A zaklatás utólag bizonyíthatatlan

Leginkább az emlékek torzulása akadályozza, hogy utólag, több év elteltével hitelt érdemlően bizonyítani lehetne a zaklatás tényét – hűti le a forrongó indulatokat Vízi János pszichiáter, igazságügyi szakértő.

Igaz, nem igaz?

-Ön szerint egy zaklatási vád esetében alkalmas és kétséget kizáró lehet a történtek bizonyítására az igazságügyi pszichológiai vagy pszichiátriai szakvélemény?

– Az igazságügyi szakértő kompetenciája nem terjed ki a vizsgált személy szavahihetőségének megítélésére. Azt, hogy a zaklatás megtörtént-e, vagy sem, csak a bíróság mondhatja ki. Az igazságügyi pszichológus szakértő arról nyilatkozhat, hogy az érintettek elmondása élményszerű-e, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált személy a felidézett élményekről elmondottakat adekvát érzelmekkel, indulatokkal kíséri-e, például megfelelő kifejezéseket használ-e vagy sem.

– Megállapítható, hogy ha élményszerű is a beszámoló, azt vajon milyen mértékben befolyásolja az emlékezet torzító mivolta?

– Ma tudjuk, hogy az emberi emlékezet legalább annyira konstruktív, mint rekonstruktív. Ez azt jelenti, hogy a „felidézett emlékek” egészükben, vagy egyes részleteikben nem a megtörtént események rekonstruálásai, hanem jelentős mértékben az „emlékek” a jelenkori elmondás során torzulnak, átalakulnak, kiegészülnek, vagy éppen csonkulnak. Minél hosszabb idő telik el az események és a „felidézés” között, annál inkább nő a torzulás valószínűsége. A torzulásnak számos oka lehet: szándékos torzítás, elhallgatás, jellemzően annak érdekében, hogy az érintett valamilyen előnyhöz jusson, vagy az ellenérdekű félnek valamilyen hátrányt okozzon. Az esetek nagy részében a torzítás nem szándékos, oka lehet, hogy a személy a természetes felejtés során kiesett, elhalványult emlékeket „pótolja, kiegészítse”. A háttérben állhatnak pszichológiai „szükségleteknek” megfelelő, nem tudatos emlékezethamisítások, amelynek célja hogy az „emlékező” önképe, személyes integritása ne sérüljön.

Néha megáll a tudomány

– Lehetnek-e speciális emléktorzulások vagy torzítások szexuális zaklatás esetében?

– A szexuális zaklatással kapcsolatban a vélelmezett sértett oldaláról lehet, hogy a valójában közös megegyezéssel lezajlott cselekményeket valamilyen okból zaklatásnak, kényszernek állítja be utólag. Az okok különbözőek: valamilyen valós, vagy vélt sérelem miatti bosszútól kezdve az „erkölcsösség” önképének helyreállításáig. Nagyon nehéz, konkrét esetekben gyakran lehetetlen megállapítani, hogy hol húzódik az áldozat hibáztatásának, illetve az elmondottak valóságtartalma megkérdőjelezésének a határa. Megfordítva, az elkövető is úgy idézheti fel a történteket, hogy közös megegyezés alapján zajlott minden, holott valójában hatalommal való visszaélés, kényszerítés történt. Ebben az esetben sem feltétlenül szándékos tagadással állunk szemben, gyakran az elkövető saját (ártatlan) önképét védi. A szakértő nagyon nehezen tudja meg különböztetni, miről van szó valójában.

– Melyek azok az esetek, amelyekben „megáll” az igazságügyi szakértő tudománya?

– Ha az „emlékezethamisítás” szubjektíve nagyon átélt, akkor a személy előadása élményszerű lesz, mert a vizsgált személy valóságnak fogadja el az elmondottakat, úgy éli meg, hogy ő az „igazat” mondja. Itt véget ér a szakértő, sőt, a jog kompetenciája, ha objektív(?) bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, amelyekkel a materiális igazság bizonyítható, akkor a jogi igazság lép elő, amelynek alapja az, hogy csak azon alapulhat a cselekmény megítélése, ami a hatályos jogszabályoknak megfelelően bizonyítható.

Torzult emlékezet

Vannak olyan mentális zavarok, amelyeknek tünete, hogy a személynél valamilyen okból torzul az emlékek felidézése, elmondása. Mindezek alapján az igazságügyi szakértő csak meglehetősen korlátozott mértékben adhat segítséget az igazságszolgáltatásnak abban, hogy feltárja a történeti tényállást, vagyis bizonyítsa azt, hogy a valóságban mi is történt.

– A gyakorlatban hogyan zajlik egy ilyen eljárás?

– Felnőtt sértettel elmondatják, mi történt, a gyerekekkel bábozni, játszani szoktak. Aztán ott vannak a mindenféle pszichológiai tesztek, amelyeknek a megbízhatósága ugyan kérdéses, ám a magyar szakértői-bírói gyakorlatban sokkal inkább elfogadottabbak, mint tőlünk nyugatabbra. További probléma, hogy ha el is fogadjuk, hogy ezek a tesztek „kimutatják” a szexuális traumát, akkor sem mutatják ki, hogy az mikor történt pontosan, azt pedig végképp nem jelzik, hogy a megvádolt volt-e a zaklató vagy sem.