„Taposd el a gyalázatost!” —  Jatt a jachtban

Szijjártó a jacht fantomja, emez meg gödröt avat, a lánchídi oroszlánok hanyatt fekve röhögnek. Csak nehogy aztán valaki megleckéztesse őket. Kőleók, lassabban a testtel! Rab László szŰrreál összefoglalója a 34-es hétről.

A jacht

Ki kellett volna lyukasztani a fotózkodó átlátszós gumicsónakját, ez volt a harcálláspontja a Dolgok Ki Nem Derülésében Érdekelt (DKNDÉ) fideszbiztonsági nacsalnyiknak, aki az ország külügyminiszterének szűzi magánélete felett őrködik. Ja, tényleg magánügy. Az állam csecsén lógó milliárdos, aki KÖZbeszerzésekkel lett az, aki, vendégül látja a politikust. Ő pedig (semmi veszélyérzet) elmegy szörpöt szipókázni a jachtra! Ejtőznie kell valahol, könyörgök!

Hogy közben robizóképeket tesz ki magáról, az csak azért van, hogy – szép parlamenti szófordulattal élve – ‘meg legyen vezetve a paraszt’. Higgye a nép, hogy itthon van a faszagyerek, jó színben szeretne mutatkozni. Ami azért nem olyan egyszerű. Emlékszünk a csikólátó Borkai kartársra, neki is a mutatkozással támadt gondja. Szintén a jachton. De most már megkomolyodott, a tanyáján melózik a nyári hőségben, leszüretelte a babot és a hüvelyeseket. Most gereblyézi éppen egybe a babszárat. Megrendesedett, már nem dugogatja a honleányokat.

Erre itt van ez a másik. Aki szintén megkívánta a ladikázást.

Mindenki mást elküldött a 3,14csába

Nem tudom, a fideszútálati hangulatométer mit mutatott a héten, kissé kiakadt, azt hiszem. Főként mikor az álszent banda rákezdett, hogy a szegény kis csóresz külügyminiszternek ‘mé nem szabad a fülét-farkát eleresztenie, miért kell mindig otthol rohadnia a milliókért (szintén tisztázatlan körülmények között) szerzett vidéki kulipintyójában. Pedig a Maxi is megmondta, kevesebb Adria! Azt is csak addig, amíg lehet, mert előfordulhat, hogy a turistaszezon végén (!) irgalmatlan szigorításokra kerül sor népmegóvási céllal. Addig mindenki kedvére pihengethet.

Mint a Fehéroroszországról napokig kussoló Szijjártó. Aki amúgy minden holland fagylaltárust el szokott küldeni a 3,14csába, és nem kíméli a belgákat meg a svédeket sem, utálja a dánokat, pofán szokta verni az izlandiakat azért is, ha rosszul néznek.

De Belarusz más tészta

A Minszkben történtekkel nem lehet emberkedni, a Maxiduma az irányadó. Ennek lényege, hogy a magyar-lengyel ugyanazt mondja. Hiába no, Lukasenka elvtárs stratégiai partnerük, nem lehet csak úgy alábaltázni. Mit szólna hozzá a Putyin? Aki valószínűleg azt üzente a Kelet bajnokainak: maradjatok ki ebből, gyerekek! Csak sündörögjetek a Balkánon, az a terep való nektek, sunnyogjatok a kínai vasúttal seftelő szerbekkel, nyomjátok a süketet a szlovénoknak, alapítsatok tévéket Észak-Macedóniában, halásszatok a zavarosban, de Minszket nagy ívben kerüljétek, a felségvizeimre ne merészkedjetek! És újra tanuljátok meg, mert a memóriátokkal sok a gond: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

Egy szerecsen Szerencsen

Nem tudjuk még eldönteni, mondta Laci tata gusztus 20-án, hogy most akkor a Nyugat kell-e nekünk, vagy inkább a Kelet. Kínával, Törökországgal, meg az oroszokkal, akiket szíves engedelmünkkel visszaengedtünk a spájzba. A magyarok szemében a Nyugat – óh, jaj, szerda délben minden magyar erre gondol, mikor a főzőkolbász árát skubizza a közértben – elveszítette a vonzerejét. Hallotta ezt a Lánchíd négy kőleója, akikkel, ugye, az a baj, hogy éjjel föl szoktak ordítani a Karmelitában raboskodó, a gyereket őrhelynek, a kiflit moszlim félholdnak tekintő, golyóálló mellényes Maxinak, és azt üvöltik: megy az idő, te se vagy már a régi, belegárgyulsz a sok taktikázásba, a végén majd megint jéghokimeccset leszel kénytelen nézni a választás éjszakáján. Ugye emlékszel még a narancsos buktára? Most ki fogja felszolgálni neked?

