A jogvégzett Kocsis Máté rátalált a gondolatbűn fogalmára és az azt üldöző gondolatrendőrségre

Csurka István valamikor a hetvenes évek közepén a Magyar Nemzetben megjelent tárcájában egy bankrablásról ír. Arról, hogy Közértbe menve minden alkalommal a XII. kerületi OTP mellett vezetett el az útja, ahol rendszeresen megfigyelhette a pénzszállítás folyamatát.

„Namármost ez a látvány következetesen mindig ugyanazt a gondolatot ébreszti fel a lelkemben: Fegyverbe! Lerohanni! Legalább két láda anyaggal elinalni!…”

Csurka István most komoly börtönbüntetésre számíthatna

attól a Kocsis Mátétól, aki épp az ő szárnyai alatt kezdte meg politikai karrierjét, a MIÉP ifjúsági szervezetének lelkes tagjaként, Csurka nagy rajongójaként. De persze Csurkáról, az íróról mit sem tud, talán nem is tudott soha semmit, legfeljebb csak politikai táltossága és dühödt antiszemita írásai kelhetették fel a figyelmét.

Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán végzett,

majd ugyanott önkormányzati jogot oktató Kocsis Máté ma azt találta mondani a Kossuth rádió Vasárnapi újság c. műsorában a Kaleta-ügy kapcsán, hogy

„a pedofil bűncselekmények azok, ahol önmagában a gondolat is büntetendő kellene, hogy legyen.”

A gondolat is büntetendő kellene, hogy legyen. Ha most írta volna Kocsis atyai mestere, Csurka a fenti tárcát az OTP gondolati kifosztásáról, a jogvégzett Kocsistól már azonnal láncra verve börtönbe került volna. Esetleg gályarabságra. De minimum egy kalodába a Lendvai utcában.

A jogvégzett Kocsis

Akinek érzékelhetően még a római jog alapjait sem sikerült elsajátítania. Azt, hogy „de internis non iudicat praetor”, vagyis hogy belső magatartásról nem lehet törvényes ítéletet mondani.

Talán, ha több időt töltött volna az egyetemen és kicsikével kevesebbet a MIÉP ifjúsági neveldéjében…

Viszont zsigeri alapon, mondhatni puszta Fideszes ösztönöktől vezérelve rátalált a thoughtcrime (gondolatbűn) fogalmára és az azt üldöző Thought Police-ra, vagyis a gondolatrendőrségre. Orwell disztópiájában ez még az írói fantázia terméke volt, Kocsis Máté és a Fidesz valóságában viszont ugyanez lassan politikai realitássá válik. Kocsis mindenesetre jó helyen kutakodik.

Ezzel az erővel persze el lehetne ítélni mindenkit:

a Biblia szerzőjét (akárki is legyen az) és Kafkát, Shakespeare-t és Dosztojevszkijt, az összes választót, aki a Fidesz ellen szavaz, s persze engem, mint többszörösen büntetett előéletű, előre megfontolt szándékú, különös kegyetlenségű, halmozottan ellenzéki gondolatbűnözőt.

Az a legnagyobb baj, hogy ez a Kocsis Máté érzékelhetően már napok óta valami hatalmas dolgot akar mondani Kaleta-ügyben, hogy beszakadjon attól az asztal. Az igazán piti figurák azzal vélik kompenzálni a tudat alatt minden bizonnyal saját maguk által is érzett kicsinységüket, hogy nagy dolgokkal próbálnak dobálózni.

Kocsisnak most sikerült: egy egész betontömböt hajított saját képibe.

(És tisztelettel kéretik, hogy a kommentek ne a Kaleta-ügyre reflektáljanak, mert egyáltalán nem arról írtam, hanem valami egészen másról! Köszönöm szépen!)

Forrás

Kocsis Máté tovább cincálja Karácsony Gergelyt - az eset, amikor a pártvakság felülírja a józan észt

Hadházy: mit csinálna Kocsis Máté, ha nem tudna többé a politikából élni?