Szobrot már gyaláznak – mi (ki) következik?

Az orbáni gyűlöletkeltés, amit regnálása alatt folyamatosan sulykolt és teszi továbbra is, úgy tűnik, beérik. Ma egy „kis szoborgyalázás”, de mi lesz holnap?

Pénteki áldozat: Károlyi Mihály szobra

Vörös festékkel öntötték le Siófokon Károlyi Mihály Budapestről kitelepített szobrát.

„MAGYARORSZÁG, VIGYÁZZ! Leöntötték. Vörös festékkel. Siófokon: Károlyi Mihály Budapestről kitelepített szobrát. Tegnap.

Istentelenség, hazaárulás, nemzettagadás...

Akár leönthették volna tegnapelőtt is.

Vagy holnap. Már ez is benne van a pakliban. Most még csak a szobrokat gyalázzák. Írókat, költőket, énekeseket száműznek a köznyelvből, a köztudatból. Szabad kezet kaptak.

Nemcsak a Vértanúk terére tértek vissza az „ordas eszmék”.

„Európa vigyázz! –

írta Thomas Mann. Magyarország, vigyázz!”

Károlyi Mihály

Nagykárolyi Károlyi Mihály Ádám György Miklós (Budapest, 1875. március 4. – Vence, Franciaország, 1955. március 19.) politikus, miniszterelnök, az első magyar köztársasági elnök, emigráns baloldali, a második világháború után rövid ideig követ. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök unokatestvére konzervatív arisztokratából vált radikális demokratává és ellenzéki politikusként a Monarchiában fennálló rendszer kérlelhetetlen kritikusává, majd az őszirózsás forradalom és az első magyar polgári demokrácia vezetőjévé, emigrációba vonulva pedig a kisantant, majd a sztálinista Szovjetunió munkatársává. A második világháború után több évtizedes emigrációból hazatérve rövid ideig párizsi követ volt, de 1949-ben Rajk László letartóztatásának hatására ismét emigrációba vonult. Bírálói „vörös grófként” szokták emlegetni. A Horthy-korszak idején Franciaországban, majd 1949-től haláláig szintén francia emigrációban élt.

Politikai tevékenységének megítélése végletesen ellentmondásos, bár abban általános az egyetértés, hogy gyenge kezű, kudarcos vezető volt. Ezen túl azonban a Horthy-korszakban benne találták meg Trianon egyik fő okozóját, hazaárulóként ítélték el, míg a másik oldalon azt az államférfit tisztelték benne, aki felismerte, hogy a Monarchia vezetőinek bűnös háborús politikája Magyarországot az első világháborús katasztrófába sodorja, és a maga módján megpróbált tenni ez ellen. Megítélésének ezek az ellentmondásai a 21. század elején is tovább élnek a magyar belpolitika különböző oldalai között.

Gábor György: A reinkarnációs szeánszhoz a „történelmi egyházak” asszisztáltak