Vita a létpénzről 4, Bokros Lajos: Milyen módon támogassuk a járvány okozta válság gazdasági kárvallottjait?

Portálunkon jelenleg zajló Létpénz-vitához megérkezett Bokros Lajos professzor tűhegy pontosságú elemzése. Biztosra vehető, hogy a volt pénzügyminiszter véleménye ez úttal sem tűnik el az érdektelenség mocsarába, sőt.

Normális időkben időről-időre feltűnik a feltétel nélküli alapjövedelemről szóló elképzelés

Szerencsére a válság idején most előadott ötlet nem erről szól, hanem komoly feltételeket támaszt: legalább három hónapos tavalyi adófizetés (gondolom itt SZJA-ról van szó, hiszen ÁFÁ-t mindenki fizet, aki boltban vásárol), vagy aki közmunkát végzett. Üdvözlendő minden olyan javaslat, amelyik nem össze-vissza lő a sűrűsödő ködben, hanem igyekszik megcélozni éppen azokat, akik valóban kárvallottjai a koronavírus járvány okozta gazdasági válságnak.

Magam részéről tovább pontosítanám a javaslatot

Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét arra a cikkre, ami múlt pénteken jelent meg az Élet és Irodalom című hetilap hasábjain. (Reccsen a koponya, ÉS, 2020. március 27.) (ezt a vita egy korábbi cikkében mi is idéztük. a szerk)
Abból indulok ki, hogy a gazdasági válság hatása elsősorban a megszokott havi jövedelem kiesése mindazok esetében, akiknek – legalább ideiglenesen, de – megszűnik a munkája (nem biztos, hogy a munkahelye). Az ő számukra javaslom a rendkívüli jövedelempótló támogatás (RJP) bevezetését első körben fél évre. A kiszámíthatóság végett fontos a jogosultsági időszak előzetes meghirdetése, ami nem zárja ki, hogy a válság elhúzódása esetén a támogatás meghosszabbítható.

Az RJP a minimálbér 110 százaléka

Vonatkozna mindazokra, akik minimálbérrel voltak foglalkoztatva. Az RJP fokozatosan nő, de legfeljebb a minimálbér kétszereséig. Öt előnye van ennek a megoldásnak:
1. A legalacsonyabb munkajövedelem birtokosait jelképesen túlkompenzálja. Ők teljes jövedelmüket fogyasztásra költik, ami lökést ad a keresletnek.
2. Bizonyos mértékig figyelembe veszi a korábbi kereseteket, nem süllyeszt le mindenkit a létminimum szintjére.
3. Nem ad segítséget egy alsó középosztálybeli jövedelem szintjén felül, ahol már elvárható, hogy az érintetteknek legyen némi saját megtakarítása.
4. A munkájukat megtartó dolgozók közül legföljebb a minimálbéreseknek ad tíz százalékkal többet. Ne bocsáttassák el magukat a jogosultság végett!
5. Ideiglenes intézkedésről van szó kizárólag azok számára, akik első körben valóban a gazdaság válság kárvallottjai, akikre összpontosul a válság terhe.
Az RJP mellett javaslom a családi pótlék felemelését, amire egyébként a válságtól függetlenül már régóta sort kellett volna keríteni. Ez kifejezné azt, hogy minden gyermek ugyanannyit ér, ellentétben az adókedvezménybe csomagolt támogatással, ami durván és aránytalanul a magasabb jövedelműeknek kedvez.

Nyilvánvaló, hogy nem kell mindenkit támogatni,

Akinek megmaradt a munkahelye és a fizetése, annak az életszínvonala nem csökkent. A célzottság elsőrangú követelmény, annak érdekében, hogy a támogatások hatékonysága biztosítva legyen és a költségvetési teher se nőjön elviselhetetlenül nagyra. Ugyanakkor igaz az, hogy olyan intézkedésre van szükség, ami egyszerű, nem jár költséges vizsgálati és ellenőrzési szabályokkal. Ez az általánosabb megoldások felé hajtja a gondolkodást még akkor is, ha az így táguló körbe netán olyanok is bekerülnek, akiket fölösleges támogatni.
Ha a járvány fél év alatt elmúlik, akkor a fenti elgondolást tükröző intézkedés elegendő. Nem kell a vállalatoknak, vállalkozóknak külön támogatást adni, mert fél évig minden életképes vállalkozás bizonyosan fennmarad, ha nem kell, hogy fizesse a változó költségek legfontosabbikát, a munkabért és annak közterheit. Abszolút semmi szükség fizetési moratóriumra. Ez pontosan azért született, mert a hitelekkel agyontömött és nyakig eladósodott hazai oligarchia fizetésképtelen. A fizetési moratórium azokat segíti, akiknek hitelük van, nem pedig azokat, akiknek most kiesett a jövedelmük. Az előbbi kör sokkal inkább a jómódúakból, a második pedig a szegényebbekből áll. A kettő nem ugyanaz, noha van némi átfedés közöttük. Pontosan ez az átfedés az, ami szemfényvesztésként szolgál a kormány által szított bankellenes néphangulatban. Ismerjük föl végre, hogy nem a pénzintézetek az ellenfeleink, hanem az oligarchiát tápláló önkényuralom.

Bokros Lajos
egyetemi tanár
Közép-Európai Egyetem, Bécs, Ausztria
Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár, Románia

Budapest, 2020. március 31.