Banánköztársaság
Észnél kellett lenni: a pisztolyos KB-tag olyan ortodox volt, hogy majd eltört — Lapzsemle
Heti lapzsemle. Szenzációs részletek a magyar rendszerváltás történetéről, Németh Miklós miniszterelnöktől… Arra számítottam, hogy bombaként robban, de úgy látom, nagy csönd fogadta Szénási Sándor különleges klubrádiós sorozatának parádés befejezését. Az 1988-89-90-es folyamatok egyik főszereplőjével, Németh Miklós miniszterelnökkel készített kétrészes beszélgetés (1. rész; és 2. rész)
zárta a „Szabadság, elvtársak!” című sorozatot. A 2019 tavaszán kezdődött sorozat jóval több mint félszáz fontos tanú szempontjából dolgozta fel a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás történetét.
Kemény állítások, forráskritikával
Németh Miklós kétségtelenül a legfontosabb szereplők egyike volt a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján. A klubrádiós beszélgetésben három évtized múltán nyoma sincs politikusi köntörfalazásnak, mindvégig nagyon súlyos és nagyon izgalmas állításokat hallhattunk. Egy nagy interjú persze nem azonos a cáfolhatatlan forrásközléssel. Az érintettek egy része már nem szólalhat meg. Más, élő szereplőknek meglehet a saját verziójuk. Németh Miklós, bármilyen meggyőző, csak egyike volt a sokszereplős játszmának, ezért amit elmondott, nem vehetjük száz százalékig cáfolhatatlan ténynek, de nem érthető a teljes érdektelenség, ami a körülbelül másfél órás beszélgetést övezi.
E heti szemlémben a gazdag anyagból mazsolázok.
Grósz és a szükségállapot
A rendszerváltás miniszterelnöke részletesen felidézte, hogy a nyolcvanas években óriási adósságteher alatt nyögő Magyar Népköztársaság a csőd szélén táncolt. Ennek fényében különösen durva volt, hogy 1989 tavaszán egy elképesztő tudósítást látott az esti TV Híradóban. Grósz aznap a KISZ kongresszusán szólalt fel, és ott arról beszélt, hogy ő „Németh Miklós miniszterelnökkel egyetértésben” a „gazdasági szükségállapot” bevezetését fontolgatja. Németh azonnal betelefonált a híradóba, és kérte, hogy az élő műsorban azonnal tegyék közzé a cáfolatát. „Ha ezt nem tettem volna meg, másnap Magyarország belezuhan a gödörbe” — mondta Németh Miklós.
A hírhedt poloskák
Németh Miklós arról az időszakról, amikor Nagy Imre újratemetését készítették elő, elmondta, hogy a tárgyalások feltűnően nehézkesen haladtak, ezért Vásárhelyi Miklós Nyers Rezső közvetítését kérte. Nyers pedig hozzá, Németh Miklóshoz fordult, azzal, hogy „fogadd már őket, sehogy sem jutnak előre”. A miniszterelnök ezután tárgyalni kezdett a Történelmi Igazságtétel Bizottsága küldöttségével, többször találkoztak. Grósz pedig, akivel már nem volt közvetlen kommunikáció, olyan bizottsági üléseken, ahol Németh is részt vett, többször célozgatott ezekre a tárgyalásokra. Németh Miklós ezután behívta szakértőit, hogy derítsék ki, honnan tud erről Grósz? Katonai szakértők segítségével vizsgálták meg az irodákat, meg is találták a lehallgatókészülékeket. „Mit csináljunk ezekkel?” Németh Miklós döntött: hagyjuk a helyükön, hadd hallgatózzanak. A bizalmas megbeszéléseiket azonban ezután a Károlyi-szobor körül sétálva szervezték meg…
Ezt azért nem gondoltam volna! Miért, mit csináltunk?
Ismerős történet: a hatalom figyelmeztetés nélkül lőtt. 1987., ekkor Németh Miklós még az MSZMP gazdaságpolitikai vezetésében dolgozott. A nyolcvanas években a Pénzügyminisztérium kutatóhelye, a Pénzügykutatási Intézet a rendszer alapkérdéseit feszegető, leghaladóbb reformgondolkodás központja volt. „Érthető módon” a balosok kiemelt célpontja. Vezetője a nagy tekintélyű Hagelmayer István volt, munkatársai között olyan kiváló közgazdászok, mint Lengyel László, Antal László, Csillag István és mások. 1987-ben egy alkalommal Hagelmayer bejelentkezett Németh-hez, az asztalra csapta a párttagkönyvét, azzal a mondattal „Ezt azért nem gondoltam volna!” „Mit?” „Amit csináltatok!” „Ki?” Azonnal átmentek Németh Miklós főnökéhez, Havasi Ferenchez (akire Németh mint szakmailag súlytalan, de jószándékú, tisztességes emberre emlékezett), aki megerősítette: őket ebből teljesen kihagyták… Hagelmayer alig akarta elhinni, hogy a reformszellemű intézet váratlan felszámolásáról az MSZMP Gazdaságpolitikai Osztálya egyáltalán nem tudott.