Hát nem a jobbikos csávó Szerencsen, aki az elhunyt fideszes képviselő lánya ellen indulna az időközin. Egyrészt Bíró László talán nem a legtökéletesebb aspiráns, hiszen azelőtt némiképp antiszemita és rasszista kijelentésekre ragadtatta magát. Az úr az ellenzék közös jelöltjeként lépett színre, és kért bocsánatot megbocsáthatatlan kijelentései miatt. Mindegy. Megérezte a feloldhatatlan problémát a Maxi, és úgy gondolta, segít az ellene fenekedőknek azzal, ha bürokratice, a kedves és gondoskodó állam összes jóakaratát igénybe véve egyszerűen megakadályozza a rasszista jelölt indulását.

De mivel? Hát formai hibára hivatkozva!

A Maxifingató beszédeiről elhíresült Jobbik-elnök hivatalosan még nem Jobbik-elnök (csak kvázi, nagyjából hét hónapja, de a bíróság még nem jegyezte be), ezért aztán coki: nem jelölheti a bocsánatkérésre váltó Bírót a képviselő-jelöltségre; a megtért demokrata kilőve. (Lapzártakor érkezett: a Jobbik trehányul bánt a bírósági bejegyzéssel, ez is benne van ebben a csodálatos hírben.)

Ilyen lett, ilyen magas szintű most a magyar politika. Ennyire kiterjed a Maxi figyelme mindenre. Nem engedi, hogy szegény kis ellenzékünknek, melynek annyi a baja, mint a rosseb, rasszista jelöltje lehessen, legyen inkább egy fideszes, ellenfél nélkül, és béke lesz a szerencsi végeken. Hála érte a Maxinak, csak jól járhatunk vele mindnyájan.

Hírekre várva

Apropó dagonya. Behatóan tanulmányoztam, már nem tudom, pontosan hol, azt a minden magyart érintő fontos hírt, hogy egy vaddisznócsalád megtámadott egy szegény győri közösséget; ki is néztem gyorsan a kertünkbe, nincsenek-e kenguruk, gepárdok vagy másféle állatok a portánkon. Miért mondom mindezt? Az Index-appot kénytelen voltam törölni a telefonomról, amikor megtudtam, hogy vérszagra gyűl az éji vad, és egyre több origószerű figura kezd settenkedni a portál körül. Így annak az évtizedes szokásomnak kellett búcsút intenem, hogy felkelek reggel, megnézem az üzeneteimet, utána átfutom az Index címeit, és máris tudom, hogy saccperkábé mi van a világban.

Most másféle oldalakon kell tájékozódnom. Egy darabig kénytelen leszek elolvasni a kamura hajlamos, pártpénzekből gründolt oldalak tűpontos és történelemcsinálásra vonatkozó híreit, valamivel többet kell időznöm azoknál a kérdéseknél, amelyek arról szólnak, hogy Akarja-e Ön és Maga, hogy holnap reggel fél hétkor vége legyen a világnak? Illetve az is beúszik a képbe, hogy miért kell három mell a tehetségkutató döntőjében, ki találta fel a Niagara-vízesést, van-e víz, és miért nincs a Marson, mennyit fut százon kovácskötényben Vajna Tímea macskája stb. Az Indexpótlás úgy érne véget a leghatékonyabban, ha a Távozó Indexesek hétfőn vagy kedden elkezdenének híreket pakolni valahová, valamilyen oldalra, nem kell csicsásnak lennie, képzeljünk el egy raktáráruházat, amelynek polcairól híreket lehet leemelni. De gyorsan kéne nyitni, nehogy elkutyuljak teljesen.

Lehetne az a mottója az oldalnak, hogy Taposd el a gyalázatost! Voltaire mondta, a nagy francia filozófus, igaz, hogy a katolikus egyházra értette, de itt és most jól lehetne használni az újabban gyakran ülve ábrázolt Maxiék ellen is (hogy egyre többször ülnek a fotókon, reménykeltő és előremutató).

Ez volt a forró 34-es hét, van már egy nagy gödrünk Budapesten, fekete, akár az ördög, és az a célja, hogy egymás torkának ugorjunk miatta. Ne tegyük! Jöhet a 35-ös hét.

Pajzán végzetünk —  Minszk-Budapest: gyors vagy személy?