Hogy mennyi minden történt mostanáig egy szusszantásra, egyben, pont és vessző nélkül, csak tájékozódási pontokként. A magyarság vérzivataros évtizedeiből.
Kinek dédapját Doberdónál jeltelen sírba temették fiát meg a lenin fiúk megölették és annak testvérét Prónayék felakasztották, majd gyermekei virágos vonattal mentek a frontra hogy a Donnál kimúljanak, abból a szakaszból ketten maradtak életben meg hárman leventék
Aztán fogságból hazatérve felvidékről őket hogy elzavarták semmi üres szatyorral a kézben miközben volt egy kitartás nemzetes asszony katonaszökevény zsidóbérenc van a házban
Utána meg padlástakarító beszolgáltatásokat ünneplő egyentapsok kíséretében körömletépő internált világ osztály idegenekkel felkoncolt köztársaság tér lábbal lógatva lefelé szédült körhintások a munkás paraszt hatalomért egymást igazoló bratyisok Geier Flórián kórusa ó micsoda panoptikum
És már itt is vagyunk a mában liberális internacionálé alelnökéből lett illiberális tótum faktummal Tokaj szőlővesszein csillogó mutyikkkal demetervin pincéiben rejtve elmaradt szembenézésekkel lófráló kivagyiságok mániás celebek gyomorforgató köpönyegcserélők tülekednek még húsz hektár szántót a nevemre mert akinek semmije sincs az annyit is ér hiszen meg lehet élni negyvenhétezerből is ha van hozzá az embernek egy kecskéje
Itt vagyunk már is a magyarság jelenében mi mindannyian egy nagy sóhajtásban meggyötört magyarok névtelenek
