Banánköztársaság
Konok Péter: a szüleim meséltek a bombákról. A hangokról….
Konok Péter történész-közíró legújabb bejegyzése közösségi oldalán, alighanem mindannyiunk döbbent tanácstalanságát is megfogalmazza.
Konok Péter történész-közíró legújabb bejegyzése közösségi oldalán, alighanem mindannyiunk döbbent tanácstalanságát is megfogalmazza.
A szüleim meséltek a bombákról, a hangokról.
Nem is annyira a robbanások dörejéről, inkább a búgásról, ahogy a közönyös Liberatorok lustán beúsztak föléjük (föléjük, akik gyerekek voltak, nem pusztítandó vasút vagy gyárüzem), ahogy nem lehetett tudni, hová, mikor zuhan a sűrített halál, ahogy tíz centi vagy néhány másodperc lehetett a választóvonal. Ahogy tíz körömmel bevakarták magukat a földbe, bárhová, csak a légópincébe nem, mert elviselhetetlen volt a gondolat, hogy a föld megfojtja őket, hogy rájuk szakad.
Én semmit nem tudok erről; nekem ezek csak történetek. De a szüleim máig nyugtalanok lesznek a repülőgépek (kövér, derűs fémszivarok itt és most, kövér, derűs emberek szállnak rajtuk új élmények felé, én is kövér, derűs ember szeretnék lenni, eltépve a gravitáció érthetetlen nyűgeit) búgásától.
Én ezt csak elképzelni tudom (én ezt nem tudom elképzelni; nem lehet).
De máshol (még máshol, egyre közelebb) ez a valóság. Most. És mégis vannak emberek, vannak intézmények, kormányok, pártok, de főleg emberek, végső soron mindig emberekről van szó – ott ülnek mellettünk a buszon, kommentelnek a posztjaink alatt, szívet küldenek vagy átkokat, és ha szelfit lövünk valahol, ott téblábolnak a háttérben, mindennapjaink részei –, akik azt mondják: Hajrá! Minket nem érdekel. Biztos szükség van rá. Ilyen világ. Nem érint. Kétségkívül sajnálatos, de egyéni nyomor. Ne tessék ezzel belerondítani lakájos életünkbe. Megvan nekünk a magunk baja.
Ez csak háború, mindennapos eset.
Kerítésemberek; arcuk, mint a bombák. (Arcuk, mint az enyém, mint akárkié.) Hangjuk, mint a bombázók motorjainak búgása. (Semmi különös nincs a hangjukban.) Azzal kívánnak jó éjszakát a saját gyerekeiknek. Búgnak. Utána jól alszanak. (Én rosszul alszom.) Szégyellem, hogy vannak.
Lassan már azt is szégyellem, hogy vagyok.
(Szerző: Konok Péter)
Szerző
Friss
- ‘Rogán úr, sarkában toporognak az amerikai szankciók!’ – intette egy kommentelő a prop-minisztert
- Nyugiság van, jó helyen van a köz 127,5 milliárdja, de titok, hogy mennyit kamatozik és mikor adják vissza
- Magyarország továbbra is köteles együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal – Ergo, Orbánék hivatali visszaélést követnek el?
- Világkereskedelmi bunkósbot – Szegény szánandó Amerika
- Kunetz doktor: még egy szó a várólistákról és a csípőprotézis-protokollról…
- Magyar György: a törvénygyár ontja a selejtet – íme, újabb bizonyíték arra, hogy a jogalkotás jogellenessé vált
- Ki adott erre felhatalmazást, miniszterelnök úr? – Reakciók Orbán csütörtöki merényletére az európai Magyarország ellen
- ‘A magyar kormány részéről mindenki úgy népirtson, ahogy neki jól esik és ahogy erre a fegyveres ereje, vérszomja, gátlástalansága lehetőséget ad’
- Netanjahu és Orbán közös sajtótájékoztatója élőben!
- Diszkriminálja például a kövéreket és másokat is a legújabb rendelet, ami a várólisták ‘csökkentését’ hivatott szolgálni