Túlértelmezte…
Medgyessy Péter és a pénzügykutatók. A klubrádiós beszélgetésben Németh Miklós elmondta, amit a háttérről megtudott: Medgyessy Péter pénzügyminiszter egy vadászaton vett részt a Kádár-rezsim második emberével, Németh Károllyal és más balos pártvezetőkkel, ahol nagyon keményen beszéltek neki a Pénzügykutatási Intézetről. (Nyilván az 1986-os Fordulat és reform című tanulmányuk csapta ki a biztosítékot — T.T.) Németh Miklós szerint Medgyessy „túlértelmezte” azt, ami a vadászaton elhangzott, utasításnak vette, és hazatérve felszámolta a kutatóintézetet, igaz, azzal a kibúvóval, hogy helyette máshol igyekszik elhelyezést biztosítani a kutatóknak. Ehelyett azonban magáncégként, gazdasági szervezetek támogatásával alakult meg a máig működő Pénzügykutató Zrt. Németh Miklós hozzátette: ebben a megalakulásban, a szükséges források előteremtésében ő is bábáskodott. Ahogyan korábban a sajtószabadság ügyén nagyot lendítő, máig fontos szerepet játszó HVG hetilap megalapításánál is hasonló támogatást nyújtott.
Imre, miért nem szóltál?
Pozsgayról. Amikor a párt KB által1956 újraértékelésére felállított történész-bizottság elvégezte munkáját, Pozsgay nem várta be, hogy a bizottság jelentést tegyen a munkáról, hanem azonnal közzétette egy interjúban az új álláspontot: 56-ban „népfelkelés” volt. Sajátos módon nem Pozsgayhoz, hanem Németh Miklóshoz kezdtek áradni nagy tömegben a balosok pocskondiázó levelei és a visszaküldött párttagkönyvek. Németh megkérdezte Pozsgaytól, miért így csinálta, mire azt a választ kapta, hogy „mert megakadályoztad volna”. „Én?…”
Németh Miklós ma is úgy értékeli, hogy felelőtlen játék volt ez, senki sem tudhatta, hogy nem vezet-e a reformerők megbuktatásához és balos fordulathoz. Ez 89 eleje, hol vagyunk még a fontos lépésektől — emlékeztetett Németh Miklós.
A miniszterelnöknek azonnal reagálni kellett a helyzetre. Azt a megoldást választotta szakértőivel, hogy kiizzadnak egy nagyon óvatos közleményt, amely egyelőre nem feszíti tovább a húrt: abban a szellemben, hogy 56 másként indult, mint ahogyan végződött.
Balosok a KB-ban: olyan ortodox, majd eltört
Németh Miklós úgy látja: Pozsgay nem értette igazán a helyzetet. A lavírozás kényszerére másik példát is hozott a rendszerváltás miniszterelnöke a klubrádiós beszélgetésben: 89 tavaszán a „szocialista pluralizmusról” tárgyaló pártértekezleten olyan fából-vaskarika megoldás született, hogy a pluralizmus felé kell továbblépni, de az MSZMP „vezető szerepe” mellett. „Elképzelhetetlen, és nagy hiba lett volna, ha én akkor rendszerváltásról kezdtem volna beszélni” — emlékeztetett Németh Miklós. A KB-üléseken ott voltak a legkeményebb balosok. Köztük olyan is akadt, aki „olyan ortodox volt, hogy majd eltört”, a zsebében a revolverével…
(A teljes beszélgetés első része itt hallgatható meg.)
Gorbacsov a be nem avatkozásról
1989 márciusában Németh Miklós Gorbacsovval tárgyalt. A szovjet főtitkár a lenini utat, a NEP-korszakhoz való visszatérést emlegette, magyar partnere azonban úgy válaszolt: mi, magyarok ezen már túlléptünk, sok sikertelen kísérlet tapasztalatával. Itt már arról van szó, hogy Magyarországon belátható időn belül szabad választások lesznek, és az új kormány rákérdez majd a szovjet atomrakétákra Tótvázsony környékén, az itt állomásozó csapatokra, a családtagokkal együtt százezres tömegre, és még mi mindenre. Hogyan fog válaszolni erre a Szovjetunió?
