Hegedűs D. Géza: Aki hatalmi helyzetben visszaél a szavakkal, az a hatalommal él vissza

Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, egyetemi docens, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektor helyettese, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke. A Vígszínház tagjával készített interjút szemlézzük.

Az új helyzet rapid döntéseket kíván

A színész úgy hiszi, nem mostani gondolat, hogy az orbáni államnak nagyobb befolyása legyen a színházak adminisztratív irányításában. Kitért arra, három éve, a debreceni országos színházi évadnyitón, az egyik kultúráért felelős politikus mindezt nyilvánosan meg is fogalmazta:

„Nyilván erősen gyorsította ezt a döntést az október 13-i önkormányzati választás eredménye. Ez a törvénymódosítási projekt készen volt, csak meg kellett nyomni a gombot. A főváros előző főpolgármesterét korábban nem akarták előnytelen pozícióba hozni, de az új helyzet rapid döntést indukált.”

A művész kitért arra, hogy Gothár Pétert a közös munkák során fantasztikus érzékenységű, zseniális rendezőnek ismerte meg. Az összetartozásuk mindig egy-egy művészi munka inspirációja alapján történt. Aztán a köztes időkben nem volt közöttük szoros kapcsolata. A kormány által imamalomként hangoztatott „zaklató színház” kitételről igen markáns álláspontja van:

„Nem is értem, mit jelent ez a szó. Gúnyt űz a magyar nyelvből. Egy nagyobb színházban dolgozik körülbelül 350 ember, nők és férfiak. És van, mondjuk 350 ezer nézője ennek a nagy színháznak évadonként. Ez a sok-sok csodálatos ember, külön-külön és együtt – alkotók, műszakiak, adminisztrátorok, és a nézők –, A SZÍNHÁZ. De ki itt a zaklató? Ezt a gyalázatot, a nézők és a támadott társulatok nevében is határozottan visszautasítom. Aki hatalmi helyzetben visszaél a szavakkal, az a hatalommal él vissza.”

A színház képes arra, hogy megváltoztassa a közönség fantáziáját

A művésznek a színház az egy láthatatlan szellempalota, nem csupán egy épület. Egymást követő, egymást felnevelő nemzedékek együttműködéséből épül, gyarapszik, gazdagszik, újul meg, válik közönsége által belakhatóvá, és így lesz őrzője, éltetője, tehetséges működtetője a nyelvnek, szellemnek, képzeletnek:

„A színház képes arra, hogy megváltoztassa a közönség fantáziáját, ráébresztve arra, hogy az emberlét lényege a polifónia, a másságunkban rejlő többszólamúság. Minden művészi, tudományos jelenség hiperérzékeny. Pillanatok alatt le lehet rombolni. A Katona József Színház óriási hagyománnyal bíró, csodálatos, szabad szellemi műhely. Kultúránk ékköve.”

A Gothár ügy kapcsán úgy véli, Máté Gábor igazgató döntéseit a jogszerűség és az emberi méltóság figyelembevétele, és tisztelete mentén hozta meg. Európa egyik legjobb színházának tartja a Katonát. Egy elítélendő emberi tett nyomán nem lehet egy ilyen intézményt veszélybe sodorni, megsemmisítésére törni. Ezért ment ki maga is a Madách téri tüntetésre:

„Aznap este héttől a Várkertben verseket mondtam volna Borbély Alexandrával és Nagy Ervinnel. Megkértük a közönséget, hogy fél órával később kezdhessünk. Elmentünk a Madách térre hárman, ott voltunk több mint tízezren, aztán visszamentünk a Várkertbe. A nézősereg megvárt minket, és amikor felmentünk a színpadra, a szolidaritás jeleként megtapsolt bennünket. Tudták, hogy a sorsunk a tét.”

Hegedűs D. Géza, Weöres Sándor gondolatait ajánlja azoknak a figyelmébe, akik a színházi élet „karácsonyi ajándékát” kodifikálták :

„Mindegyik rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentőjének, és a többit kultúra rombolónak. De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott negatív idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz, intézkedés-garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása; és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan ember-, nép-, közösségmentésnek…A kultúra, sztatikus, nyugodt, nem intézményesíthető; az izgő-mozgó mai ember minél többet ugrál körülötte, annál jobban széttapossa…mennél inkább „menti és védi”, annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak védelmére.”

/Az interjú teljes terjedelmében a Népszava 2019. december 20.-ai számában olvasható el./

Hegedűs D. Géza : Nem lehet, nem szabad hallgatni