Kőhalmi Zoltán: a fanatikusokkal az a baj, hogy nincs humorérzékük, és nem tudnak magukon nevetni

Kőhalmi Zoltán igyekszik a határokat feszegetni, meddig mehet el a humor, hol van a poén határa.Saját munkásságával kapcsolatban igazi botránynak azt tartja, amikor  amikor címlapterrorista lett a Magyar Időkben.

„Durván működnek a politikai reflexek”

A pesszimizmus előnye ateista monológja sok embert sérthetett, akarata ellenére:

„Kaptam gyűlölködő leveleket kedves keresztényektől, de a mai napig nem értem, miért csapta ki ez a biztosítékot. Arról meséltem, hogy amikor nagy ritkán beülök a feleségemmel egy misére, hogyan szerencsétlenkedek, mert kívülállóként nem tudom, mit kell csinálni. Ebben a történetben is rajtam csattant az ostor, de volt, aki azt hitte, hogy a szentmisét teszem nevetségessé. Pedig én megengedő ateista vagyok. Felőlem laposföld-hívő is lehet bárki, nem bántom a meggyőződéséért, csak felvetem, hogy mi van, ha, mondjuk, csak azért vagyunk a világon, hogy kiflit termeljünk a hangyáknak. Ettől még van olyan szituáció, amiben nincs helye a humornak. Szélsőséges példával élve, egy tragédiából vagy terrorakcióból nem fogok poént csinálni.”

A Charlie Hebdo Mohamed – karikatúrája, vagy amikor Kathy Griffin egy levágott Trump-fejjel pózolt már távol áll tőle:

„Szerintem lehet ilyesmivel viccelni, csak nem úgy, ahogy a Charlie Hebdo tette. Amellett, hogy a szólásszabadság emblémája lett az újság, és a szólásszabadságot én is támogatom, a humorukat nem tudom, mert az bántó és provokatív. Szerintem nem a témát kell nézni, hanem azt, hogyan és miért poénkodik a humorista. Van valami értelme azon felül, hogy megbántja, akit úgyis meg fog? Ha nincs, akkor ki kell húzni az anyagot. Ha viszont van, az hasznos is lehet. Egyes humorelméletek úgy képzelik el a poént, mint egy furcsaságot, ami kizökkent minket a hullámvasutunkról. Utána vissza kell kapaszkodnunk valahogyan a sínre, és ezt a stresszhelyzetet oldjuk fel a nevetéssel. A fanatikusokkal épp az a baj, hogy nincs humorérzékük, és nem tudnak magukon nevetni.”

Ez horror!

Saját munkásságával kapcsolatban igazi botránynak azt tartja, amikor  amikor címlapterrorista lett a Magyar Időkben:

„Az egymással csókolózó Viktor és Putyin akasztotta ki az embereket, mert azt hitték, homoszexuálisnak állítjuk be őket a HVG címlapján. Kérdés persze, hogy baj van-e a homoszexuális csókkal, de ezt a két derék homofóbot nem azzal akartuk nevetségessé tenni, hogy ilyen helyzetbe hozzuk, hanem a volt szocialista országok vezetőinek csókjára utaltunk, különösképpen a Brezsnyev és Honecker közöttire. A Fidesz ezzel kampányolt az első plakátjain, miközben most ők azok, akik feltétel nélkül fogadják Putyint. Lehet, hogy a mi képünk egy botrányos megfogalmazása az analógiának, de nem az volt a probléma, amire ráugrottak.”

Durva reflexek

Azt látja, nálunk nagyon durván működnek a politikai reflexek, és hiába értesz egyet valakivel, ha egy dologban eltér a véleményed, átkerülsz a másik oldalra:

„Ebben az országban csak a „ti” és a „mi” létezik, és a „ti”-nek sosem lehet igaza. Valaki azt írta nekem az említett HVG-címlap kapcsán, hogy mostantól a kétmillió jobboldali szavazó el fog kapcsolni rólam, ha meglát a tévében. Hallottam olyat, hogy a karmesterek közül is úgy válogatnak az emberek, hogy ki melyik oldalhoz tartozik, de azért remélem, hogy a többség nem így gondolkodik, és a jobboldali szavazók nem csak a jobboldali művészek munkáit élvezik. Én nem szeretném, ha azért nevetnének a poénjaimon, mert azt hiszik, ehhez vagy ahhoz az oldalhoz húzok. Minden tiszteletem Bödőcsé, aki elfogultság nélkül űzi a politikai humort, de arra már valószínűleg nem emlékszik senki sem, hogy 2010 előtt Gyurcsányékat ekézte. Szerintem most sokan betették az „ellenzéki humorista” feliratú dobozba, pedig ő mindig a hatalmon lévőket támadja.”

Az oktatásról szóló Dumaszínház – kabaréban elsütött egy viccet Lázár Jánosról. Erre így emlékezett:

„Lehet, hogy kicsit aggódtam utána. Már előtte is sokat gondolkodtam rajta, mert az a poén arra utalt, hogy ha beszólok neki, nem biztos, hogy tudok cigarettát venni. Az emberek fejében egyenlőségjel volt közte és a cég között, amelyhez a trafikok tenderei kötődtek, én pedig kimondatlanul is azt sugalltam, hogy ez egy olyan rendszer és egy olyan Lázár János, amely és aki bármikor utánad nyúlhat.”

Kőhalmi Zoltán humoristával, a Magyar Narancs online oldalán jelent meg az interjú.

Bödőcs Ádere vs. Áder Ádere – Harc az élővilágért, mínusz ember