Magyarország államformája: klánállam

A greenwichi és a loughboroughi egyetem kutatói magyar üzletemberek tucatjaival – magyar nagyvállalatok 22 felsővezetőjével, külföldi cégek 27 topmenedzserével és még 11 megfigyelővel – folytattak anonim mélyinterjúkat, amiben arra keresték a választ, hogy hogyan látják a döntéshozók a magyar állam és az üzleti szféra viszonyát. A végső következtetés Klánállam

Klánállam

Lehangoló képet fest az üzleti szféra és a magyar állam viszonyáról Sallai Dorottya és Gerhard Schnyder közös kutatása. A tanulmány  megállapítja, hogy Magyarországon klánállam alakult ki. Ez azt jelenti, hogy egy szűk elit gyarmatosította az államapparátust, amit aztán eszközként használ fel saját céljai elérésére.

„A helyzet, amikor a gazdasági és a politikai szféra el van választva egymástól, és korrupt kapcsolatban áll egymással – ennek vége. Már nem ez a helyzet. Ma már ez a két szféra egy és ugyanaz. Senki nem jöhet be ebbe a rendszerbe kívülről.”

„Manapság az emberek szívében ott lappang a félelem a központi hatóságoktól. Elvehetnek akármit, bármit megtehetnek.”

A cégvezetők valósággal rettegnek, és olyan dolgokat tesznek a megváltozott körülmények között, amikre korábban nem is gondoltak volna.

„Olyan döntéseket hozol, amiket stabil környezetben nem tennél. Munkát adok ennek az embernek, pénzt annak az embernek… csak hagyjanak békén! Könnyen fenyegetik vagy zsarolják az embereket.”

Cég felvásárolás dömping maffiamódszerekkel 

A kutatók szerint a magyar állam 2010-es évekbeli gazdasági visszacsúszása három olyan technikában csúcsosodott ki, amelyek segítségével az állam, vagy az állam igénybevételével egyes magánszereplők a saját akaratuk alá rendelik a magángazdaságot.

• Jogi és szabályozási változtatások: a feltételek jól meghatározható érdekeltek számára kedvező, mások számára hátrányos változtatása meglévő, szabályozott piacokon.
• (Újra)államosítások: az állam valójában nem egy fejlesztési koncepció keretében, hanem az államot irányító csoport hatalmának kiterjesztése érdekében vásárol (vissza) vállalatokat vagy vagyonelemeket, amiket aztán esetenként alacsony áron újra magánkézbe juttat.
• Kényszerített kivásárlások: politikához közeli szereplők cégeket vagy szektorokat szereznek meg zsarolással. A szerzők itt utalnak az oroszországi rejdersztvo (zsákmányszerzés) gyakorlatára.

„Én úgy látom, hogy Magyarországon nem az állam vetélkedik a magáncégekkel, hanem magánemberek vetélkednek egymással az állam infrastruktúráját felhasználva. Ma már fejlettebb rendszerben irányítják a politikusok a gazdaságot; már nincs szükségük pénzesdobozokra. Egyszerűen csak senki másnak nem adnak állami megrendeléseket, mint a saját, kivételezett cégeiknek.”

„Amit csinálnak, az nem politikai, hanem gazdasági profitszerzés. Az elit egy része azt gondolja, rá kell tenniük a kezüket néhány szektorra, mert azok nyereségesek. (…) Az állam mögött személyes és céges érdekek vannak.”

Sallai és Schnyder szerint Magyarországon ma már nem csak arról van szó, hogy magán érdekcsoportok megszállták az államot (ez a sokat emlegetett state caputre), ilyen ugyanis inkább gyengébb, védekezésre képtelen államokkal szokott megtörténni. Precízebb meghatározásuk szerint egy klánra emlékeztető, szűk elit belülről gyarmatosította a magyar államapparátust, hogy aztán eszközként használja fel azt saját céljaira. A visszacsúszást a demokrácia szélére, vagy azon is túl, tehát éppen hogy az erős és hozzáértő bürokrácia teszi lehetővé, ez a fő eszköz.

A teljes cikk itt olvasható.

(forrás: g7.24.hu)

Freedom House: az unió legkevésbé demokratikus országa Orbáné