Tech - Tudomány
A Coandă-hatás
A Coandă-effektus egy áramlástani fizikai jelenség, mely Henri Coandă román aerodinamikai úttörő nevéhez köthető, aki felfedezte azt, hogy a környezetéhez képest nagyobb sebességű folyadék- vagy gázsugár követi a közeli konvex felületet is, szinte hozzátapad a felülethez.
134 éve, 1886. június 7-én született Henri Coandă feltaláló több mint 250 szabadalom benyújtója, amelyek közül 33 saját kutatáson alapult.
Coandă dolgozott a katonai repülőgépek hátrasiklás nélküli lövegén, egy tengervíz-sótalanító eljáráson, továbbá az „aerotubeexpres” elvének kidolgozója (amelynek segítségével egy szállítóeszköz akár 500 km/h sebességet is elérhet).
A Jászvásári Katonai Líceumban tanult, ahol többek közt Garabet Ibrăileanu író és A. D. Xenopol történész-filozófus voltak a tanárai.
1905-ben már egy sugárhajtású repülőgépet tervezett a román hadsereg számára
Belgiumban, a Liège-i Montefiore Intézetben végezte felsőfokú tanulmányait, 1908-ban visszatér Romániába ahol aktív tisztként szolgál a Második Tűzezredben.
Hadseregből való távozása után egy hosszú autóutat tett meg Iszfahán–Teherán–Tibet vonalon, majd ezt követően Franciaországba ment az akkor induló École Nationale Superieure d’Ingenieurs en Construction Aéronautique-ba, ahol a repülésmérnöki osztály vezetőjévé vált.
Henri Coandă
Később Gustave Eiffel mérnöki irodájában is alkalmazták, ahonnan jelentős segítséget kapott az első saját fejlesztésű sugárhajtású gépe, a Coandă–1910 megépítéséhez, amelyet a második Nemzetközi Aeronautikai Szalonban mutattak be Párizsban.
A gép egy négyhengeres szelepmotort használt egy forgódugattyús kompresszor működtetéséhez, amelynek célja az volt, hogy meghajtsa a járművet egy elülső szívó és egy hátsó levegő-kiáramoltató együttes alkalmazásával, légcsavar használata nélkül.
A Coandă-hatás fontos szerepet játszik a repülőgépek tervezésekor, ugyanis a szárny felett elhaladó levegő a Föld fele irányítható, így további aerodinamikai felhajtóerőt okoz.
1934-ben megkapta a Coandă-hatás francia szabadalmát. Az 1930-as években tervezte meg lemez formájú járművét, amit Aerodina Lenticulara-nak, magyarul „repülő csészalj”-nak nevezett el. A gép elviekben magas nyomású gázokat áramoltatott volna egy kör alakú nyíláson.
Egy sugárhajtómű megnöveli a határrétegben a légáramlat sebességét, megnövelve a repülőgép felhajtóerejét is. Coandă munkáját követve John Frost repülőgéptervező, az Avro Canada alkalmazottja is tanulmányozta a jelenséget, és egy légpárnás hajószerű repülőgépeket tervezett.
Frost terveiből csak egyet valósítottak meg: a VZ-9 Avrocart
VZ-9 Avrocar
„Ezek a mai repülőgépek nem többek papír gyermekjátékok tökéletesített változatainál. Véleményem szerint egy teljesen más repülési mechanizmust kellene kikutatnunk, ami más repülő elveken alapszik. Úgy gondolom, hogy a jövő repülőgépei függőlegesen fognak fel és leszállni, repülni viszont hagyományos módon fognak. Ezeknek a jövőbeli repülő szerkezeteknek nem fog kelleni mozgó alkatrész. Az ötlet a ciklonok hatalmas erejéből jött.”
Az Egyesült Királyságban a Bristol repülőgép-vállalatnál dolgozott, majd Amerikában az United States Corporation-nél. 1969-ben tér vissza véglegesen hazájába, ahol az INCREST (Tudományos és Technikai Kutatóintézet) igazgatója lesz.
A mérnök, repüléstani úttörő és felfedező Henri Coandă többek közt a londoni Royal Aeronautical Society és a Román Akadémia rendes tagja volt, valamint a Bukaresti Műszaki Egyetem doctor honoris causa címét is birtokolta.
Forrás: Budapesti Román Kulturális Intézet – ICR Budapesta
