Hajós András: nyugi emberek, ez egy ilyen show, abszurd és görbetükrös és engem sem vert át senki!

A Mivanaveled botrány-show első adásának volt vendége Hajós András. A műsor egy új műfajt, a kellemetlen interjút akarja bevezetni: a készítők célja feltenni a kínos kérdéseket is és nem riadnak vissza a konfliktusoktól sem.

A műsorvezetők azzal indítottak, hogy vajon a dalszerző már a kétezres években kiégett-e, de arról is kérdezték, hogyan tudott méltóságteljesen megöregedni és mi várható az 51 éves dalszerző maradék néhány évében. Hajós sokáig állta a sarat, de egy idő után keményen visszaütött Turai Barnabás és Pajor Kristóf műsorvezetőknek.

A teljes videó itt tekinthető meg.

„Ez egy szakma ne haragudj. Nem úgy van, hogy felvesztek két zakót… Apukátok kifizeti, hogy meg lehet hívni ilyen embereket és akkor belém lehet szállni? Nekem erre hol van szükségem?”

– adta vissza a labdát Hajós, aki közösségi oldalán is beszámolt a felvételről:

„Találkozás két fiatalemberrel

Kicsit hosszabban a Mivanaveled Show-ról. Beindult a kommentáradat, én is kapom az üzeneteket felváltva, hogy zseni a műsor vagy hogy segítenek megverni a két szemtelen taknyost. Nyugi emberek, ez egy ilyen show, abszurd és görbetükrös és engem sem vert át senki! Nem volt megírva, elpróbálva, de tudtam, mibe megyek.

Honnan tudtam?

Hát onnan, hogy vannak ilyen műsorok a világon, pl. Zach Galafianakis Between Two Ferns-e vagy az Eric Andre Show. Ezek sokszor sokkal durvábbak, utóbbiban törészúzás és faszhelikopter az alap. Akárhogy is, ez egy műfaj, aminek van helye a médiában. És ha valaki elkezdene vitatkozni ezen, akkor nagyon gyorsan mondanám, hogy álljunk meg egy picit! Emberek, amúgy miket nézünk?! Hazugságot a Híradóban, féknyúzt a hírportálokon, filtert az instán, a talkshowkban önfényezést és elhallgatást, az interjúkban alászopást és önfelfúvódást.

Influencerek vallanak őszintén arról, hogy ez a krém nekik TÉNYLEG bejött, reklámok ömlenek ránk, amikben elhitetnek velünk mindent, néha észre sem vesszük, hogy PR cikket olvasunk. És persze mindeközben sűrű szövésű hálóval halásszák a személyes adatainkat, vásárlói szokásainkat, hogy amikor legközelebb az utcán arról beszélünk, hogy cipőt akarunk venni, akkor a FB estére már tolja is az orrunk alá. Ebben a világban élünk – jószerivel önszántunkból.

És akkor pont azzal volna baj, hogy jön két srác

és megpróbálja az undorát kifejezni aziránt a média-paletta iránt, amit a szüleik első internet-generációs butaságán épített fel pár kapitalista vállalat az agyuk köré?! Hogy parodizálni akarják ennek a (szerintük)nyálhányásnak az összes (szerintük)műtrue gesztusát?! Hogy nem szólnak előre, mint a Gálvölgyi Showban, hogy „figyelem, paródia következik, hiszen felrakott a János egy parókát és pöszén beszél”?! Hogy mellé, mögé, alá akarnak nézni annak a post-truth, sub/ir-real, post-taste katyvasznak, amiben nézői életünket éljük? Szerintem mindez nem baj, sőt, nekem nagyon szimpatikus, és támogatom.

Turai Barnabás és Pajor Kristóf két tehetséges fiatal médiás, akikben látom kicsit magamat, kezdő koromban

Tessék megnézni a dolgaikat, @sikidegvagyok Barnát vagy Kristóf dobos oktatóvideóit. Legalábbis nem átlagosak. Bár én a formátumokban sokkal konformistább voltam, ilyesmit magam nem csinálnék, de én is mást, máshogy akartam, mint ahogy a mindenkori magyar médiában megszokott volt. Tetszik, hogy egyáltalán akarnak valamit, hogy bátrak és merik a nehezebb utat is választani. Ezt csinálom húsz éve, ennek az akarásnak, „kreatív izzadásnak” az eredménye nagyon sok minden, amire büszke vagyok, pl. legutóbb a Dalfutár. Ezeket a srácokat(a „srácok”ozásért amúgy ki fognak röhögni, a saját teraszomon, miközben bent bort nyitok nekik – és igazuk lesz?), szóval ezeket a srácokat százszor inkább Kollegáimnak tekintem, mint néhány jól ismert arcunkat, akiknek mézes-mázoskodása és behízelgése mögött évtizedek óta egyetlen eredeti, pláne igaz gondolat $incs!

Amúgy mindenki előtt nyitva áll az ajtó

Egy ilyen műsorban helytállni izgalmas impro feladat. És akkor mi van, ha megkérdezik, hogy öregszem és nem kiváncsi rám senki? Mér’, nem igaz?! Ja, hogy durván kérdezik?! És akkor, mi van?! Sírdogálni fogok a sarokban, vagy megmutatom, hogy mennyit érek? Sosem azt a bokszolót nevetik ki, akit kiütnek, hanem azt, aki nem mer kiállni. Egy ilyen showban ki lehet mondani dolgokat. Lehet önmagunkként viselkedni, kicsit megbolondulni, röhögni, veszekedni, egy kicsit eljátszani azt az igaziságot, amit annyiszor hiányolunk. Magára valamit adó médiásnak ezt is tudni kell. Az amerikai sztároknak megy, igaz, azok énekelni, táncolni is tudnak és vicceskedni is, meg filmszerepeket eljátszani. Kedves kollágáim: attól, hogy kurvák vagyunk, ne legyünk pussy-k!

Hogy mindez kinek tetszik, az nem az én dolgom, ez az ő műsoruk, az ő életük, sikerük vagy bukásuk, én vendég voltam. Idősebb kollega, aki azzal segít, hogy jön, hogy aztán egyszer majd ők jöhessenek.”