Tegnap este a Jászai Mari téren egy, a fotóportréjának másolatával itt-ott felragasztott kisteherautó platójáról maga Puzsér Róbert szónokolt – a mellette álló kampányembere kérdéseire válaszolva – igen harsányan és újra meg újra saját szavait ismételve, igen-igen hosszan a legalább két tucatnyi egybegyűltnek.
Egyszavas válaszra várva
Amikor a kampányembere kérdésbe ágyazottan, a hidegre utalva jelezte, hogy a műsornak hamarost vége lesz, én kérdeztem meg jó hangosan:
– Szabad-e kérdezni?
Mire a samesz az alábbi szavakkal lenyújtotta nekem a mikrofonját:
– Tessék, tisztelt uram, kérdezzen!
– Akarja-e – néztem fel Puzsérra –, akarja-e ön, hogy ne Tarlós legyen a főpolgármester?
– Én hosszabb időben gondolkodom…
– Nekem annyi időm nincs. Igen, vagy nem?
Megint beszélni kezdett, de félbeszakítottam: – Egyszavas választ kérek! Igen, vagy nem?
– Blablabla…
Erre csaknem olyan harsányan, mint ő, belekiáltottam a mikrofonba:
– Igen, vagy nem?!
– Igen.
Puzsér logikája szerint…
– Akkor ne induljon a választáson – mondtam még, és a mikronfont visszaadva, hátrébb léptem, a többiek közé.
– Öreg kommunista – szólt valaki rám nézve, hangosan.
– Nem, nem az, nem kommunista az úr – válaszolt neki a kérdező a platón, pedig nem ismert ő sem.
Még hallottam Puzsér hangját, amint arról győzködi a közönségét: tévedés azt hinni, hogy amennyiben visszalépne, a potenciális rá szavazók az ellenzék közös jelöltjére adnák a voksukat, de már távolodtam…
Aczél Gábor