Vétójog

Még hogy nincs nálunk demokrácia! Már hogy a viharba’ ne lenne, kérem szépen!  Nem úgy van az, mint az átkosban, amikor az MSZMP KB eldöntötte, hogy Bivalyfüttyösön sertéstelep vagy fonalgombolyító épül és akkor az úgy lett, akár tetszett a falubelieknek, akár nem.

Aki tud, menekül a faluból

Ma, kérem tisztelettel, ilyenkor összehívják a falugyűlést és ott demokratikusan eldöntik, hogy mi legyen. Okos szóval, észérvekkel megvitatva. Ahogy azt láttuk az utóbbi hónapokban.  Így aztán nem épülhet fogyatékkal élőknek lakóotthon, állami gondozottaknak lakásotthon, nem mehet néhány menekült-család nyaralni egy faluba, és nem lesz menhely Gyapán. Mert a nép, az istenadta nép meghozta bölcs döntését. Komoly érveik előtt meghajolt a hivatal.

Lássuk, mik is voltak ezek:

A menhely léte csökkentené a faluban az ingatlanok árát.

Ez bizony komoly gondot jelenthet egy olyan, párszáz fős településen, ahol évek óta senki sem kívánt házat venni, egzisztenciát kialakítani. Mert munka közel s távol alig akad. Aki tud, inkább menekül, mint letelepedne. ( És azt se hallgassuk el, hogy Paks II közelsége sem teszi igazán vonzóvá )

A menhely miatt a faluban megnövekedne a bűz, szennyezettebb lenne a levegő.

Tekintve, hogy az adott területen egyébként egy sertéstelep működött, ez igazán hatásos érv.

A menhelyi kutyák ugatása folyamatos hangoskodásra késztetné a falu kutyáit, ami károsan befolyásolná a lakók nyugalmát, közérzetét.

Hát, ez bizony könnyen meglehet. Aki mostanában járt már esténként kis falvakban, ahol a kutyák riadóláncban értesítik egymást minden mozgásról, az tudja, hogy néha valóban nehéz aludni éjszakánként. Pláne ott jellemző ez, ahol sok a kóbor kutya, akik éjjel próbálnak némi betevő falathoz jutni.

Száz szónak is egy a vége, a falu köszöni, de nem kér a menhelyből. S ehhez joguk van.

Kidobott kutyakölykök dobozokban, az utcán

Ahhoz ugyan már nem annyira, hogy a térségben az egyik olyan falu legyenek, amelyik a legtöbb „nem kívánt, utcára tett ” újszülött kölyköt adja. De a falugyűlés nem erről szólt. Nem arról, hogy a településen még ma sem divat a felelős állattartás, hogy a kutyák zöme ma is láncon éli le az életét, vagy – a nem túl jó állapotú kerítéseknek köszönhetően – szabadon rója a falu utcáit. Természetesen az ivartalanítás is szitokszónak számít, a chipnek és az oltásoknak sincs túl nagy jelentőségük.

Ahogy arról sem hangzott el egyetlen mondat sem a gyűlésen, hogy a paksi menhely már évek óta komoly gondokkal küzd, a fenntartása is sokszor veszélybe került, viszont a kóbor vagy kidobott állatok száma évről évre nő. Azt sem említette meg senki, hogy több tíz kilométeres körzetben alig néhány önkéntes, civil állatvédő(mentő ) próbál megbirkózni az egyre nagyobb feladattal. Azt is csöndesen elhallgatták, hogy hányszor hívják a faluból is felháborodva és fenyegetőzve ezeket a civileket, hogy azonnal gyűjtsék be a kis „hajléktalanokat „.

Vétójog – magyarosan

Mert ezek lényegtelen dolgok. A fontos az, hogy Gyapa lakossága demokratikusan élt a vétójogával. Demokratikusan és magyarosan.

Mert nálunk ez annyit jelent, hogy jogomban áll a kötelezettségeimet elhanyagolva, más farkával verni a csalánt!

Gyapán nem lesz menhely. Csak felelőtlen állattartók, a vadászok által meglőtt kutyák és újabb, és újabb, nem kívánt szaporulat

Meg vétójog.

( Vendégszerző: Mater Dolorosa )