgár elment volna, hogy lerója tiszteletét a nagy magyar író előtt. Akinek nemrégen még a magyarságát is kétségbe vonták ugyanazok, akik most megpróbálják kisajátítani. A megjelentek között egyetlen barátja, ismerőse arcát sem látom. De senkit nem látok azok közül a főrangú fideszes politikusok közül sem, akik a temetésén még ott tolakodtak. Amin nem csodálkozom, hiszen ebből ma már nem lehet politikailag profitálni. Ha kajánul akarnék fogalmazni azt mondanám, hogy ilyen magányos lesz az, aki behódol az önkénynek és az elnyomásnak. De nem akarok kaján lenni, mert nagyon szomorú az egész.
Egy elgondolkoztató reakció
Drága barátnőm anyukját a zsidó temetben temették el, s amint keretem a sírját, véletlenül ráakadtam egy sírra… Egy igen neves festőé volt, ellepte a kosz, Pedig a mai napig méregdrágán adja el a képeit egy hírneves, vezető galéria. Írtam nekik, hogy mi lenne, ha…Nem kaptam választ. (BIztos szemtelenség volt, hiszen ki vagyok én?). Áll az egyik kommentben.
Fotókiállítással emlékeznek Szabadkán a Nobel-díjas Kertész Imrére, aki november elején lenne 90 éves