Rékasi Zsigmond: hétszentség, hogy nem vagyok hajlandó félelemben élni. Nem leszek áldozat!

Tegnap este 20 óra 20 perckor jöttem ki a Széll Kálmán téri 2-es metróból. Egy lány sikítására kaptam fel a fejem; „Ne! Hagyjál már, takarodj!” Azonnal a hang irányába siettem. Bandába verődött 4-5 cigány fiút láttam, akik közül az egyik a karja alá fogta a lány fejét és a hasát ütötte.

Elhatároztam, hogy szétkergetem az összeset,

és lesz ami lesz, amelyiket érem azt ütöm. Ilyet nem hogy egy nővel, de senkivel nem tehetnek. Ahogy közelebb értem egy másik lány fordult oda hozzám, akit közrefogott két srác. Én nem szoktam így beszélni, de a hitelesség miatt pontosan idézem. Így szólt;

„Mi a f*szt bámulsz?! Kopasz g*ci k*rva! Húzz a k*rva anyádba!”

Mivel az összes kanja rám szegeződött, szerencsére az addig bántalmazott lány elfutott – megmenekült. Én magam teljesen leblokkoltam. Nem szoktam meg, hogy így beszél hozzám egy ember, akinek az égadta világon nem ártottam életem során. Beletörődtem, hogy ezek már csak ilyen emberek lesznek, és azért meg senkinek nem verem be az arcát, mert „csúnyát mondott”. Sarkon fordultam, és elmentem a buszom felé, miközben tovább szidalmazták édesanyámat.

Ezzel párhuzamosan szállt le a villamosról,

és mielőtt Budakeszi felé vettük az irányt, elmentünk a még ott lévő Sparba bevásárolni. Már sajnos nem kevésszer ordítottak velem így az ilyen emberek – negyed órával előtte két másik cigány srác küldött el az édes anyámba a Keleti pályaudvar metró aluljárójában, és amikor eléggé feltüzelték egymást (annak ellenére, hogy egy szót nem szóltam hozzájuk) megindultak felém. Hozzájuk elég volt elővenni a gázsprét, egyből más zaklatnivaló után néztek… A kedvesem is megszokta, hogy ilyenkor befeszülök, és folyamatosan a körülöttünk lévőket pásztázom, nehogy baj érjen minket. 10 perc alatt letudtuk a vásárlást, mindeközben elmeséltem a páromnak a történteket. Mit sem sejtve mentünk a buszhoz.

Ekkor láttuk meg, hogy a két cigány banda összeverődött, és kerestek engem

Az addigra 7-8 fős csoport egyike rám mutatott,

„Ott van! Ott a kopasz k*rva!”.

A kedvesemet áttereltem a másik oldalamra, és azonnal odasiettünk a buszunkhoz. Pontosan tudtam, hogy 7-8 olyan patkány, aki nyilvános helyen rátámad és megver egy védtelen nőt, az az én szerelmemet minden további nélkül bántani fogja. Semmi kétségem nem volt afelől, hogyha nem érünk fel a buszra, akkor verekedés lesz, mert az szent, hogy nem hagyom az ilyen férgeknek, hogy bántsák a kedvesemet. Komolyabb célszerszámért nyúltam – mindeközben meg voltunk pakolva az imént vásárolt élelmiszerekkel.

Az ordibáló banda fele átszaladt egy induló villamos előtt, a másik fele nem volt ilyen bátor

Szerencsére sikerült felmenekülnünk a buszra, köszöntöttük a buszsofőrt, aztán leültünk. A busz nem indult, így beértek minket a kanok. Ledobtam mindent, és védőfalként felálltam a párom és a horda közé. Ő egyből szólt;

„Kicsim ülj le, ne nézz rájuk, az csak hergeli az ilyet!”

Erre hangosan válaszoltam;

„Nem akarok ülve fogadni hét verekedő cigányt.”

Mindeközben kintről ordítottak;

„Gyere ki kopasz k*rva! Gyere b*szd meg!”

Senkinek nem kívánom azt a megvető, haragos bámulást, amit a többi utastól kaptam

Egy srácnak elmondtam, hogy már vertek egy lányt, közbe akartam lépni, és azóta keresnek. Ő beállt az egyik ajtóba fogadni őket, így azon ritka esetek egyike állt fel, amikor nem egyedül áll szembe az ember egy ilyen haragtól fűtött primitív csürhével. Szerencsére a buszsofőr felismerte a helyzetet, és mielőtt nagyobb lett volna a baj, elindult.