Weber, Orbán, Soros, Döbrentei

A kitüntetések arra valók, hogy legitimálják azokat, akik adják. Ezért aztán rossz időkben jogosan vetődik föl a gondolat, hogy vannak, akiktől nem volna szabad elfogadni.

A pénz nagy úr

Persze, meggondolandó az is, amit George Bernard Shaw mondott: Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg.

Manfred Weber éppen akkor jött Budapestre, amikor a „kormány” elkezdte kiszórni a maga „kitüntetéseit”. A fenti aforizma jegyében nem mondok semmit azokról, akik politikailag nem exponálták magukat, vagy általában többé-kevésbé rendes emberek: olykor éri ilyen szerencsétlenség az embert, és belátom, nagyon nehéz kitérni előle. A hiúság vagy egyszerűen a pénz nagy úr.

Orbán mindig gondosan mérlegeli, kiket tüntessenek ki – már ami a leginkább becsben tartott díjakat illeti. Ezért aztán megállapíthatjuk: minden eddigi alkalomkor kitüntettek olyanokat is, akik leginkább harcias antiszemitizmusokról voltak ismertek – sajnos, egyre kevésbé mondható: hírhedtek. Nagyrészt Orbánt „dicséri”, hogy a tűrhetetlen is megszokottá, sőt, kitüntetetté vált.

Weber mostani látogatásakor alkalmat talált arra, hogy ellátogasson a Mazsihiszhez. Ott pedig szót ejtett az antiszemitizmus aggasztó európai terjedéséről is. Sajnos, arról nincs semmilyen hír, hogy szóba hozta volna Orbánék Soros-Juncker hecckampányának, általában pedig az évek óta tartó Soros-gyalázásnak (no és előzményeinek) nyilvánvaló antiszemita jellegét. Természetesen arról sincs hír, hogy kifogásolta volna a „kereszténydemokrata” vagy inkább nemzetikeresztény Fidesz rendszeres cigányozását és buzizását.

Nem hiszem, hogy Weber tudott volna Döbrentei (és hasonlók) kitüntetéséről – vélhetően azt sem tudja, kicsoda az a Döbrentei. Nem veszített sokat.

Cégéres antiszemiták

De a Soros elleni hecckampányról úgy tárgyalni, hogy ne az egész borzalom antiszemita jellege legyen a középpontban..!  Nem volna szabad. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük: a „kormány” hozzájárul zsinagógák és temetők gondozásához, és folytatólagosan zéró toleranciát űz…

Abban az országban, amelynek „kormánya” évek óta sorosozással uszítja híveit, természetes, hogy minden lehetséges alkalommal kitüntetik a cégéres antiszemiták „legjobbjait” is. Döbrentei szintén kapott már mindent – van neki Balassi Bálint-emlékkardja, Eötvös Józsefről (nem tiltakozhatott sem Balassi, sem Eötvös…) elnevezett sajtódíja; a „Vitézi Rend” is megkeresztelte már… Van „alternatív” Kossuth-díja, és tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

Irodalmi munkásságáról nem fogok szót ejteni – csupán egy-két versét hallottam, azok gyalázatosak vagy egyszerűen hibbantak. Lehetnek akár kiváló alkotásai is – sosem éreztem ösztönzést arra, hogy megismerkedjem velük. Mert közéleti szerepvállalása olyan visszataszító, annyira undorító, hogy „irodalmi alkotásaira” nem vagyok kíváncsi.

Emlékezetes például az az uszító, antiszemita hőbörgés, amelyet 2004-ben, a Tilos rádió elleni tüntetésen mondott az összecsődített csőcselék előtt. Néhány nemzetellenes író kilépett emiatt a Magyar Írószövetségből – ez a kitüntetés jól „helyretette” őket is…

De persze nem ez volt az egyetlen ilyen megnyilvánulása: rendszeres vendége a gyalázatos Vasárnapi újságnak – annak a magazinnak, amelyet egyedüliként ítélt el a maga egészében az ORTT. Szankcióra persze akkor sem tellett…

Legszebb nemzeti ünnepünk meggyalázása

Szóval, „megérdemelte” mostani kitüntetését is – bár ez az elismerés igazi meggyalázása legszebb nemzeti ünnepünknek. Igaz, régóta elzabrálta az Orbán-uralom azt is.

Jut eszembe: feleségét is kitüntették. És másokat is: töprenghetünk például azon, hogy az Echo Tv volt vezérigazgatója ugyan mivel érdemelte ki a hatalom elismerését…

Volna itt miről beszélni, Weber úr… Igaz, nem helyettünk.