Állati
Pulai András: az ország lakosainak többsége elzavarná Orbánt
Az országgyűlési választásról, az ellenzéki pártok együttműködéséről és a kormányváltás esélyeiről nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója.
Innen már csak lefelé vezet út
A szakember szerint a Fidesz elérte a növekedési maximumát, a kérdés az, milyen sikerrel mozgósít:
„Nem hiszem, hogy igaz az a hipotézis, hogy pár százezer kormányt marasztaló bizonytalan hajlandó a Fideszre szavazni, csak most éppen nem vállalja fel a pártpreferenciáját. Mi oka lenne ennek a tömegnek titkolódzni?” Úgy tapasztalja, hogy a kormánypárti szimpatizánsok negyede-harmada elégedetlen azzal, amit a Fidesz művel kormányzás címén:
„Ami az ellenzék talán legnagyobb lehetősége: ha sikerül elbizonytalanítani a rezsim támogatóit, akkor érdemi részük marad otthon.” … „a fideszesek egy része is passzivitásba süllyedhet, és akkor megfordul a mondás: az alacsony részvétel az ellenzéknek kedvez. Persze csak ha ők a sajátjaikat hatékonyan tudják bemozdítani.”
Pulai úgy látja, hogy a menekültezés, sorosozás, CEU-zás legfeljebb a tábor egyben tartására jó, ennek köszönhető például, hogy a fideszes elégedetlenek még nem hagyták ott pártjukat, ők még nem kormányváltás pártiak
„Nem vitás, hogy a gyűlöletkommunikáció roncsolja a társadalom szövetét, össznépi hisztit gerjeszt, de a politikai preferenciát nem változtatja meg, a Fidesz támogatói körén kívül semmiképp.” … ” Nem vitás, soha sem szabad alábecsülni az osztogató politika sikerét, de tekintve, hogy a Fidesz elérte maximumát a különböző pluszpénzek olyan embereknél landolnak, akik elégedetlenek a rezsimmel. Így korántsem biztos, hogy „némi pénzzel” megvásárolható a pártszimpátiájuk.”
Az elemző a V18-ról
Pulai Helyesnek tartja, hogy a most alakult V18 nem a pártokhoz, hanem közvetlenül a választókhoz fordul. Saját eszközeivel felerősíti, illetve tolmácsolja azt az igényt, hogy a választók összefogást akarnak:
„És ennek a szólásnak, felerősített igénynek súlya van, – hiszen amennyiben olyan helyzet alakul ki, hogy a baloldalnak esélye lehet a győzelemre, akkor a legtöbb ellenzéki párt tagsága hajlandó átszavazni más formáció jelöltjére, például az LMP-s szimpatizánsok esetében akár kétharmaduk is hajlandó így cselekedni.”
Minden mérésük azt mutatja, hogy a rendszerváltás óta először állt elő olyan helyzet, hogy a kormányváltás hangulata erősebb, mint a pártpreferencia, a pártlojalitás:
„Ennek köszönhető többek között, hogy a baloldallal és az MSZP- vel kapcsolatos ellenérzések felengedni látszanak.” Hozzátette,az összefogás ennek ellenére azért nem jött még létre:
„Mert a demokratikus ellenzék egyes pártjainak még mindig fontosabb az egyéni érdek, mint a közösségi.”
