Blogbazár
A mindenhez (is) értő Demeter Szilárd egy igazán pökhendi és nagyképű FB posztja
Most éppen az 1973-ban alapított Móricz-ösztöndíj várható, Demeter Szilárd féle elosztása okán, aggódik a szakma, és tegyük hozzá az előzmények és az elmúlt tíz év ismeretében úgy véljük nem alaptalanul. Orbán legújabb mindentudója ahelyett azonban, hogy megnyugtatná a kedélyeket, közösségi oldalán még hergeli is azokat. Íme a tanulságos poszt betű híven.
Demeter bejegyzése
„Mivel a könnyűzene miatt nem tudok teljesen kikapcsolni – készítjük elő a klubpályázatokat -, néha ránézek a leveleimre. Ma rendes mail-özön fogadott, a Szépírók Társaságának levlistájából küldtek válogatást. Megy ott a hisztike a Móricz-ösztöndíj kapcsán.
Még mielőtt belehergelnék magukat valami abszurd konteóba, a magam részéről ennyit tudok mondani:
1. Hogy a Móricz-öszöntdíjat (mellette a Babits- és Örkény-ösztöndíjakat) a MaNK-ból át fogják tenni a PIM-be, már a 2019-es PIM-re vonatkozó kormányhatározat tartalmazta. 2020 nyarára ért ide, az adminisztráció malmai lassan őrölnek, meg közben azért befigyelt egy világjárvány is, miegyéb.
2. Így mivel féléves időtartamra tudtuk kiírni az idei ösztöndíjakat, ezért úgy döntöttünk, hogy megduplázzuk az ösztöndíjasok számát az erre biztosított forrás függvényében.
3. A Móricz-kuratóriumba a nagyobb írószakmai szervezetek delegáltak tagokat (mindenki egyet). Három ilyent ismerek Magyarországon: Magyar Írószövetség, Fiatal Írók Szervezete, Szépírók Társasága. Biztosan van még kicsimillió, de a Térey-kuratórium működésekor szerzett tapasztalataim alapján nem akartam szaporítani a kurátorok számát, mert akkoriban számomra elég világosan kiderült, hogy a több kurátor nem eredményez föltétlenül bölcsebb döntést. + MMA + Digitális Irodalmi Akadémia + Petőfi Irodalmi Ügynökség (utóbbi kettőnek a feladata építeni a nyerteseket, lehetőségekhez juttatni stb.)
4. A Móricz-kuratórium a pályázatok elolvasása után a döntéshozatal napján megkeresett. Az egyhangú szakmai véleményük az volt, hogy nincs elegendő megfelelő minőségű pályázat (igen, bizony, mind a FISZ, mind a Szépírók delegáltja ezen a véleményen volt). A minőség biztosítása érdekében ők nem osztanák ki az összes ösztöndíjat. Erre én annyit válaszoltam, hogy ha – majd, az akkor már előrelátott hisztike idején – meg tudják védeni a döntéseiket, akkor részemről a fáklyásmenet, kifejezetten támogatom, hogy az irodalmi ösztöndíjak tolódjanak el a minőségelvűség irányába. Azzal aláírtam a javasolt ösztöndíjasok listáját, mai napig nem tudom, ki kapta meg, és ki nem.
Most egy dolgot tudok tenni: ha a sikertelenül pályázók hozzájárulnak, semmi akadályát nem látom annak, hogy nyilvánosságra hozzuk a pályázataikat, és akkor bárki képet nyerhet arról, hogy mennyire volt megalapozott a szakmai kuratórium döntése. Amennyiben a tágabb szakma, a nép hangja, a biciklis futárok egyesülete stb. meggyőző módon felül tudja írni az írószervezetek delegáltjainak döntését, úgy természetesen a maradék ösztöndíjakra is szerződést kötünk, egyben felkérjük a t. írószakmai szervezeteket, hogy delegáljanak olyan kurátorokat, akiknek az értékítéletében megbíznak.
Oszt’ csókolom.”
Abba kérdésbe most ne is merüljünk el, hogy ki adhatta ki a belsőlevelezést, pedig alighanem márcsak az önvédelem okán is fontos lenne tudni, ki lehetett.