Gorbacsov erre megismételte 1987-es kódolt nyilatkozatát, amelyből „csak a hülye nem értette”, hogy „nem érvényes a Brezsnyev-doktrína”. A 89 márciusi tárgyaláson Gorbacsov azt mondta Németh Miklósnak: amíg én ebben a székben ülök, nem ismétlődhet meg az 1956-os bevonulás.
Taktikázás a szorongatott helyzetben
A szovjet vezető helyzetére jellemző, hogy Németh Miklóstól garanciát kért, hogy ne kerüljön nyilvánosságra amiről beszéltek. Cserébe a magyar miniszterelnök gesztust kért. Gorbacsov egy tízezres nagyságrendű csapatkivonást vállalt. Mindketten tartották is magukat ehhez. A megállapodások betartásával kölcsönösen jelezték, hogy bízhatnak egymásban. A 89-es, sok szereplős nemzetközi és hazai játszmában a bizalomépítés és a megbízhatóság volt a legfontosabb. „Pozsgay ezt nem értette, ahogyan a reformkörös mozgalmat sem” — jegyezte meg Németh Miklós.
Grószra nyerget tett a Központi Bizottság
Grósz Károly egymás után követte el a súlyos hibákat — mondta Németh Miklós. — A Nagy Imrét KGB-s múlttal besározni próbáló, Moszkvából hozott dossziéival aratott kudarca után ő volt az, aki a szellemileg már szétesett, morálisan megtört Kádár Jánosért kocsit küldött, hogy megjelenhessen a KB ülésen és felszólaljon. A megrázó ülés után Németh Miklós azonnal kérte munkatársait, derítsék ki, mi történt. A szálak Grószhoz vezettek…
Emlékezetes volt a „gazdasági szükségállapottal” riogató nyilatkozata is, amelybe a miniszterelnököt is megpróbálta belekeverni. Ez a folyamatos aknamunka már a balosoknak is sok volt, erre született az a megoldás, hogy elnökséget hoznak létre Grósz gyámság alá helyezésére.
Miféle terveket szövögettek?
Az MSZMP 1989 októberi kongresszusára készülés idején véletlenül került a miniszterelnök kezébe egy készülő dokumentum, „a szükségállapot bevezetésének előkészítéséről”. A dokumentum jugoszláv mintákat követett. A szervezkedést meg kellett előzni. Ezért állt fel Németh Miklós a Parlamentben, hogy egy felszólalásában közzétegye: egyes politikai erők arra készülnek, hogy akár az energiahálózat megzavarásának eszközét bevetve fordítsák meg a reforrmfolyamatokat. Ezután a szovjet energiaellátás szempontjából fontos északi megyék pártvezetőinek találkozói megszűntek.
Elcseszett rendszerváltás
Németh Miklós a klubrádiós beszélgetésben a kerekasztaltárgyalásokról, az ellenzékkel folytatott egyeztetésekről is érdekes részleteket osztott meg. A legnagyobb súllyal arra emlékezett, hogy a szabad választásokhoz vezető átmenet elengedhetetlen lépéseit megtették, de amikor arra került volna a sor, hogy a — Németh Miklós által csodálattal emlegetett — spanyol Moncloa-paktumhoz mérhető átfogó alkut hozzanak létre arról, hogy milyen jövőt akarunk. Különösen tragikus következményekkel járt az elmúlt harminc évben a megállapodás elmaradása a szociális piacgazdaság intézményeiről, az oktatásról, az agrárpolitikáról, stb. Tölgyesy Péter elmondta Németh Miklósnak, hogy érti a szándékot, de az ellenzék mindenáron el akarja kerülni a kollaboráció látszatát.
Keményebb feltételt kellett volna szabni
Németh Miklós szemrehányást tesz magának, hogy a Moncloa-stílusú alku kérdésében nem volt kitartóbb. Úgy látja, hogy ki kellett volna használni az ő hivatali idejéből még hátralévő két évet a rendszerváltást előkészítő megállapodások befejezésére.
Emlékeztetett Dahrendorf híres mondására, amely szerint a demokratikus átmenet jogi megalapozásához hat hónapra van szükség, gazdaságpolitikai végrehajtásához hat évre, de egy társadalom demokratikus átalakulása, szemléletének megváltozása több generációs, hat évtizedes projekt.
A rendszerváltás óta a hat évtized fele telt el, és a mai állapotunkat látva aggasztó a helyzet…
(A teljes beszélgetés második részét itt hallgathatja meg.)
