Sem napszúrást nem kaptam, se tudatmódosító szer befolyása alatt nem állok, de a fotók alapján belátható, hogy itt most ez a stílszerű megszólítás. (Elnézést minden érintettől a fotók gyenge minősége miatt.)
Sem napszúrást nem kaptam, se tudatmódosító szer befolyása alatt nem állok, de a fotók alapján belátható, hogy itt most ez a stílszerű megszólítás. (Elnézést minden érintettől a fotók gyenge minősége miatt.)
Megszakítom a pécsi-baranyai helytörténeti bejegyzéseimet,
hogy ráirányítsam figyelmet egy időszaki kiállításra, ami a pécsi 1. sz. Postahivatal előcsarnokában látható.Teszem ezt annak szimbolikus jelentősége, ha úgy tetszik „jelzésértéke” miatt.
Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy január 1-től 100 fővel megkezdte működését a Magyarságkutató Intézet, melynek hangsúlyos feladatai közé tartozik
„a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyarság őstörténetének interdiszciplináris kutatása” is.
Minipanoptikum
Úgy látom, a minipanoptikum készítője, Duzsi Erszébet, az intézet munkájának egy részét tulajdonképpen már elvégezte.
Lehet szörnyülködni, felháborodni a kiállításon, hogy ez milyen szörnyű giccs, vagy épp ellenkezőleg, örülni és lelkesedni, hogy micsoda műgonddal varrt ruhácskák kerültek a babákra, és milyen cuki mindegyik. Ízlések és pofonok…
Egy azonban világos: ez a még 2018-ban megnyílt időszaki kiállítás is jelzi, hogy bizony nagy léptekkel zajlik a „kulturális őrségváltás”. A pécsi főposta vezetése pedig gyorsan felismerte az „idők jeleit”.